Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 20 (228. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (független):
3201 hogy önkormányzat, akkor állandóan azt vitatjuk, hogy beavatkoznak az önkormányzatiságba, de nem tudjuk pontosan, hogy tényleg beavatkoznake. Aki odatartozik, azt mondja, beavatkoznak, aki nem tartozik oda, azt mondja, hogy dehogy avatkozunk bele. Az a utonómia a magyar hagyományok szerint is egy rendkívül nagy érték, de ésszerű kereteinek a meghatározása nélkül e körül is állandóan probléma és zűrzavar lesz. Amit az önkormányzatról szól ez a koncepció, abban veszélyes elemek vannak. Veszélyes elemek van nak az önkormányzat kényszerítése bizonyos közösen, más önkormányzatokkal együtt ellátandó feladatokra. Ismerjük fel, ez egy nagyon veszélyes dolog, zárójelben ott van, hogy körjegyzőség. Hát kit érdekel a körjegyzőség? Nem ez a döntő tényező. Ámbátor egy autonómia abban is dönthetne. De nem ez a fő kérdés. Ki lehet lúgozni az autonómiákat ilyen értelmezés mellett. Ugyanakkor az igazi, alapos, megfontolásra érdemes értelmezése nincs definiálva, és nem sikerült még azokat a kis korrekciókat sem bevinni a kon cepcióba, amit kellett volna. Tisztelt Ház! Én azzal fejezem be, hogy nem járunk mi jó úton. Nem jutottunk el odáig, és semmiképpen nem jutottunk el, ami egy alkotmányozásnak a szellemi auráját megteremtette volna, hogy ez tényleg reális, és a gondolatok m értéktartó cseréjén alapuljon. Elutasítások és igények kompromisszumhajlandóság nélkül tekeregnek e tárgy körül is. Felhívom a figyelmet ennek érdekében, valóban én is, mint előttem mások, ne siessünk annyira. Ne siessünk annyira, hogy az indokoltnál több hiányérzettel kerüljön majd itt a Házban elfogadásra az alkotmány, mert elképesztő állapotok lesznek akkor a népszavazási csatározások során! Köszönöm. (Taps Sepsey Tamás képviselő részéről.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Az írásban előre jelentkezett képviselőtársaink mind elmondták véleményüket. Most több név van a monitoron. Kérdezem először, hogy ezek közül kik azok, akik kétpercest kívánnak? Salamon László és Sepsey Tamás. Megadom a szót Salamon László képviselő úrnak, független. DR. SALAMON LÁSZLÓ (független) : Elnök Úr! Megkérem Boross Péter képviselőtársamat, hogy ne vegye tiszteletlenségnek, hogy vitatkozni fogok most a miniszterelnökhelyettesi kérdésben, annak ellenére, hogy nagyon jól tudom, hogy kormányzati, kormányfői és hossza s miniszteri tapasztalatok állnak háta mögött. De pont a koalíciós indoklási logika az, ami engem ellenkező megfontolásra és meggyőződésre visz, és megengedném magamnak a konkrét példákat is, mert nem lesz abban semmi bántó. A jelenlegi kormányzat működésé ben egy politológiai értelemben vett miniszterelnökhelyettesi funkcióról beszélünk. Tudjuk jól, Kuncze Gábor belügyminiszter úrra szokták mondani, hogy koalíciós miniszterelnökhelyettes. Jóllehet – amit Boross Péter képviselőtársam mondott – nem pártelnö k tölti be ezt a funkciót, és pontosan azt az egyeztető tevékenységet, a miniszterelnök úr és a belügyminiszter úr személye nem igazán vállalja magára. Nem titok ez, tudjuk, ha koalíciós probléma van, akkor a koalíciós egyeztetőtanács az, amelyik az SZDSZ és az MSZP vitáiban a megállapodás kialakítására törekszik. Tehát ez a séma, bár közjogilag nem így jelenik meg, de kvázi így mutatja fel magát, ez sem erre megoldás. De a másik dolog az, hogy én azt mondom, hogy amikor a választók egy pártot első helyre j uttattak azzal a tulajdonképpen implicit megbízással, hogy ő adja a miniszterelnököt, akkor ha ez a miniszterelnök a működésében átmenetileg akadályozva van, akkor véleményem szerint nem az a választói akarat, hogy egy koalíciós partner, a kisebbik párt ve gye át ezt az úgymond politikai, kormányzati, vezéri funkciót, (Az elnök megkocogtatja poharát, jelezve, hogy a felszólalási idő letelt.) hanem hogy ugyanaz a párt töltse be.
