Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 27 (231. szám) - Bejelentés a bírák, az ügyészek, a bírósági és ügyészségi dolgozók előmeneteléről szóló 1990. évi LXXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat visszavonásáról - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának megkezdése - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
3472 költségvetési vitáira, akkor is állandóan végigkísért bennünket az a kétkedés, hogy bizonyos előirányzatok teljesülneke úgy, ahogy javasoljuk, vagy nem teljesülnek. A való élet nagyon sokféle eredményt produkált. Talán a legszembeszökőbb példa e tekintetben a privatizációs bevételek tavalyi alakulása, ahol hosszú hónapokon át mindenki azt mondta, hogy teljesen elképzelhetetlen, hogy 150 milliárd privatizációs bevétel beérkezzen, s aztán végül kiderült, hogy beérkezett, sőt, még ennél több is be tudott érkezni. Persze tudom, hogy negatív példák is vannak, mert éppen a most tárgyalt pótköltségvetés a társadalombiztosítással kapcsolatban azt mutatja, hogy voltak olyan tét elek, ahol valóban az előzetes várakozásoknál kedvezőtlenebb helyzet alakult ki. Tehát végső soron azt kell mondanom, hogy általában a költségvetésnél nem lehet száz százalékos biztonságra törekedni. Abban kell egy egészséges kompromisszumot találni, hogy azért ezek a bizonytalanságok, ha összerakjuk őket, akkor valahogy összességében kezelhető szinten tudjanak maradni; tehát összességében, még ha egyes tételekben vannak is bizonytalanságok, de mégis az legyen várható, hogy a teljes pozíció az nagyjából úgy alakul, mint ahogy feltételezzük. Ez ebben az évben nagyon sajátságos módon valósult meg, mert ebben az évben azt lehet látni, hogy a társadalombiztosítási alapok tekintetében az összeadó nagyonnagyon negatív – hiszen sokkal kedvezőtlenebb egyensúlyi hel yzet alakult ki, mint amit feltételeztünk – , ugyanakkor a központi költségvetés esetében az összeadó meg nagyonnagyon pozitív, mert sokkal jobb helyzet alakult ki, mint amit feltételeztünk. És ezek az eltérések végső soron ebben az évben ki tudják egyenlí teni egymást. Természetesen ez így meglehetősen egészségtelen, tehát arra kell törekednünk, hogy ez a kiegyenlítődés ne a rendszerek között menjen végben hanem lehetőleg az adott rendszereken belül is menjen valamilyen módon végbe. Én azt gondolom, hogy e tekintetben nyilván a központi költségvetés vitája is egy olyan helyzetet eredményezett – talán jobban mint az előző évben – , ami növeli a realitását mindannak a megvalósulásának, ami abban van; és úgy látom, hogy azért a társadalombiztosítási alapok költs égvetésénél is az eredeti javaslat a végbemenő módosítások mellett egy sokkal reálisabb tervet jelent, mint amit az előző évben tudtunk összehozni. Természetesen nem tudom azt vitatni, hogy bizonytalanságok az egyes elemekben és így az összességében kétség telenül fennállnak. Azt is szeretném aláhúzni, hogy természetesen, noha nem az önkormányzatok javaslatát terjesztette be a kormány – és erre most már módja volt az időközben megváltoztatott törvényi szabályok következtében – , de nyilván nagymértékben támas zkodott mindarra, amit az önkormányzatok kidolgoztak. Annak az oka, hogy nem pontosan azt terjesztettük be, amit ők a kormányhoz eljuttattak, az nyilvánvalólag az, hogy több ponton úgy gondoltuk, hogy az ő elképzelésük nem illeszthető be az általános felté telrendszerbe. Ebből következett, hogy most már élve a kormány önálló felelősségével, ebben az ügyben – megszűnvén így a postásszerep, amit oly sokan kritizáltak – tehát a saját elképzeléseinket terjesztettük be, de nyilván, hogy bemutattuk azt is, hogy az önkormányzatok az ügyben hogyan gondolkoztak. Mindebből persze az is következik, hogy az előkészítő munka jelentős részét azért mégis az önkormányzatok végezték el, tehát az ő részükre ezért is mindenképpen köszönet jár. Végezetül egy alapkérdésre szeretn ék válaszolni. Arra az alapkérdésre, hogy mennyiben tekinthető reformköltségvetésnek az a költségvetés, amit most beterjesztettünk. Azt gondolom, hogy erre a helyes válasz valahogy úgy formulázható, hogy ez nem egy igazi reformköltségvetés. Ebben vannak bi zonyos reformelemek, tehát egyes területeken a pénzügyi előirányzatokban is megjelennek bizonyos reformszerű lépések, de ez még nem maga az a nagy államháztartási reform társadalombiztosítási része, amiről oly régen beszélünk. Valószínűleg egyébként nem is a költségvetésen magán kell keresni ezeket a reformokat. Ezeknek a reformoknak inkább bizonyos szaktörvényekben kell megjelenniük, és ezeknek a leképeződése fog nyilván a mindenkori költségvetésekben megjelenni. Tehát a társadalombiztosítás reformja tekin tetében úgy látom, hogy alapvető a külön szakmai törvények, az új törvények megszületése lesz. E tekintetben legközelebb a
