Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 20 (228. szám) - Az atomenergiáról szóló törvényjavaslat részletes vitájának megnyitása és elnapolása - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - MIKLÓS LÁSZLÓ (MSZP):
3217 Magáról a törvényjavaslatról. Két célja van ennek – Bauer képviselő úr előadói beszéde alapján – , hogy a kisvállalati körben viszonylag lassan folyó privatizációt gyorsítsuk fel. Emellé érvek is felsorolhatók, ezt részben itt, részben máshol elmondta, hogy tudniillik egész addig, amíg a tulajdonos bizonytalan, legalábbis a tekintetben, hogy kié lesz ez az adott működő vállalat, addig igazán érdemi invesztícióra nem lehet számít. Márpedig az biztos , hogy nem marad állami tulajdonban. Ezért tehát nemzetgazdasági szempontból is fontos az, hogy ezeknél a vállalatoknál mielőbb bizonyossá váljon a tulajdonos, és mielőbb sor kerülhessen azokra a beruházásokra, amelyek olyannyira szükségesek, éppen a gazda sági növekedés érdekében. A másik a privatizáció átláthatósága, és itt azért néhány dologra kitérnék. Éppen a Torgyán meg más képviselő úr által is idézett úgynevezett "Tocsikbotrány" kapcsán, ami a belterületi földek kérdéséről szól – anélkül, hogy erre a dologra részletesen kitérnék. Persze megmagyarázhatatlan, hogy miért kellett osztozkodni a közvagyonon ilyen módon, amikor itt pusztán arról volt szó, hogy a közvagyonból mekkora hányad jut a központi hatalomnak és a helyi hatalomnak. Mi több, ezt korább an törvény világosan elrendezte, a '89. évi XIII.as, legalábbis a '89'92es szakaszra, és hát az is megmagyarázhatatlan, hogy miért nem történt ez meg akkor, mármint az üzletrészek és a részvények kiadása. (15.40) De nem erről akarok beszélni, hanem arr ól, hogy a privatizációval is foglalkozó szakértők, szakemberek is, a politikával valamilyen módon foglalkozó emberek körében is az a közvélekedés, hogy rossz a törvény, az Országgyűlés olyan törvényt fogadott el, amely eleve lehetővé teszi az ilyen típusú ügyleteket, amely nem biztosítja az átláthatóságot. Ez azért érdekes, mert itt többről van szó, minthogy valami botrányos esemény történt. Arról van szó, hogy ezekben burkoltan megfogalmazódik az az állítás, hogy az országgyűlési képviselők szándékosan fo gadnak el olyan törvényt, amely lehetővé tesz – éppen a kiskapuk révén – bizonyos visszaéléseket. Ha visszagondolunk arra, hogy a privatizációs törvény vitájánál milyen szempontok voltak, és hogy mi került be magába a törvénybe, akkor azt hiszem, hogy ezek az állítások vagy vélekedések cáfolhatók. A privatizációs törvény sok szempontból új, sok szempontból átvette a korábbi szabályozást, de két tekintetben mindenképpen markánsabb vonásokat tartalmazott az előző jogi szabályozásnál. Az egyik az, hogy világos eljárási szabályokat fogalmazott meg; a másik, hogy ezt egy átláthatósági, ellenőrzési és nyilvánossági rendszerrel kötötte össze. Ezekre hadd mondjak néhány példát. Mindenekelőtt arra, hogy kikből is állt az ÁPV Rt. igazgatósága. A törvény szerint az ÁPV Rt. igazgatóságának tagjaira a privatizációs miniszter, a privatizációért felelős tárca nélküli miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértésben tesz javaslatot. Ez nyilvánvalóan azt jelenti, és azt célozta a törvényben, hogy bár a kormány nevezi ki e testül et tagjait, de olyan ember ne kerülhessen be, akivel a két kulcspozícióban lévő miniszter nem ért egyet, vagy nem élvezi a bizalmát. A másik ilyen, itt megemlítendő törvényi szakasz a 12. § (2) bekezdése, amely kimondja, hogy az igazgatóság elnöke a privat izációs döntéshozatali eljárás egyidejű felfüggesztése mellett a kormányhoz fordulhat adott kérdésben állásfoglalásért. De az is fontos – szintén a 12. §ban – , hogy az igazgatóság üléseire az érintett minisztereket meg kell hívni. Nézzük az ellenőrzés ren dszerét! Itt a törvény előírja azt, hogy az ÁPV Rt.nek kötelessége olyan belső ellenőrzési szervezetet működtetni, amely biztosítja a mindenkori átláthatóságot. A törvény parlamenti szakaszában került be az, hogy a felügyelőbizottság hat tagját a parlamen ti pártok nevezik ki, és még plusz az Érdekegyeztető Tanács két oldala. Tehát itt nem egyszerűen arról volt szó, hogy az ellenzéki pártok is betekinthettek, hanem ők jelölték, és az ő jelöltjük kapott automatikusan helyet a felügyelőbizottságban.
