Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 20 (228. szám) - Az atomenergiáról szóló törvényjavaslat részletes vitájának megnyitása és elnapolása - Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP):
3213 Végül javasoltuk, hogy az Országgyűlés kötelezze a Magyar Köztársaság kormányát arra, hogy az országgyűlési határozat jóváhagyásától számított 60 napon belül terjesszen elő törvényjavaslatot, a mellyel a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény hatálya alá helyezi az ÁPV Rt. munkatársait is. Amint az előbb már rámutattam, semmi nem indokolja, hogy miért kerül lényegesen magasabb bér kifizetésre az ÁPV Rt. munkatársainál, mint a z egyéb érintett vállalatok munkatársainál. Különösen figyelemmel arra, hogy nemegyszer olyan esetekről is tudunk, ahol a privatizálás alá kerülő vállalat munkatársaival társadalmi munkában végeztették el a feladatot, és azok a külsősök vették fel ennek a közreműködői díját, akik tényleges munkát nem végeztek. Ha a kisgazda javaslattal összehasonlítom a Bauer Tamás és Dornbach Alajos és Tardos Márton által előterjesztett privatizációs törvény módosítására irányuló törvényjavaslatot, akkor először is rögtön meg kell jegyeznem, hogy én először azt hittem, hogy valami tévedés esete forog fenn, és ennek a három képviselőnek a neve valahogy idekeveredett ehhez az előterjesztéshez. Tudniillik magát az előterjesztést annyira gyengének tartottam és tartom, hogy a há rom nagynevű előterjesztővel nem tudtam semmiképpen kapcsolatba hozni. És valóban, ez a javaslat porhintés, ez egy látszat törvénymódosítás. Úgy tesz, mintha valamit tenni akarna, de a valójában nem tesz sem érdemlegeset, és ami még szomorúbb, úgy tesz, mi ntha semmi köze nem lenne a kormányzáshoz, a privatizációhoz, a nemzeti vagyon háromnegyed részének eltüntetéséhez, tehát megfeledkezik arról az apróságról, hogy maga is ennek a kormánynak a tagja. Magyarán tehát úgy kell ezt az egész kérdéskört megközelít eni, felfogni, hogy attól, hogy kiáltja a fogdmeget, és erre már oda kell figyelni. Ha ezen túl kívánom ezt az előterjesztést értékelni, akkor rögtön szembeötlik az a tény, és ezt itt ki is kell nyilvánítani, hogy itt törvénydagasztásról van szó. Egy rendk ívül vékonyka javaslatot igyekeznek az előterjesztők felduzzasztani, hiszen elég, hogyha arra utalok, hogy az összesen 11 paragrafusból álló javaslatból a 2. § vonatkozásában, a 3. § tekintetében, a 7. §t illetően, a 9. § vonatkozásában és a 10. §t érint ően is arra az indokra hivatkoznak az előterjesztők, hogy az ő megfogalmazásaik pontosabban fejezik ki az eredeti törvényben megfogalmazandó törvényhozói szándékot. No kérem, hogy mennyiben fejezik ki pontosabban, és mennyivel nem fejezik ki pontosabban, é n ezzel most nem kívánom az igen tisztelt Ház idejét igénybe venni, de engedjék meg, hogy felhozzak a törvényjavaslat módosításával kapcsolatos előterjesztéséből olyan részeket, ahol olyan megfogalmazásokkal találkozunk, amelyekre azt lehetne mondani, hogy a gyengébbek kedvéért terjesztődtek elő. Így például ebben a körben emlékeztetnék arra, hogy az előterjesztők azzal foglalkoznak, hogy hová kell az emlékeztetőt tenni. Ugyanakkor már a '95. évi XXXIX. törvény kötelezővé teszi az emlékeztetőt és azt, hogy azt el kell helyezni. Ehhez képest az előterjesztőknek az a javaslata, hogy az emlékeztetőt tegyék a nyilvántartásba, hát meglehetősen különösnek és meglepőnek tűnik. Hát kissé gonoszkodóan megkérdezhetném, hogy miért, eredetileg mire gondoltak, hogy hova kell helyezni, ha nem a nyilvántartásba? Netántán a papírkosárba? De azért nem merem megkérdezni, mert félek, hogy Bauer képviselőtársam rögtön arra hivatkozna, hogy eddig a papírkosárba kellett hogy helyezzék a privatizációs iratokat, mert azokat nem sike rült megtalálni. Nos, tehát úgy gondolom, hogy az ilyen előterjesztéseknek sok értelme nincsen, de ha megnézem azokat a további pontosításokat, amelyek az előterjesztésben szerepelnek, például a magántulajdon fogalmának meghatározását illetően, akkor bizon y már szomorúbbnak találom a helyzetet. Hiszen egyenesen félrevezetően pontosítják a magántulajdon fogalmát. Itt elég hogyha arra utalok, hogy tulajdonképpen a módosítás értelmében azt mondják, hogy abban az esetben, ha az ÁPV Rt. nem rendelkezik 50 százal ék plusz 1 szavazatot elérő többségi részesedéssel, a gazdasági társaság ebben az esetben tekinthető magántulajdonban lévő társaságnak.
