Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 20 (228. szám) - Az atomenergiáról szóló törvényjavaslat részletes vitájának megnyitása és elnapolása - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - MIKLÓS LÁSZLÓ (MSZP):
3218 Vane par lamenti kontroll? Erre is azt lehet mondani, hogy a törvény tartalmazza a parlamenti kontrollt, hiszen a 26. § világosan kimondja, hogy az ÁPV Rt. igazgatósága az Országgyűlés illetékes bizottságának felkérésére bármely privatizációs ügyben köteles soron k ívül beszámolni a bizottságnak, illetve az országgyűlési képviselők legalább húsz százalékának indítványára az Országgyűlésnek. Tehát bármely ügyben. Ezen el lehet meditálni, hogy vajon melyik bizottság az illetékes, de azt hozzá lehet tenni, hogy a költsé gvetési bizottság megalakulása után egy privatizációs albizottságot hozott létre, éppen azért, merthogy a privatizációnak a költségvetéssel is van valamilyen kapcsolata. Egyébként ez a privatizációs albizottság '95. június 4én működni is kezdett, és éppen a Torgyán képviselő úr által említett, energiaszektorral kapcsolatos úgynevezett 300 milliárdos kötelezettségvállalást tűzte az első vizsgálandó témaként napirendre, amely ügyről megkaptuk a felügyelőbizottság jelentését, és nyilván a bizottság fog vele f oglalkozni. Zárójelben jegyzem meg, hogy ebben a Házban már többször elhangzott, hogy ennek a 300 milliárdnak az óriási többsége – azt hiszem 260 vagy 270 milliárd – az egészen egyszerűen olyan jogi garancia, hogy az államé volt az a vagyon, amit eladott. Tehát semmifajta különleges extra nincs benne. Nézzük a nyilvánosság kérdését! Ahogy említettem, az eljárási szabályok meglehetősen fontos részét képezik a privatizációs törvénynek, és így például a 30. § kimondja azt, hogy a pályázatokat két országos napi lapban és egy székhely szerinti helyi lapban meg kell hirdetni. Zártkörű pályázat esetén a pályázat kiírásának tényét kell meghirdetni. De a 33. § (2) bekezdése azt is kimondja, hogy a pályázat eredményét – a döntés indokolásával együtt – haladéktalanul ug yanabban a lapban, ugyanazon a helyen kell közzétenni. Ez azért érdekes, mert annak idején nagyjából két lehetőség volt. Az egyik, hogy a közbeszerzési törvény szabályait iktatjuk be, illetve azt tesszük kötelezővé. Ez esetben egy hosszú procedúrára lehete tt volna számítani, ahol a döntés felelőssége is elkenhető, viszont végképp ki van zárva, vagy jobban ki van zárva belőle a nyilvánosság. Azt hiszem, hogy ennél szigorúbb szabály, amit az imént elmondtam, az ellenőrizhetőség szempontjából nehezen kreálható . Különösen akkor, ha hozzávesszük azt, hogy a törvény azt is előírta a 34. §ban, hogy emlékeztetőt kell készíteni minden eljárásról a döntéshozónak, és meg is mondja azt, hogy mit kell ebben az emlékeztetőben vagy memorandumban rögzíteni. Méghozzá minimu mkövetelményként, mert úgy fogalmaz a törvény, hogy: "így különösen". Az értékesítés választott módjának indokait, a beérkezett ajánlatok összefoglalását, a legkedvezőbb ajánlat elfogadásának indokait, a vételár meghatározásának szempontjait, beleértve a v ételárat befolyásoló kötelezettségvállalásokat, a kikötött biztosítékok megfelelőségének szempontjait, a választott fizetési mód indokát, a munkavállalói érdekképviseleti szervek benyújtott véleményét, és még egyebet. Bármi mást, amit a döntéshozó fontosna k tartott rögzíteni. Az kétségtelen, hogy eredeti célja szerint ez az emlékeztető, ez egy korlátozott nyilvánosságot vagy korlátozott hozzáférést biztosító dokumentum volt, hiszen a törvényjavaslat indokolásából tudjuk, hogy ebben a megfogalmazásban ez azt a célt szolgálta, hogy a parlamenti képviselők, az ÁSZ, mindazok, akiknek valamilyen módon ebben az ellenőrzésben szerepük lehet, hozzáférjenek. Tehát amikor Bauer képviselő úrék az indítványban azt javasolják, hogy ez az emlékeztető bárki által hozzáférh ető legyen, egy fontos szabály, én ezzel egyetértek. Az a javaslat, hogy a pályázat feltételei az eredményhirdetésig nem módosíthatók, az szerintem is az evidencia kérdéskörébe tartozik. Azt hiszem, hogy amit a hozzászólásomban eddig elmondtam, az érezhető vé teszi, hogy én azon a véleményen vagyok, hogy eddig is fontos és jó szabályok voltak, jó paragrafusok a privatizációs törvényben. Hozzáírhatunk persze még tizenötöt, de az a kérdés, hogyha az eddigieket nem tartották be, vajon be fogjá ke tartani a következő tizenötöt? Ebben azt hiszem, hogy bíznunk kell, és ebben
