Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 4 (234. szám) - Beszámoló a magyar tudomány helyzetéről, valamint a magyar tudomány helyzetéről szóló beszámolóból adódó következtetésekről és feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - DR. BAJA FERENC környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter: - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. DARÓCZY ZOLTÁN (MSZP):
3867 és problémák gazdag adathalmazt tartalmazó mellékletei arra kényszerítik az Országgyűlés tagjait, hogy szembenézzenek egy politikai problémával, nevezetesen azzal, hogy helyesen foglalkoztunke mi – mint Országgyűlés – általában a tudománnyal és különösen a magyar tudománnyal. A kérdés ugyanis az, hogy Magyar ország modernizációs, polgárosulást megcélzó törekvései és politikai jövőképe, amely az Európai Közösség egyenrangú tagságával nyer egyelőre meghatározást, elképzelhetőe a magyar tudományosság színvonalának megtartása és a mai követelményeknek megfelelő f ejlesztése nélkül. A Magyar Szocialista Párt egyértelmű válasza az, hogy nem. Azaz nemzeti érdek és – merem remélni – politikailag semleges közérdek, hogy a magyar tudomány létezésének, fejlődésének feltételeit az ország minden körülmények között biztosíts a. Ez egyértelműen az Országgyűlés politikai felelőssége; senki másra át nem ruházható feladat. Az 198990es években kezdődő rendszerváltás folyamatában a magyar Országgyűlés – megítélésünk szerint – lényegében teljesítette az idevonatkozó követelményeket . Nevezetesen, azt teljesítette, hogy ez az Országgyűlés meghozta azokat a legfontosabb törvényeket, amelyek keretet adtak – és véleményünk szerint elfogadható kereteket adtak – a magyar tudományosság számára, és a magyar tudomány művelői törvényesen védet t keretek között végezhetik autonóm és szabad módon tudományos tevékenységüket. Ilyen törvények voltak. Csak felsorolni szeretném röviden az Országos Tudományos Kutatási Alapról szóló, a Magyar Tudományos Akadémiáról szóló és a felsőoktatásról szóló törvén yt, illetve annak ma már módosítását. Miért fontos az, hogy ezek a törvények megszülettek? Elsősorban azért, mert a rendszerváltás szemléletváltást is jelentett a tudományos közéletben, nem a tudomány művelését illetően, mint ahogy a jelentés is tartalmazz a, hanem inkább az a környezet változott meg, amiben korábban éltek tudósaink és végezték munkájukat. A gazdasági átalakulás és az ezzel együtt járó gazdasági visszaesés súlyos következményekkel járt és jár még ma is a korábban más célokra kialakított tudo mányos közösségek életére is – ezekről a problémákról a Magyar Tudományos Akadémia elnökének beszámolója megértően és mértéktartóan ír. Azt is mondhatnám, hogy néhol kegyetlenül őszintén, amelyben megmegcsillan a kívánatos jövőkép is. Meggyőződésem, hogy a magyar politikai kultúra színvonalának emelésére kiváló példa lehet ennek a beszámolónak elemzése, abból a célból, hogy most és itt, Magyarországon, az adott körülmények között mit és hogyan lehet megtenni a magyar tudomány érdekében anélkül, hogy pártpo litikai csatározások mocsarába süllyesztenénk az ügyet. Két példát szeretnék a tisztelt Országgyűlés figyelmébe ajánlani a beszámolóval kapcsolatban. Az első érdekes és megválaszolandó kérdés a beszámolókból idézve így hangzik: "Mindmáig nem vált kellően v ilágossá, hogy milyen méretű és szerkezetű kutatási intézményrendszer felel meg az ország helyzetének, adottságainak és reális szükségleteinek." A második kérdés pedig arra irányul, amit Glatz elnök úr expozéjában különös hangsúllyal vetett fel, hogy az or szág lakossága elfogadjae a kutatásfejlesztés állami támogatásának szükségességét, sőt esetenként felhatalmazzae a politika vezetőit, képviselőit arra, hogy azok főbb kutatási irányokat és tudományetikai megszorításokat közvetítsenek a tudományos tevéke nységet végző intézmények és személyek felé. Mindkét kérdésre előbb vagy utóbb válaszolni kell, és jó lenne, ha a választ – gondos előkészítés után – a magyar Országgyűlés fogalmazná meg. (10.00) Ezért az általam most előadott válaszkísérletet nem egy mere v, a Magyar Szocialista Párt által elfogadott hivatalos álláspontnak kérem tekinteni, hanem annak, hogy a szocialisták körében is vitatott problémák egyik megközelítéséről van szó csupán. A Magyar Tudományos Akadémia elnökének beszámolójából kiderül, hogy a tudóstársadalom mindkét kérdésben megosztott. Szerény véleményem szerint nem is várható el, hogy az