Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. szeptember 17 (201. szám) - A szakképzési hozzájárulásról és a szakképzés fejlesztésének támogatásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. OROSZ ISTVÁN (MSZP):
379 A bizottság előadójaként már jelezt em, hogy a jelenlegi törvényjavaslat nagyon sok új elemet tartalmaz, a tűzvonalban dolgozó iskolák képviselői örömmel fogadták a jelenlegi szabályozás tervezetét. A törvénytervezet jelentős pozitívumaként jelezték azt, hogy a hozzájárulásra kö telezettek körének pontos, konkrét meghatározása megkönnyíti a kisebb, a vidéki szakképző intézmények vonatkozó teendőit. Engedjenek meg egy megjegyzést - és előre elnézést kérek a budapesti képviselőtársaimtól , hogy végre nem Budapestcentrikus törvény születésének lehetünk részesei. Nagyon hasznosnak látszik a támogatási kötelezettség szakaszolható befizetése, befizethetősége, amely nemcsak a gazdasági év, hanem a tanév sajátosságaihoz is jól igazítható. A szakképzés célja - sémaszerű leegyszerűsítéssel - az, hogy összhangot teremtsünk a munkafeladat és az ember között. Ez az összhang, ez a kölcsönös megfeleltetési cél az egyén, egy munkahely, egy térség, egy régió és a nemzetgazdaság szintjén is jó lenne, ha elérhető lenne. Arra kell törekedni, hogy eg yre közelebb kerüljön egymáshoz az ember, a munkaerő létszáma, képzettsége, valamint a munkafeladat mennyisége, minősége. Ezt a munkaerőgazdálkodási feladatrendszert, humán erőforrással való gazdálkodást segíti a szakképzés minden formája. Ezek sorában je lent igazán jelentős előrelépést az, hogy a jelenlegi törvényjavaslat lehetőséget biztosít a szakképzési hozzájárulásra kötelezetteknél foglalkoztatott munkavállalók képzési költségeinek Szakképzési Alapként való meghatározott arányú beszámíthatóságára. N agyon hasznosnak ítélhető - főképpen az iskolák szempontjából - a képzéshez szükséges eszközökkel történő szakképzési támogatás teljesíthetősége is. Tisztelt Országgyűlés! A finanszírozási rendszer fő problémája volt eddig, hogy a szakképző intézmények fin anszírozása nem követte a szakképzés nagyon differenciált igényeit és nem ösztönzött a struktúraváltásra. Ennek megváltoztatásához nagyon fontos feltételnek minősítem a területi koordinációt. Ehhez biztosít lehetőséget a törvénytervezet azzal, hogy fontos szerepet szán a gazdasági kamaráknak és a megyei, fővárosi szakképzési bizottságnak. Itt még tisztázandó - és itt a foglalkoztatási törvény - már Országgyűléshez is benyújtott - tervezett módosítására gondolok , hogy összhangot kell teremteni a megyei, fő városi munkaügyi tanács és a hasonló szintű szakképzési bizottság viszonyrendszerében. Az Európai Unió kérdőíveinek sorában a szakképzéssel kapcsolatos témakörök is szerepeltek. Törekednünk kell arra, hogy a nemzetközi gyakorlatnak és fejlődési tendenciána k minél hamarabb megfeleljünk. Ezen a területen - úgy érzem - teljesíthető feladatok előtt állunk. Hozzászólásomat a következő gondolatokkal zárom: "Bízunk benne, hogy a boldogabb jövőbe vetett reménység elszánást és erőt ad mindnyájunknak, hogy közös össz efogással és felelősségvállalással építsük az ország jövőjét." A Magyar Katolikus Püspöki Kar néhány hete kiadott körlevelének befejező sorait idéztem. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Megköszönöm Veér András, bocsánat, V eér Miklós felszólalását, és szeretném megkérdezni Orosz István képviselő urat, hogy kétpercesre vagy rendes felszólalásra kéri? Kétperces reagálásra megadom a szót Orosz István képviselő úrnak. DR. OROSZ ISTVÁN (MSZP) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Kép viselőtársaim! Remélem, két perc sem lesz az a megjegyzés, amit Veér Miklós kollégám előadásához szeretnék fűzni. Bizonyára igaza van abban, hogy a 200 éves Keszthelyi Georgikon tekinthető szakképzési intézetnek is, hiszen megalakulása után valóban nemcsak mezőgazdasági szakembereket, hanem másokat is képzett, bár azok is kapcsolatban álltak a mezőgazdasági építési munkával, akikre ő hivatkozott. Én mégis szeretném, hogyha a Georgikont a magyar agráregyetemek ősének tekintenénk, vagy legalább egy olyan int ézetnek - amely egyébként első volt Európában , legalább egy olyan intézetnek, amely ma a felsőfokú szakképzés ősének tekinthető. Hiszen akik ott elvégezték a
