Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 3 (233. szám) - A személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti közcélú felhasználásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz):
3839 Kapkodás van és ha úgy tetszik, kényszerpálya. Ezt Gellért Kis Gábor próbálta úgy jellemezni, hogy hát meghoztunk egyszer egy törvényt tavaly, most már kénytelenek vagyunk egy másik törvényt – a parlamentnek ilyen értelemben sikerült csapdába ejteni magát – anélkül, hogy sokak által javasolt más törvényhozási rendet választott volna. Kelemen András képviselő úr hozzászólásában is említette, amelyben az egy százalék vagylagosságát állította ő szembe a parlament differenciált döntésével. Én azt gondolom, hogy Kelemen Andrásnak ez az ellenvetése megáll, miközben igen szé les a paletta a kedvezményezettek körében. Egy polgár gyakran kerülhet abba a helyzetbe, ahogyan az ön képviselőtársa vagy párttársa Hajdú Zoltán is ezt kiemelte, hogy szeretné egyszerre többnek is adni azt a bizonyos egy százalékot. Ezt nem tudja megtenni egyidőben. Feltehetően úgy fog dönteni – mondta Hajdú Zoltán – hogy egyik héten az egyiknek, majd a másiknak és így tovább a harmadiknak adja ezt. A parlament azonban abban a helyzetben van, hogy a 3,5 ezer milliárdos költségvetés egészének a felosztására tehet javaslatot és így mondom differenciáltan támogathat általa fontos és még fontosabbnak tartott célokat, mígnem a polgárok ebben egy vagylagos választás elé állíttatnak. De azt látom, hogy vagy félreértette vagy félre értelmezte képviselőtársunk érvét , de semmiképpen sem a helyén kezelte ezeket. Nos, miért aggályos a Fidesz számára a kormány által beterjesztett javaslat? Az egyik ok, hogy olyan számos apró pont van, amiket már korábban kifejtettek képviselőtársaim, inkább csak utalok rá, mintegy behely ettesítve egy hosszú képletet egy betűjellel, hogy azt mi is aggályosnak tartjuk azt a fajta megkülönböztetést, amit a 4. § tartalmaz, az Országgyűlés által már támogatott egyesületek és alapítványok, illetve az Országgyűlés által eddig még nem támogatott alapítványok. Ezek technikailag vagy a való életben ez egy nonszensz helyzetet hozna létre. Nem akarom hosszan fejtegetni. Lehet, hogy megállnak itt alkotmányos aggályok is. Ennek az elhagyását, ennek a 4. § utolsó mondatában olvasható, vagy utolsó soraiba n olvasható megszorításnak az elhagyását egyébként mi is javasoljuk. Hasonlóképpen más képviselőtársunk kifejtette, hogy aggályosnak tartja ugyane § c) pontjának a kitételét, mely szerint azt zárjuk ki a kedvezményezettek köréből, aki a '94es választások esetén valamely képviselőt támogatott a parlamenti képviselőválasztások alkalmával. Ezt megtették olyan szervezetek is, amelyek nem állíthatjuk, hogy politikailag elkötelezettek vagy éppen abba a befolyási körbe tartoznak, amíg innen a pártokat ki akarjuk zárni vagy az érdekképviseleteket. Sok a szó szoros értelmében vett független civil szervezet tett ilyen jelölést, sok esetben állított is jelölteket. Gondoljunk akár a kisebbségi szervezetekre, akik szintén, bár hiábavaló módon, de szintén tettek ilyen ke zdeményezést. Szintén aggályos és egyetértünk azzal, aki bővítendőnek tartja a kört. Tehát a tevékenységi kör meghatározását. Valóban a tudományos kutatás, a bűnmegelőzés, áldozatok védelme és így tovább. Olyan feladatok, amikre ez a felsorolás nem tér ki és indokolt ezt bővíteni. A sport esetében már nem vagyunk ilyen egyértelműek. A tömegsport, illetve a diáksport kedvezményezettségét én fontosnak tartom, a tömegsportot, a versenysportot azonban egy ilyen szférának, amely látható módon üzletiesedik a szpo nzori pénzekből, mint üzleti vállalkozás kiválóan működtethető a versenysport jelentős része. Az egy buta kérdés, hogy indokolte ezeknek a közpénzből való támogatása? Látható, hogy indokolt. A helyzetük ezt alátámasztja. Azt azonban, hogy ebből az egy szá zalékból további forrásokhoz jussanak, mi a magunk részéről nem tartjuk elengedhetetlennek. Mi a javaslattal kapcsolatban az elvi gond? Az, hogy itt keveredik három terület, amelyet külön kell választani. Az egyik terület a hagyományos vagy klasszikus érte lemben civil szféra, egyesületek és alapítványok támogatása. Valóban minden évben kritizáljuk a parlamenti pénzosztás gyakorlatát. Nincs normatizálva a parlamenti gyakorlat sem. Nem tudjuk megmondani, hogy mi alapján oszt a bizottság egyik szervezetnek enn yit, a másiknak pedig más összeget. Ezt valamilyen módon
