Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 4 (234. szám) - Beszámoló a magyar tudomány helyzetéről, valamint a magyar tudomány helyzetéről szóló beszámolóból adódó következtetésekről és feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - BRETTER ZOLTÁN (SZDSZ):
3873 látták ezt a bonyolultságot az adó fizető állampolgár lassanlassan éleslátóvá váló pillantásai elől is némileg elrejteni. A helyzet megoldására tett szélsőséges kísérletek elvéreztek az akadémiai és felsőoktatási törvények vitáiban. Így járt a Fidesz javaslata, mely azonnali hatállyal a fe lsőoktatási intézményekhez csatolt minden kutatóintézetet. Így járt korábban az az elképzelés, hogy a kutatóintézeti hálózatra épülve jöjjön létre egy második nagy budapesti egyetem, amely az ELTEnek versenytársa lehetett volna. Végül olyan megoldás szüle tett, mely egy hatalmas társadalomban egyesítette a kutatókat, és – a magyar tudományosságnak egyetlen köztestületi formát adva – gyakorlatilag egyfajta önkormányzatiságot biztosított a magyar tudóstársadalomnak. Az a további gond pedig, hogy a felsőoktatá s, általában az oktatás milyen viszonyba kerül az általában vett kutatással, manapság látszik valamelyest megoldódni a felsőoktatási törvény idei módosításával. Olyan finommívű megoldások születtek, melyek szinte észrevétlenül hatnak majd a különböző kutat óhelyek közeledésére a kutatás egységesülése felé. Az eleddig 200 millió forint helyett például ma már több, mint 2,5 milliárd forint áll rendelkezésre, hogy a felsőoktatásban folyó kutatásokat támogassuk. Ez a jelentékeny összeg kifejezetten buzdít arra, hogy a felsőoktatás keresse a szoros kapcsolatot az akadémiai kutatóintézetekkel, az ott dolgozókkal. Szintúgy a Széchenyiprofesszúra. Ez a jelentékeny összeg a felsőoktatási intézményben alkalmazottak számára lesz nyitva, ezért intézménynek és kutatónak egyaránt érdeke kapcsolatok keresése. Tisztelt Ház! Mindezt pedig azért kellett feltétlenül elmondani, hogy levonhassuk a tanulságot, ami az országgyűlési határozati javaslatban is természetesen szerepel: felsőoktatás és Akadémia, akadémiai kutatóintézetek közelítése továbbra is létfontosságú a magyar tudományosság szempontjából. Nem pusztán azért, mert az állami pénzek ma már mind kevesebbre elegendőek, s nem is csak azért, mert a hitbizományok őrizgetését meglehetősen nehezen lehet eladni pályázatokon, ha nem főként azért, mert oktatás és tudomány egymással elválaszthatatlanul összefonódó tevékenység. Egy parafrázissal azt mondhatnám: kutatás nélkül az oktatás fölösleges, oktatás nélkül a kutatás vak. Lássuk most, hogyan fest a gazdasági környezet! Ez talán a legdrámaibban a kutatásra és fejlesztésre fordított pénzek alakulása, az úgynevezett K+Ffel foglalkozó intézmények helyzete illusztrálja legjobban. Mondjunk tehát sokkoló adatokat! Az állami támogatás a K+F szférában az utóbbi 6 évben az 198590es szi nthez képest a negyedére csökkent, s ma alig teszi ki a GDP 0,60,8 százalékát. Igen ám, de ami talán ennél is sokkolóbb, a vállalati szféra K+Fre fordított támogatása 3 ezreléke a GDPnek. E két adat között helyezhető el a kutatás és fejlesztés összes an yagi problémája. Mert igaz ugyan, hogy az állam lehetőségeinek csökkenésével csökkentek a kutatásra, fejlesztésre fordított állami pénzek, de a gazdaság átalakulásával szinte teljesen megszűntek a vállalatok ilyen típusú ráfordításai. A kétfajta támogatásn ak ugyanis legalább valamilyen arányban kellene állnia egymással, de jószerével itt még arány sincsen. Összehasonlításul érdemes talán megemlíteni, hogy az OECDországokban az állam és az ipar kutatásra és fejlesztésre fordított forrásainak viszonya a haza ihoz képest éppen fordított. Szinte mindenütt az ipar részesedése nagyobb 1020 százalékkal. Csupán azokban az országokban nincs ez így, ahol a helyzet a miénkhez hasonlatos. Például Portugáliában vagy Görögországban a K+Fre a GDPnek ugyanakkora százalék át költik, mint Magyarországon, és ezekben az országokban ez az összeg is főként az államtól származik. Kézenfekvő tehát az a megállapítás, hogy a tudományos kutatás gazdasági, egyben gazdagsági kitörési pontját a kis- és középvállalatok fejlődésében kell keresni. Végső soron a gazdaság tudja csak megoldani kutatás és fejlesztés elfogadható mértékű finanszírozását, és nem utolsósorban azt, hogy a kutatás és fejlesztés ne a levegőben történjék. Mert még mindig nagyobb hazai alkotókészséget tartalmaz manapság a mi autónk, mint annak idején az igen kutatási és fejlesztési pénzt tartalmazó, 13 ezer darabot produkáló Ikarus, amit végső soron szocialista munkamegosztás tartott fenn.
