Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 3 (233. szám) - A személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti közcélú felhasználásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. TAKÁCS PÉTER (MDF):
3834 az alapítvány hoz. Itt szó van arról, hogy az APEH majd borítékokat fog gyártatni – hát persze, egy, hogy mondjam, jól lobbyzó cég biztos meg fogja kapni ezt a megrendelést – és lesz majd kéthárom interpelláció, a pénzügyminiszter pedig fog magyarázkodni. De ezeket a b orítékokat el kell juttatni a munkaadókhoz, mert az adózók nagy százaléka azért munkavállalóknál dolgozik és nem bevalló. Na most, hogyha eljuttatják a munkavállalóhoz, annak plusz feladatot fognak adni. Mi lesz a plusz- feladat finanszírozásával? Mert hát az állami szférában, költségvetési szférában még csakcsak rendelkezhet a minisztérium hatóságként egy rendelettel, és rászabhatja a munkaadóra, hogy márpedig add oda az alkalmazottaidnak a borítékot, és azok majd visszahozzák, vagy nem hozzák vissza, de a magánszférában ezt azért egy kicsit bonyolultabb így ráparancsolni a munkaadókra, hogy borítékokat osztogassanak meg szedjenek össze, és még azért hatósági felelősséget is vállaljanak. Mert mi történik, ha postára szállítás közben eltűnik, ha véletlenül egy munkatárs kíváncsiságból kettőthármat felbont belőle, mennyi pereskedés származhat belőle? Ezeknek a költségeit ki fogja finanszírozni? Vagy a félretett 1 milliárd, 800 millió erre is van? Vagy majd szervezünk rá egy közalapítványt vagy egy társadalmi szervezetet, amelyiknek az lesz a feladata, hogy évenként bonyolítsa ezt? Vagy beállít az APEH minden hivatalába 2030 embert, akiknek a boríték őrzése, bírósági szavatolása, bontogatása, visszazárása, ki fogja biztosítani a titkosságot a bontás és a viss zazárás után? Szóval, ezek mind olyan jogi, bírósági következményekkel járhatnak, amelyek nagyonnagyon súlyossá teszik ennek a pénznek odakerülését, ahová a jó szándék irányítaná, de a csatornát még nem dolgozta ki az apparátus ahhoz, hogy valóban oda is jusson. És úgy jusson oda, ahogy megkívánná. Mert én tökéletesen megértem azokat a félelmeket, amelyeket a társadalom hordoz magában és bizonyos politikai csoportok erősen kifejeznek a személyiségi jogok védelme alatt. Én magam is történész vagyok, tudom, hogy mennyit szenvedett Európa társadalma – nemcsak a magyarság, Európa társadalma – különböző, titkoknak nyilvánított dolgok napfényre kerülése során. Itt van a számomra érthetetlen és feloldhatatlan bonyolódási kérdés, amire a törvény nem ad vá laszt, és eddig én még olyan módosító indítvánnyal nem találkoztam – azon kívül, amelyiket Csizmár Gáborék itt említettek – , hogy egy adóazonosítási szám és mellé az alapítvány megnevezése, vagy a különböző szervezetek megnevezése. De ha ezt kiszélesíti a módosító javaslat, az lesz 40 ezer körül, mert most már több mint 150 ilyen szervezet van bejegyezve az országban, társadalmi szervezet, alapítvány stb., és hogyha ez bejön, akkor sorra fogják bejegyeztetni az alapítványokat, szervezeteket, társadalmi egyl eteket, egyebeket az állampolgárok. De miért ne lenne joga Tiszabecsen bejegyeztetni az önkormányzatnak egy alapítványt, hogy a tiszabecsi polgárok egyszázalékos adója oda jutna? Vagy miért ne lenne esetleg lehetőség munkahelyenként egyegy alapítványt bej egyezni, még ha adunk is egy moratóriumot időben, egy évet, két évet, hogy várni kell az alapítványnak? Két év múlva odaérik, és akkorra ott hasznosul az egy százalék, megint csak olyan bonyolítással, amelyiket én nem értek se szervezetileg, se a finanszír ozás szempontjából. (21.50) A másik ilyen kérdés, ami fölmerült bennem a törvénytervezettel kapcsolatban: nem látom szavatolni a törvényben, hogy a pénz arra fordítódik majd, amire az állampolgár adományozná, az állampolgár adná, akármilyen szervezetnek fo gja adni. Ugyanis ezek a társadalmi szervezetek, ezek az alapítványok, különösen azok, amelyek költségvetési támogatásban is részesültek az elmúlt 3 év során, ugye bizony alkalmazottakat, raktárnokokat, Isten tudja, gépkocsikat és a többiket tartanak, és h át úgy gondolkodik az állampolgár, hogy én nem akarom annak a művészeti alapnak adni az egy százalékot, amelyik 370 ezer forintos fizetés mellett alkalmazottakat tart, de a művészeknek nem tudja a nyugdíjat fizetni. Szóval, nem tisztázott ez a dolog, a tör vénybe mindenképpen kellene a gyakorlatból kiindulva egy olyan paragrafust befogalmazni, amelyik kötelezi ezeket a szervezeteket, hogy ezeket a pénzeket se bér jellegű felhasználására, se az alapítványa szervezett működtetésére, üzemeltetésére ne használha ssák, csak kimondottan a cél megvalósítására. Én ezt nem látom, akár karitatív célra, akár kulturális, akár tudományos cél, ezt sehol nem látom.
