Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 4 (234. szám) - Beszámoló a magyar tudomány helyzetéről, valamint a magyar tudomány helyzetéről szóló beszámolóból adódó következtetésekről és feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. KULIN FERENC (MDNP):
3882 támogatást, az nem tartozik – ennek az indoklása, ennek a vitatása – , nem tartozik, azt hiszem, egy tudománypolitikai beszámoló elemzéséhez. A Néppárt mindenképpen ki fog tartani a mellett az elhatározása mellett, hogy sürgetni fogja a következő költségve tési vitáknál a jelenleginél lényegesen magasabb százalékarányú költségvetési támogatást a tudományos kutatások számára. A gyakorlati kérdések körébe tartozik az is, hogy a megszavazott költségvetési támogatással hogyan él az Akadémia, e tekintetben a Népp ártnak van vitája azzal a módszerrel, azzal a felosztással, beosztással, ahogyan az Akadémia vezetősége, vezető testületei felhasználják a költségvetés támogatását. Nem hisszük ugyanis, hogy bármilyen szűkösek legyenek is az anyagi keretek, indokolt lenne olyan kutatásoknak az elsorvasztása, amelyek mögött nemzedékek erőfeszítései halmozódtak fel, amelyeknek a megállítása vagy lelassítása nem néhány esztendőre, a "hét szűk esztendő"re veszélyezteti csak a tudományterület művelését, hanem egy tudós generáci ó támogatottságának a hiánya, elmaradása miatt lehetetlenné válik az újrakezdése bizonyos munkálatoknak. Ilyen típusúaknak tartom a kritikai kiadások elsorvadását; a nagylexikon leállását, majdnem teljes elsorvasztását. Ilyen problémának tartom azt is – am i összefügg természetesen a kritikai kiadások kérdésével – , azt a döntést, ami az Akadémiai Kiadó sorsával kapcsolatos, nem látjuk be, hogy indokolt lenne az Akadémiai Könyvkiadó privatizálása; nem látjuk be, hogy kevés pénzből is ne lehetne az Akadémiai K önyvtár állományát nagyobb mértékben bővíteni; nem látjuk be, hogy a fiatal kutatók könyvszükségletét, a legelemibb kutatási feltételeit ne lehetne jobban támogatni. (11.20) Ismétlem: ezek gyakorlati kérdések, ezek kritikák. Természetesen nagyon szívesen v eszünk részt az elkövetkező időkben is ezeknek a részletkérdéseknek a vitájában. Ami pedig a szemléleti kérdéseket illeti, a Magyar Demokrata Néppárt dokumentumai, képviselőinek megnyilatkozásai nem pusztán a tudományos kutatás támogatásának szükségességét hangsúlyozzák, hanem a tudományok, a tudás alkalmazási feltételeinek minőségi változását is sürgetik. Hiszen súlyos gondjaink nem egyszerűen abból fakadnak, hogy kevés a pénz az alapkutatásokra, a fejlesztésre, az utánpótlásra, hanem abból is, hogy a magy ar társadalom életének szinte egyetlen olyan területe sincs, amely lépést tartana a tudomány eredményeivel. A parlamenti törvényalkotás selejtjeitől a követhetetlen kormányzati intézkedésekig; az oktatásügy megalapozatlan reformkísérleteitől a deviáns maga tartásformák rohamos szaporodásával szembeni tanácstalanságig; az etnikai és szociális kérdések összefüggéseinek dilettáns megközelítésétől egyfajta publicista modor bántó felületességéig; a tudomány iránti tisztelet hiánya; a gondolkodás, általában a szel lemi magatartás botrányos fegyelmezetlensége; az elemi ésszerűség követelményeivel szembeni vétkes közöny jellemzi hétköznapjainkat. Mindezért nemcsak üdvözlendőnek tartjuk a beszámoló bevezetésében megfogalmazott korszerű tudományszemléletet, de ki is jel entjük: a Néppárt számára érdek- és érdemtelen minden olyan tudománypolitikai koncepció, amely a gazdaság és a műszakitechnikai fejlődés követelményeivel nem tekinti egyenrangúnak a társadalmipolitikai folyamatoknak, a népesség fizikai állapotának és rep rodukciójának, valamint a mindennapi életvitel és mentalitás alakulásának kérdéseit. Tisztelt Képviselőtársaim! Az idézett szavakban kifejeződő szemlélet vállalhatósága teszi lehetővé a beszélő viszonyt a politika és a tudomány képviselői között. S ez a kö zös szemlélet, szemléleti alap egyúttal felkínálja a termékeny vita lehetőségét is. E vita kiindulópontja mi is lehetne más, mint az a kérdés, milyen pontokon, milyen felületeken, milyen mélységben és milyen elvek alapján kell érintkeznie a politikának a t udomány autonóm intézményeivel ahhoz, hogy ez az érintkezés mindkét fél számára előnyös legyen. Hadd idézzek a beszámoló általános helyzetképelemzéséből: "A korábbi centralizált állami és pártszervekre egyaránt épülő tudománypolitikai gépezet szétesett, ám a helyén még nem alakult ki a
