Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 3 (233. szám) - A személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti közcélú felhasználásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. TAKÁCS PÉTER (MDF):
3835 Márpedig az elmúlt hat év ügyészségi, számvevőszéki vizsgálata, hogy ne a mostani rossz hangulatra, társadalmi rossz hangulatra utaljak, azt bizonyította, hogy nem nőttek még fel társadalmilag, politikailag felelősségben ezek az újonnan létrejött szervezetek. Tisztelet a kivételnek – és mindenik ilyen szervezetet kivételnek tekintek, ugye, jó filozófiai bukfenc, de nem akarom egyiket sem megsérteni, bántani. De társadalmilag tapasztalom, hogy nem nőttek fel és ezt tapasztalják az állampolgárok is, és ez a sajtóvisszhang is, és ez a különböző vizsgálati jelentéssorozat is ezek körül az alapítványok, társadalmi szerve zetek és egyebek körül – tisztesség érje, tisztesség jár minden olyan szervezetnek, amelyiket nem lehet kikezdeni, és nem találtak még visszaéléseket náluk. A másik pedig: hiányzik ebből a törvényjavaslatból egy olyan paragrafus, amelyik kötelezné a kormán yt, mert én elhiszem, hogy ez a kormány a lehető legjobb kormány a világon – ezt miniszterelnök úr többször kifejtette, én egyszer Voltaire szavaival idéztem is ezzel kapcsolatban a véleményemet – elhiszem, hogy ez tisztességesen fogja csinálni. De hát, ha utána az MDF kerül kormányra, vagy a Fidesz kerül kormányra, vagy az MDNP kerül kormányra, vagy a Kisgazdapárt kerül kormányra, biztos, hogy tisztességesen fogja csinálni? Ott a költségvetésből nem fogják levonni azokat a pénzeket, amiket az egy százalékk ént megkapnak ezek a szervezetek. Be kell ide építeni egy paragrafust, hogy ezeknek az egyszázalékos pénzek áramlásainak semmiféle költségvetési hivatkozása nem lehet, nem élhet a kormány azzal az eszközzel, hogy a társadalmi szervezetektől, alapítványoktó l, a nemzeti jövedelemből a költségvetésben nagyon aránytalan, rájuk eső részt csökkenteni fogja, vagy megvonni fogja. Ha ezt nem tesszük, akkor kitesszük ezeket az állampolgári jó szándékokat annak az ügynek, hogy a pénzügyi kormányzat – és tisztesség ne essék, én nem bántani akarom a mostani pénzügyi kormányzatot – , minden esetben arra fog hivatkozni parlament előtt, bizottsági üléseken, hogy de az egy százalékból mennyi pénzt be tud gyűjteni ez az alapítvány meg az a társadalmi szervezet és az a civil sz ervezet. Az ötödik nagy bugyra, ami a legnagyobb vitát váltotta ki – és azt hiszem, a legnagyobb ellentmondást és ellentétet is fogja kiváltani a szavazáskor is – az egyház, az egyházak és ennek az egy százalékos személyi jövedelemadónak a kérdése. Kérném tisztelettel, ha én tisztelem az emberi jogokat oly mértékig, hogy félelemből, társadalmi félelemből nem lehet világra hozni, vagy napvilágra hozni, nyilvánosságra hozni Magyarországon senkinek a vallási hovatartozását, ezt senki nem követelheti meg. Tessé k tiszteletben tartani, vitapartnereim azokat a félelmeket is, amelyeket a történelmi egyházak kialakítottak a XX. században. Nem önmagukért az intézményeikért, hanem a felekezetükhöz tartozó emberekért. Nem volt olyan rózsakerti séta ebben az országban, s em a zsidó hitfelekezet, sem a katolikus hitfelekezet, sem a református hitfelekezet, egyetlen történelmi egyházhoz tartozó állampolgár élete sem egy emberöltőn vagy két emberöltőn keresztül, hogy ne merülne fel joggal a félelem gyanúja az egyházakban is. Ha én meg akarom védeni az állampolgárt az állampolgári jogokon és a személyi jogokon keresztül, miért ne engedném meg az egyházszervezeteknek, hogy megvédje egy esetleges támadástól a saját híveit úgy is, hogy tiltakozik az ellen, hogy ilyen mechanizmuson keresztül, amelyik bármelyik ponton kilyukadhat, bármelyik ponton nyilvánosságra jöhetnek az adatai – mert itt a munkaadók tömkelegének kell bekapcsolódni ebbe a folyamatba, nem egy olyan zárt rendszer, steril rendszer, amelyikbe nem lehet belenyúlni, hog y kiderülne. És nem régiben még csaptak el főiskolai tanárt az én munkahelyemen is, vagy hallgatót zártak ki azért, mert az illető nem is történelmi egyházi felekezethez tartozott, de kiderült róla, hogy vallásos, évfolyamtársai között ezt terjesztette, va gy erről szólt, és ezért eltávolították a főiskoláról. Nagyon emlékezik még az a korosztály ezekre a mechanizmusokra. Azt hiszem, hogy joggal igényt tart ugyanolyan védelemre az egyház mint intézmény, és a hozzá tartozó hitfelekezethez tartozó emberek, min t ahogy a magánszemély jogot tart arra a védelemre, hogy személyiségi jogait ne sérthessék.
