Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 3 (233. szám) - A személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti közcélú felhasználásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - CSIZMÁR GÁBOR (MSZP):
3836 Ezért nagyon nehéz számomra társadalomfilozófiailag, társadalompolitikailag megideologizálni azt, hogy itt az egyházaknak olyatén jellegű behódolás kellene az Orszá ggyűlésnek, amelyik ellen még a szavukat sem emelhetnék föl, amikor elzárkóznak ennek a mechanizmusnak az elfogadásától. A másik pedig: biztos vagyok benne, hogyha egy gazdagodó ország, egy növekvő életszínvonal mellett élne ez a társadalom, a polgárság er ősödne, megszülné, létrehozná, kivajúdná magából azt a civil szervezethálózatot, azt az intézményrendszert, azt a struktúrát, amit kivajúdott magából Ausztria, kivajúdott magából Finnország, Franciaország, Anglia, és hadd ne meséljem a példát, mindig olyan periódusban, amikor a gazdasága felfelé jött. És ezek a civil szférában szereplő intézmények többnyire mindig akkor kerülnek válságba, hogyha a gazdaság válságban van, hogyha a társadalom nem tudja megfinanszírozni ezek működését. És azzal, hogy egy olyan mechanizmust engedünk rá, hogy próbálja meg ezt a civil szférát az egyszázalékos jövedelemadóval létrehozni – amelyik többe kerül, mint amennyit odajuttatunk ezekhez a civil szervezetekhez – nem tudom, hogy megérie a kockázat, szabade a parlamentnek oly an megoldásba belemenni, amelyik működésben, bonyolításban szinte beláthatatlan következményekkel jár, és nem hozza meg azt az eredményt, amit a legjobb szándék mellett is az Országgyűlés – és én nem vitatom egyetlen frakciónak sem a jó szándékát, sem a Pé nzügyminisztériumnak a jó szándékát, de a társadalmi mozgásokat, a társadalmi gyakorlatot ismerve, szinte biztos vagyok benne, hogy malaszt fog maradni ez az egyszázalékos törvény, és jövőre itt fogunk vitatkozni azon, hogy a baloldali ifjúsági szervezetne k kelle 20 millióval többet adni, vagy a MUOSZnak kelle 10 milliót lefaragni a költségvetési támogatásából, ahogy ezeknek a civil szervezeteknek mennyit kell szétosztani a költségvetésből. Köszönöm a figyelmüket, és elnézést, hogy ilyen késői órában il yen sokat beszéltem a kételyeimről. (Taps az ellenzék padsoraiban.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Kétperces hozzászólásra megadom a szót Csizmár Gábor képviselő úrnak, MSZP. CSIZMÁR GÁBOR (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Én Bauer Tamással teljes mértékben egye tértek, hogy ezen szervezeti kör finanszírozását a politikától távol kell tartani. Vitánk csak pusztán arról szól, hogy valószínűleg nem ez az egyszázalékos törvény az, amelyik ezt megoldja, hanem egy sokkal komplexebb mechanizmus. Ez csak egyetlen eleme a nnak, hogy a távolságot megteremthessük a politika és ezen szervezetek között. Én Takács Péter hozzászólásából néhányra szeretnék reagálni, tekintettel arra, hogy itt jó néhány tévedés elhangzott. Nincs 100 ezer ilyen szervezet. A KSH kimutatásait érdemes lenne tanulmányozni, 45 ezer szervezetről van szó mindösszesen, és meg lehet nézni, hogy kik alapították, és hogyan működik, és akkor nem fog összecsúszni a gondolatban az, hogy ezek az alapítványok meg egyesületek nem nőttek még fel ehhez a feladathoz. (2 2.00) Én azt gondolom, hogy az általam ismert szervezetek nevében ezt vissza merem utasítani. Itt, akikről szó van ÁSZjelentésekben és mindenféle újságcikkekben, azok az állam által létrehozott, és az állam által támogatott alapítványok. Én úgy gondolom, hogy azokkal kellene nekünk behatóbban foglalkozni, a magánszféra jócskán bizonyította az elmúlt esztendőben, hogy igenis felnőtt ahhoz, hogy közfeladatokat vállaljon. Tévedés azt állítani, hogy nem ellenőrizhető a források felhasználása, maga a törvényjav aslat világossá teszi, hogy az eljárásban ellenőrizhető az APEH által, sőt, van egy nyilvánossági követelmény is, ami egyébként a mostani támogatási rendszerben nincs. Én nem feltételezem, hogy csak ezért létrejöjjenek szervezetek, mert hogy három év működ ést kell bizonyítani ahhoz, hogy a szervezetek hozzájussanak a forrásokhoz. És nem feltételezem, hogy az adótitkot bármely kormány a későbbiekben megsértené. Úgy gondolom, hogy olyan eljárás szükséges, ami az adótitokkal teljesen szinkron. Végezetül még eg yszer szeretném mondani: a
