Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 4 (234. szám) - Beszámoló a magyar tudomány helyzetéről, valamint a magyar tudomány helyzetéről szóló beszámolóból adódó következtetésekről és feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz):
3884 elsorvadása, a kutatás feltételeinek aggasztó romlása nemcsak a magyar állam súlyát csökkentené, hanem a magyar társadalom nemzetközi tekintélyét és önbecsülését is aláásná. Ezért a Néppárt számára nem közömbös, milyen típusú fejlődési folyamatba integrálódik a magyar tudomány, olyan tudást adunke át a felnövekvő nemzedékeknek, amely a mindenkori hatalmi mechanizmus személytelen szolgálatára teszi őket képessé, vagy – Kölcsey szavával – olyan ismereteket, melyek ítélet s ízlés által vezéreltetnek. A kétfajta tudástípus között le galább annyi a különbség, mint ama kétfajta magatartás között, amit Jókai úgy jellemzett: "Egyesek a haza javát akarják, mások csak a javait." Köszönöm. (Taps az ellenzék soraiban.) (11.30) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm. Szólásra következik P okorni Zoltán úr, a FideszMagyar Polgári Párt részéről, szólásra készül Rott Nándor úr, Független Kisgazdapárt. Megadom a szót Pokorni Zoltán úrnak. POKORNI ZOLTÁN (Fidesz) : Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Elnök Úr! Most első alkalommal teljesíti a parlament azt a kötelezettségét, hogy az akadémiai törvényben foglalt az Akadémia elnökének beszámolóját megvitatja. A hosszas és szerteágazó beszédek elején jó, hogyha leszögezzük, hogy a FideszMagyar Polgári Párt a maga részéről ezt a beszámolót elfogadja, üdvöz li. A határozati javaslatot, melyet az oktatási, ifjúsági, tudományos és sportbizottság készített el – természetesen a tudományos és innovációs albizottság közreműködésével – , szintén elfogadja és támogatja. Jobb ezt az elején rögzíteni, mert számos ellenv etés, észrevétel megtehető mind a határozattal kapcsolatban, amely egy kompromisszumos szöveg, és ilyen módon a kompromisszumok szokásos betegségében szenved. Ezt előttem szóló képviselőtársaim egy része úgy jellemezte, hogy üres, semmitmondó. Így is lehet – szerintem kicsit túlzottan – ítélkezni efölött. Én azt gondolom, hogy inkább óvatosan és árnyaltan fogalmazó. Szeretném majd kiemelni azokat a pontokat, amiket mindenképpen üdvözlendőnek és fontosnak tartok ebből a határozati javaslatból. Nem árt előre rögzíteni a beszámolóval kapcsolatos álláspontunkat sem, mert maga a beszámoló első a maga nemében, és ily módon ez is magán viseli kialakulásának, illetve a beszámolás technikájának bejáratatlansága miatti hiányosságokat. Meg lehet fogalmazni vele – ahogy azt az előttem szólók tették – számos részletponton aggályokat, ellenvetéseket, mégis egy biztos, hogy a beszámoló ténye önmagában üdvözlendő, és fő állításaival mi a magunk részéről egyet tudunk érteni. Nehéz a definíció nyilván, hogy mit értünk tudomány alatt, mert a vitából talán nem vált egyértelművé, hogy itt nem az Akadémia számolt be, és nem az Akadémia intézményeinek a működéséről van szó, hanem a magyar tudomány helyzetéről, a magyar tudományosság helyzetéről van szó. De érthető módon ez intézmény ekben, költségvetési forintokban, bérekben és százalékokban is testet ölt. Ugyanakkor a tudománynak, a tudományosságnak van egy olyan szellemi megközelítése, amit itt képviselőtársaim nagy része szintén fontosnak tartott. Én is először erre a költségvetési oldalról megfogható világra szeretnék rámutatni. Annak ellenére, hogy ez az év, illetve a következő év tartalmaz némi javulást – a felsőoktatási törvényben van kutatási előirányzat – , az OTKA, az Országos Tudományos Kutatási Alap végre talán névértéken is növekvő összeget oszthat szét és látványosnak tűnő számokkal javítjuk a kutatás és a fejlesztés költségvetési pozícióit, mégis nagyon nehéz a dilemma, hogy annak a gödörnek, amibe az elmúlt néhány évben beleesett a kutatás- és a fejlesztésfinanszírozás sz empontjából, az alján vagyunke. Ott ebben a válságban benne vane még ez az egész szektor, vagy már éppen elkezdte a fölfelé való kapaszkodást? Ha el is kezdte, igen kicsiny mértékben jutott csak előrébb. Az OTKA esete jól mutatja ezt. Jelentősen növekedt ek itt az összegek, de még mindig csak annyira, hogy itt már elkezdett programok sikeres befejezésére talán van remény, új programok indítására pedig szinte semmi.
