Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 3 (233. szám) - A személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti közcélú felhasználásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz):
3838 POKORNI ZOLTÁN (Fidesz) : Köszönöm a s zót, elnök úr. A vitának ebben a szakaszában az embert eltölti egyfajta fásultság, bár ez tényleg méltatlan az ügyhöz magához, a tárgyához, és a vitában részt vevő képviselőtársak szenvedélyéhez is. Mármint vita iránti szenvedélyéhez is. Az én hozzászóláso m – szándékommal ellentétben – mégsem lesz afféle általános beszéd. Igyekszem az általam fontosnak tartott technikai, elvi problémákat kiemelni, illetve a végén szeretném azt megfogalmazni, hogy én miben látom ennek a vitának a lényegét. Kedvem lett volna reagálni Bauer Tamás képviselőtársam felszólalására – egy darabig írtam is, hogy 9,5 percet szánt az ellenzéknek, 6,5et Hegyi Gyulának, és így tovább. Egy sajátos retorikai technikával saját álláspontját a többi képviselő álláspontjának kritikájába burkol ja, végül ezt nem tettem meg, vagy nem teszem meg. Egykét ponttal azért fontosnak tartom – ott, ahol úgy érzem, hogy nem a gondolati fegyelem, hanem a retorikai fordulat a vitavitel. Ez pedig az egyik, ami egy ilyen általános megjegyzés: ő egy kalap alá v onta Torgyán József, Salamon László, Semjén Zsolt érvelését. Sok tekintetben – majd nyilván ellenőrizni tudja ezt az általa szó szerint idézett jegyzőkönyvekből – ezek különböző logikát képviselnek. Nem jó ezeket semmilyen tekintetben összevonni. A Salamon László által elmondottakra utalt – ugye, Vergiliust idézte, és a görögöktől való félelmét az ismert trójai főpapnak, Laokoonnak – , amikor ön ezt úgy fordította le, hogy a bizalmatlanságról beszélt Salamon László, és vajon miért bizalmatlanok az egyházak, illetve az ő álláspontjukat körvonalazó képviselők a hívekkel szemben, miért nem bizalmatlanok a politikai pártok által orientált kormányokkal szemben? Itt természetesen nem erről volt szó, Salamon László sem erről beszélt, amennyire én ismerem az ő állásp ontját, hanem arról, hogy a kormány és az egyházak közötti tárgyalások különböző vargabetűi miatt kialakult egyfajta bizalmatlanság az egyház és a kormány között, félve attól, hogy a vita későbbi szakaszában nem a megállapodásnak megfelelő módon terjeszt e lő, illetve támogat majd a kormánytöbbség valamit. Nem akarom valamennyi ilyen pontot ide idézni. A Fidesz álláspontját említette, amelynek az a lényege, hogy ezt a vitát mi, a javaslatot – és ilyen értelemben a vitát – előkészítetlennek tartjuk, a vitát p edig parttalannak a kormány előkészítetlen javaslatából fakadóan, éppen ezért ezt csak úgy tudjuk megoldani jó szándékkal, hogy időt adunk ennek a kormánynak, hogy folytassa le részben a civil szféra finanszírozásának a számos kérdését, részben az egyházak finanszírozásának, és részben az egyházak által fenntartott, közcélú feladatokat ellátó egyesületek, alapítványok lehetséges finanszírozásának a gondját. Másrészt pedig próbáltassék ki ez a rendszer technikailag abban az értelemben is, ahogy ezt az előbb szóló képviselőtársam hosszan ecsetelte, hogy milyen technikai gondok adódnak, ahogyan ezt Vámosi Nagy Szabolcs – ha jól tudom a címét, kormánybiztos – is több nyilatkozatában kiemelte. Éppen erre vonatkozott a javaslatunk. Ilyen szempontból majdnem mindeg y, hogy milyen célt fogalmazunk meg mint kedvezményezetti célt. Egy olyan célt kell keresni, amiben nagy a megállapodottság, nagy az egyetértés. Mi úgy láttuk, és ma is úgy látjuk, hogy ilyen cél – ha úgy tetszik – a közpénzből hosszú idő óta nem megoldott , alapvetően azonban ebből megoldandó, de sokak által elfogadott cél a Nemzeti Színház megvalósításának a gondolata. (22.10) Én azt gondolom, hogy ez nem a megcsúfolása, hanem egy újabb esély nyújtása egy, amúgy kellően elő nem készített javaslatnak. Elle ntétben Bauer Tamással én úgy gondolom, hogy a kormány az eltelt 12 hónapot, 11 hónapot nem kellő intenzitással töltötte el ennek a javaslatnak az egyeztetését illetően. Különben nehezen tudnám megmagyarázni, hogy előfordulhatott az az alkotmányjogi furcsa ságnak nevezett telefonos röpszavazás a szabadon választott parlament által állított kormányok történetében talán először és reméljük, hogy utoljára, ami ebben az ügyben folyt a múlt hét végén.
