Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 20 (228. szám) - Az atomenergiáról szóló törvényjavaslat részletes vitájának megnyitása és elnapolása - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - MIKLÓS LÁSZLÓ (MSZP):
3216 ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Miklós László képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt. MIKLÓS LÁSZLÓ (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem bontom ketté a hozzászólásomat, mert először egy kétperces reagálást akartam tenni Torgyán József képviselőtársam hozzászólására, de azt hiszem, hogy rajtam kívül már sok hozzászóló nem lesz, ezért először reag álnék Torgyán képviselő úr néhány állítására. Nem általában, mert elég nehéz kiigazodni a hozzászólásában, hiszen egyfelől azt tudjuk a Kisgazdapártról, hogy ő a magángazdaság talaján áll, másfelől a magánosítással szembeni érveket mond el. Az is látszik, hogy a törvény néhány passzusát idézte elég pontosan, meg az is, hogy valamit idézett, csak nem úgy, ahogy szól. Ebből három példát hadd mondjak. Ugye, azt állította Torgyán képviselő úr, hogy a nemzetgazdasági jelentőségű vállalatok privatizációjához orsz ággyűlési határozat kellett volna, a 8. § (2) bekezdés szerint. Hát ha újraolvassa, akkor látja, hogy nem így van, hiszen a törvény ezt csak lehetővé teszi, hogy a kormány az Országgyűlés elé terjessze. A vállalatok listáját kellett jóváhagyni, ezt a Ház j óváhagyta – valóban késéssel. Hogy nem volt célja a privatizációnak – a 2. §ban kilenc cél van felsorolva, és ha igazából ez a kérdés kritika alá vehető, akkor talán éppen azért, mert túlzottan széles körét öleli fel a céloknak. Azt mondja, hogy úgy tűnt el úgymond a nemzeti vagyon egy jelentős része, hogy ma sem tudjuk, és az Országgyűlés nem ellenőrizte. A 25., 26. § világosan szól az Országgyűlés ellenőrző szerepéről. Egyebek mellett kimondja azt, hogy a kormány évente az Országgyűlés elé tájékoztatót n yújt be, amelyben a vagyon hasznosításáról és minden ezzel összefüggő kérdésről elszámol, ahogy ez történt egyébként az elmúlt években is. Hiszen minden évben tárgyaltuk az ÁPV Rt., illetve korábban ÁV Rt.ÁVÜ beszámolóját. Tehát azért bizonyára ő is látja , hogy ez a törvény nem annyira rossz, mint ahogy ezt nagyon sokan gondolják. Az egy másik kérdés, hogy vajon úgy működike az ÁPV Rt. és a magánosítás folyamata, ahogy ezt a törvények előírják. Ez lesz majd a hozzászólásom fő tárgya. De még előtte egyetle n bekezdést engedjenek meg, tisztelt képviselőtársaim, az energiaár kontra privatizáció kérdését. Tavaly itt e Házban, amikor erről, mármint az energiaszektor privatizációjáról és egyáltalán a privatizációs törvényről vitatkoztunk, akkor elmondtuk, azóta i s többször elmondtuk, hogy az energiaáraknak és a privatizációnak nincs igazán köze egymáshoz. Arról van szó tudniillik, hogy a rendszerváltozással egyidőben, nagyjából amikor a rubeles elszámolás megszűnt azon országok felé, ahonnan energiahordozót vásáro ltunk, azonnal piaci árszintre emelkedett az energiahordozók ára. Attól, hogy szegény Magyarország, még nem kapja olcsóbban se a földgázt, se a kőolajat, se az összes többi energiahordozót. Következésképp eddig is megfizettük, kétféle technikával, ugye, '9 0'92 között egy költségvetési transzferrel, amikor az adófizető állampolgárokból beszedi először a kormányzat az adót, majd ezt valamilyen módon visszajuttatja, és a dolog természetéből adódóan mindig az kap nagyobb támogatást, aki többet fizet. Minél töb bet fogyaszt valaki, annál nagyobb a támogatása. 92'94, illetve '95 között pedig az energiaszektor vállalatainak kellett úgymond ezt lenyelni, ami hovatovább már a működésüket veszélyeztette. Pedig ezek a vállalatok is, még ha bizonyos értelemben monopolj ogokat élveznek is, azért közönséges vállalkozások, és itt erről a szektorról tudni kell, hogy igen tőkeigényes, és ezt azért lehetett tudni az elmúlt egy évben, hogy milyen nagyságrendű tőkére van szükség akár a magyar villamosenergiaipar, akár az energi aszektor más területeinek technikai megújításához, fejlődéséhez. Ezt a tőkeszükségletet a magyar gazdaság nem tudta volna biztosítani. Mert valóban, minden országban ez egy megfontolt folyamat. Vannak országok, ahol országgyűlés elé terjesztik ezeket a kér déseket, hosszan megvitatják, és a koncepcióban valamilyenfajta egyetértésre jutnak. Itt erre az ismert okok miatt, amikor a magyar gazdaság lassan a fizetőképtelenség határán volt '94 végén, nem volt mód, idő, hogy azt a processzust, amit mondjuk a skandi náv országok ebben a dologban lefolytattak, mi is betartsuk.
