Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. december 3 (233. szám) - A személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti közcélú felhasználásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. TAKÁCS PÉTER (MDF):
3833 csak az egyházak és a társadalmi szervezetek finan szírozásában marad az az eddigi helyzet, akkor is azt mondanám, hogy ez számomra elfogadhatatlan. És miért pont ezeket tartom fontosnak? Részben azért, amit az előbb mondtam, mert ezek azok, amelyek a dolog természeténél fogva a politikától elszakítandóak; és még egy apróság, amit az előbb elfelejtettem mondani, pedig még maradt 40 másodpercem: az, hogy a kormányprogramban ebben állapodtunk meg. És ez számomra perdöntő, legalábbis a kormánytöbbség döntését illetően. Ezt ígértük a választóknak mi is, a Szoci alista Párt is, és azt kell nekünk ebben a négy évben megvalósítani és nem elhalasztani a következő vagy az azt következő négy évre, amikor nem biztos, hogy mi leszünk kormányon, és mi határozzuk meg, hogy mit dönt a parlament. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Takács Péter képviselő úrnak, MDF. DR. TAKÁCS PÉTER (MDF) : Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Ilyen késő esti órákban nem akarom hosszan húzni az időt, de mégis ezzel a törvé nytervezettel kapcsolatban néhány gondolatot el kell mondanom. Én nem vitatom a törvénykezdeményező jó szándékát, de a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve, és úgy tapasztalom, hogy ez a pokolba vezető út nemcsak káoszt, hanem öt nagyon komoly p okolbugyrot is fölvet vagy elénk varázsol, amit Dante rajzolt meg hajdanán. Először is: én csodálkozom rajta, hogy a Pénzügyminisztérium 33,5 milliárd forintról beszélt. Ebben benne van az, hogy eleve számolnak arra, hogy nem fogja mindenki az egy százalé kot felajánlani valahová, mert költségvetési irányszámok szerint ez körülbelül 500 milliárdos személyi jövedelemadó '96ban, ebből 5 milliárd vagy legalábbis 4,8 milliárd lenne az egy százalék. Vagy pedig egy nagy csalafintaság van benne, hogy a túlterveze tt bonyolítási költség – és ez lesz az egyik bugyor, amelyikről majd szeretnék majd szólni – elvisz ebből a 4,5 milliárd vagy 5 milliárd forintból 1,5 milliárdot vagy 2 milliárdot. A másik: ismerve Rabár Ferenctől Medgyessy Péterig a pénzügyminiszterek log ikáját, nagy a gyanúm, hogy most szívesebben húzatnák a fogukat, minthogy ezt a törvényt elfogadtatnák a parlamenttel, mert a költségvetésből visz el pénzt, még meg olyan pénzt, amelyik körül nagyon sok botrány lesz, és nagyon sok interpellációt fognak kap ni a pénzügyminiszterek. De szóljak inkább arról az öt nagyon nagy buktatóról vagy mély buktatóról vagy bugyorról, amelyik ebben a törvénytervezetben, ahogy benyújtották elénk, nem az előkészületet, nem a megfontoltságot, nem a két és fél éves gondolkodást , hanem egy hirtelen improvizációt sugall! Először is: nem tudom, hogy joga vane akár a pénzügyi kormányzatnak, akár a parlamentnek szelektálni azok között, a független bíróságok által legitimnek nyilvánított társadalmi szervezetek, alapítványok között, a melyek bejegyeztettek az idők folyamán. Ezt Csizmár Gábor képviselőtársam, de az SZDSZből is többen módosító indítvánnyal ki akarják szélesíteni, tehát bővebbre akarják a civil szféra támogatható – állampolgárok által támogatható – szféráját vonni, mint a milyenre a Pénzügyminisztérium tervezte, lebontani azokat a korlátokat. Az pedig mindenképpen valamiféle sanda pénzügyi szándékot gyanít a törvénytervezetben, hogy akik három éven belül költségvetési támogatást kaptak – itt már egy kis politikai ízt is érz ek én, ugye, az utolsó három ilyen elosztás mégiscsak egy politikai koalícióhoz kötődött. Nem akarok ebbe mélyebben belebonyolódni, de belelátja az állampolgár és belelátja a civil szféra is, és ha én belelátom miért ne láthatná bele még rajtam kívül kétmi llió magyar állampolgár, ha érdekli egyáltalán ez a törvény. De gondolom, hogy azért rakták ilyen későre a Pénzügyminisztérium javaslatára ennek a törvénynek a vitáját, hogy minél kevesebben ismerkedjenek vele, és minél kevesebben javasolják majd társadalm i célokra személyi jövedelemadójuknak egy százalékát. Legnagyobb problémájának, majdnem a kivihetetlenség vagy a kivihetelezhetetlenségig terjedő problémájának látom a törvénytervezetnek az egy százalék bonyolítását, hogy hogyan kerül az majd
