Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 4 (234. szám) - Beszámoló a magyar tudomány helyzetéről, valamint a magyar tudomány helyzetéről szóló beszámolóból adódó következtetésekről és feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - DR. BAJA FERENC környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter: - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. DARÓCZY ZOLTÁN (MSZP):
3868 egzisztenciálisan is érintett tudósok találják meg a társadalompolitikai kihívásra a megfelelő, helyes választ. Az első problémára röviden a következőt sz eretném mondani: az 1993as felsőoktatási törvény és annak '96os módosítása is egyértelműen a főiskolai, egyetemi hálózat integrációját, erősítését, tudományos aktivitásának növelését, a fejlett európai országok hagyományaihoz, gyakorlatához és önmagunk h agyományaihoz való hasonulást célozta meg. Úgy vélem, hogy a nem felsőoktatási kutatóintézeti hálózat hasonló hasonulási folyamataira is szükség lesz, és ez komoly vitákat eredményezhet a fenntartók körében. Ezért osztom a beszámoló ide vonatkozó kritikai szemléletét, és erősíteném a tudományos utánpótlás nevelésének érdekében is a felsőoktatási intézmények és a kutatóintézeteket fenntartók erőteljesebb együttműködését. A másik kérdésre nehezebb még a megközelítő válasz is. Az ország lakossága természetesen elvárja, hogy a fejlett országok színvonalához közelítsünk az élet minden területén. Ez azzal is jár, hogy nem vonja kétségbe a látható termékekben megtestesülő tudást, az azt megalapozó tudományok szükségességét. Talán azt is elfogadja, hogy mindig keres ni kell az újat, még akkor is, ha az azonnal közvetlen haszonnal nem kecsegtet. Abban viszont magam is elbizonytalanodom, hogy bizonyos rossz emlékű állami prioritások újra eluralják a tudományos kutatást, és gátolják a tudományos kutatás szabadságát. Ezér t a kialakult, nem túl nagy összeget jelentő pályázati rendszert mindenképpen fenntartandónak tartom. Ugyanakkor nem tartom lehetetlennek, hogy az Országgyűlés – felismerve bizonyos kutatások fontosságát az ország modernizációjának érdekében – olyan iránye lveket fogalmazzon meg, amelyek adott időre kutatási irányokat előnyben részesítenek, és az adott idő letelte után számon kéri a tudóstársadalomtól az elvégzett eredményt. A tudományetikai kérdések ügyét egyszerűbbnek tartom, például az emberi szervek tudo mányos célú kereskedelmének problémáját, vagy a tudományos kísérletek következtében beálló környezetszennyezések elleni fellépést társadalmilag elfogadottnak tartjuk, és bizonyára törvényesen is szabályozni kell néhány területen ezeket a kérdéseket. A besz ámoló felépítése és gazdagsága olyan, hogy további területeket is ki lehetne ragadni és elemezni, de ebben a rövid felszólalásban lehetetlen ez a feladat, ezért egyetlenegy területre szeretnék még kitérni, nevezetesen a tudományos utánpótlás kérdésére. A n apokban olvastam, hogy a Pro Scientia kitüntetéssel rendelkező fiataloknak ma már több mint a fele nem dolgozik Magyarországon. Úgy vélem, hogy a Magyar Országgyűlésnek külön kellene foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy milyen módon segíthetnénk az agyelszí vás következtében fennálló problémákon, és milyen módon tudnánk valamilyen megoldást találni erre a világméretű kérdésre. Szeretném hangsúlyozni, hogy szó sincs arról, hogy bármiféle adminisztrációs intézkedéseket kellene megfogalmazni. Nem. Itt egészen má sképpen kellene megközelíteni a kérdéseket, s én bízom benne, hogy a magyar tudóstársadalom felismeri, és a magyar felsőoktatás is felismeri ennek szükségességét. Egyetlenegy mondatot szeretnék ezzel kapcsolatban mint saját véleményt megfogalmazni: mindenk éppen fel kell oldanunk azokat a feudális viszonyokat, amelyek az elmúlt négy évtizedben tovább éltek a magyar tudományos életben is, és mind a mai napig lényegében nem tudtunk megszabadulni ezeknek a jellegétől. (Szórványos taps.) Ebben biztos, hogy lesz partner a magyar felsőoktatási hálózatban és a magyar tudományos közéletben is, és bízom abban is, hogy valamilyen módon sikerül enyhítenünk ezeken a problémákon. Befejezésül, elérkezvén ahhoz, hogy az általam is felvetett problémákat, továbbá az itt elhan gzott igen szívet melengető véleményeket jól tükrözi az országgyűlési határozati javaslat, nyilvánvaló, az nem old meg semmit, csak ad feladatot számunkra, hogy a kormánnyal, a magyar tudóstársadalommal és az Országgyűlés minden tagjával együtt sikereket é rjünk el a tekintetben,
