Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 25 (229. szám) - A Magyar Honvédség hosszú, valamint középtávú átalakításának irányairól és létszámáról szóló 88/1995. (VII.6.) országgyűlési határozat módosításításáról szóló országgyűlés határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - SEBŐK JÁNOS (MSZP): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. GYURICZA BÉLA (Fidesz): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - PÓDA JENŐ (MDF):
3279 Egy ország védelmi képességét a parl amentnek illik meghatározni, ez meg is történt, a katonai védelmi képességet a feladatok pontos és precíz és akkor hatpárti együttes véleményével kifejezte a parlament, ezeket részletesen rögzíti a biztonságpolitikai elvek és a honvédelmi alapelvek dokumen tuma. Ez egy szintet megjelölt, ez az elvárás, ettől eltérni nem lehet mindaddig, amíg a parlament ezt meg nem változtatja. Erre eddig nem került sor, tehát ezt a szintet továbbra is mint kitűzendőt és elérendőt, tartanunk kell. Ez a bizonyos 88as országg yűlési határozat a miniszter úr szavaival élve azt jelenti, hogy kisebb, de ütőképesebb hadseregünk lesz, erre mi azt mondtuk, hogy kisebb meg kisebb lesz, de bizony ütőképtelenebb lesz. Sajnos ez igazolódott. Egy hadsereg védelmi erejét, tehát egy ország katonai védelmi erejét legfőképpen három dolog határozza meg: a technikai fejlettség, a fegyverek minősége, a kiképzettség és a morál. Ez a három dolog, ami a végeredményt – ha nagyon durván akarunk közelíteni, és ez most nem egy hadtudományi előadás, de l aikusok megközelítésében, azt hiszem érthető – , a végeredményt ez adja meg. Ha elkezdjük csökkenteni a létszámot, elkezd romlani a morál, nemcsak a hadsereg belső problémái miatt, hanem általában a társadalmi problémák miatt is, akkor ennek az ellensúlyozá sára mindenképpen valamit fel kellene mutatni. Amit fel lehetne mutatni, azok a modernebb fegyverek, a jobb kiképzettség, hogy ez a két, egymás ellen ható folyamat végül is kiegyenlítse egymást, és az eredő, a védelmi képesség ne csökkenjen. Nagyon gyorsan sikerült az elmúlt másfél évben azt a folyamatot felerősíteni és most már kritikussá tenni, amely a létszám csökkenésével együtt jár, de a másik oldalon, az ellentételezés oldalán a jobb kiképzés, a jobb morál, a modernebb fegyverek megteremtése révén biz ony alig valami történt. A T 72es harckocsik megvásárlásán kívül az összes többi, miniszter úr által beharangozott program egyelőre papíron van, ígéret szintjén nagyon jó, de addig, amíg azok meg nem valósulnak, sőt, addig, amíg készség szintjén nem tudja a mai Magyar Honvédség ezeket az eszközöket alkalmazni, és persze mindenekelőtt birtokolni, addig mindezeket beszámítani nem szabad, sőt, ezeknek a felemlegetése tulajdonképpen káros. Azért káros, mert a civil közvélemény, a laikus nézősereg, és a nem hon védelmi bizottsági képviselőkben is azt az érzetet kelti, hogy tulajdonképpen itt minden rendben van. Hát, tulajdonképpen itt semmi nincsen rendben! Ez az elmúlt másfél év arról szól, hogy például Bátor Ferenc tábornok, az egyik legfiatalabb és legtehetség esebb magyar tábornok azért állt föl beosztásából, mert tűrhetetlenné váltak a körülmények, mert nem tudja a munkáját elvégezni. Itt már nem arról van szó, hogy őrmesterek hagyják el a hadsereget, nem arról van szó, hogy akinek konvertálható tudása van, az elmegy mérnökként vagy két nyelvet beszélő diplomásként más területre dolgozni, hanem arról van szó, hogy a válság elérte a felső vezetést is. És ha ezek után – mert ezt mindenképpen el kellett előzőként mondani – , ha ezek után kezünkbe vesszük ezt az egy oldalas, lényegében két pontból álló országgyűlési határozati javaslatot, akkor azt kell mondanom – és utalok itt Gyuricza Béla képviselőtársam felszólalására, és azokat a részeket nem ismétlem – , hogy vajúdtak a hegyek, és egeret szültek. Az első pontban a bűvészkedések, a tisztek, tiszthelyettesek százalékos számarányait illetően már ismertek a Ház előtt, nem fogok ebbe belemenni. Egy dologra azért szeretném felhívni a figyelmet, ami sajnos általános jelenség, és itt is visszaköszön. Ez a bizonyos "vízfej "kérdés, az íróasztalkatonák és a harcoló katonáknak a kérdése. Sokszor beszéltem már erről, de sajnos úgy látom, nem sikerült egyelőre a kormányzat illetékeseit meggyőzni e tekintetben. S ez nemcsak innen köszön vissza, hanem a mostani szervezeti változ ások kapcsán is.
