Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 27 (231. szám) - Bejelentés a bírák, az ügyészek, a bírósági és ügyészségi dolgozók előmeneteléről szóló 1990. évi LXXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat visszavonásáról - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1997. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának megkezdése - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
3471 A másik legfontosabb tétel – noha nagyságrendjében azért messze elmarad a nyugdíjaktól – az egészségügyi ellátás finanszírozása, amire vonatkozóan 258,5 milliárd forintot tartalmaz az önök előtt fekvő javaslat. Tudom, hogy ennek a nagyságáva l kapcsolatban elég éles viták folytak és folynak az érintettek között, nyilván lehet érvelni úgy, hogy ez az összeg kevés, és lehet úgy érvelni, hogy ez az összeg sok. Biztos, hogy a járulékfizetők oldaláról minden kiadási tétel úgy tűnik, hogy nagyon sok , hiszen ennek a fedezetét nekik kell előteremteni, és biztos, hogy az intézmények oldaláról az az érv is elhangzik, hogy ez az összeg kevés. Én úgy látom, hogy a hosszas egyeztetések után kialakult összeg egy reális kompromisszumot tükröz. Csak néhány szá mot ennek jellemzésére: az ez évi várhatót ez 15 százalékkal, az eredeti ez évi előirányzatot mintegy 19 százalékkal haladja meg. Amennyiben tekintetbe vesszük a strukturális átalakulás pozitív hatásait – gondoljunk arra, hogyha a kórházi kapacitások csökk entése már elkezdődött az előző évben, ebben az évben folytatódik – , már ennek az ez évre vonatkozó társadalombiztosítási költségvetésnek a tárgyalásakor is sokszor aláhúztuk, hogy ennek határozott pénzügyi megtakarító hatásai vannak. Tulajdonképpen ezt ko mbináltuk be mintegy forrást az erre az évre elfogadott béremelések fedezeteként is. Kétségkívül, a folyamat elhúzódott ahhoz képest, mint ahogy egy évvel vagy fél évvel ezelőtt vagy háromnegyed évvel ezelőtt gondoltuk, de azt gondolom, hogy arról azért na gyon nehéz vitatkozni, hogy ezeknek a lépéseknek, a racionalizáló lépéseknek valóságosan van olyan megtakarító hatása, ami nyilván a szférán belül marad, és ami nyilván lehetővé teszi, hogy a megmaradó intézményrendszerben, a továbbműködő intézmények eseté ben, ez a 15 százalék – mondjuk, ha a várhatóhoz viszonyítok – igazából több tudjon lenni. (8.40) Mi úgy látjuk, hogy ez a most kialakított pénzügyi előirányzat fedezetet ad a 18 százalékos, mintegy 18 százalékos bérfejlesztésre is. Itt, azt gondolom, hogy azt is tekintetbe kell venni, hogy az import relatív költségei a következő évben mérséklődnek, hiszen egyrészről az előre meghirdetett árfolyampolitika rögzíti, hogy hogyan változnak az import forintterhei – még az sem kizárt, hogy a második félévben eset legesen valamit tudunk lefelé mozogni a havi leértékelés ütemében; másrészt meg az is ugye köztudott, hogy a vámok, vámpótlékok leépítése is végbemegy – részleges leépítése, illetve a vámpótléknál teljes leépítése, sőt, tulajdonképpen ennek az évben a máso dik felében ez már el is kezdődött. Tehát nyilvánvaló, hogy azokon a területeken, ahol elég sok az importból származó áruk, szolgáltatások fölhasználása – és az egészségügy ilyen – ennek például költségoldalon nyilván van megtakarító hatása. Következő jele ntős tételünk a gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök támogatása. Itt összességében 96,6 milliárd az előirányzatunk. Ettől jóval elmaradó, de szintén – azt hiszem – kiemelésre szoruló előirányzat a táppénzek, ahol 41,4 milliárd forinttal számolunk. Összes ségében a benyújtott költségvetési javaslat nullszaldót tartalmaz. Szeretném aláhúzni, hogy ez a nullszaldó természetesen nem egy elvi tétel. Ezt sokan vitatták már itt a Házban. Szeretném ismét elmondani, persze, nem kell feltétlenül nullszaldósnak lenni a költségvetésnek, ebben az évben sem volt olyan terv, amelyik nullszaldót irányozott elő. Figyelembe véve a figyelembe veendőket, tehát hogy az eredeti benyújtáshoz képest több ponton eltérő feltételrendszer alakult ki, ma úgy látjuk, hogy majd a különböz ő módosító javaslatok figyelembevétele után mintegy 1213 milliárd forintos hiánya lehet a társadalombiztosítási alapoknak összességében, ami összhangba hozható az államháztartás egyéb rendszerein kialakult hiányokkal, most már figyelembe véve a parlamentn ek a tárgyban született tegnapi döntéseit is. Szeretném itt ezt a lehetőséget is fölhasználni, hogy megköszönjem az Állami Számvevőszék ellenőrző munkáját. Úgy látom, hogy az általuk felvetett javaslatok a későbbi vitaszakaszban a konkrét módosító javaslat ok tárgyalásakor majd mérlegelhetők és jelentős arányban figyelembe vehetők lesznek. Tulajdonképpen az Állami Számvevőszék jelentésén végighúzódik egy olyan gondolatsor, hogy sok előirányzat tekintetében bizonytalanságokat látnak. De azt kell mondanom, hog y ez teljesen természetes minden költségvetési vitánál. Ha visszagondolunk az elmúlt évek
