Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 20 (228. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. BOROSS PÉTER (MDF):
3199 mellett vagyunk. Csak ne söpörjük le, mint teljesen ésszerűtlen és irreális érvet, mert megint nem vagyunk méltók egy il yen alkotmányos kérdés taglalására! Azt azonban hadd jegyezzem meg mindnyájunk mulasztásaként: azért arra sincs példa, hogy egy egykamarás parlament 50 százalékkal válasszon köztársasági elnököt. Erre sincs példa. Akkor a köztársaságelnökválasztásnál lega lább bizonyos köztestületek és egyebek bevonásával egy bővített parlamentnek illene dönteni. Hát akkor legalább ennyit vegyünk tudomásul, hogy nem a vagyvagy kérdése merül itt sem fel, hanem ennél egy kicsit komolyabban kell mérlegelni mindazokat a kérdés eket, amit bárki felvet. Szabad legyen egy következő kérdésre, a konstruktív bizalmatlanságra érdemes visszatérni. Leszavaztattam abbéli javaslatommal, hogy a konstruktív bizalmatlanság intézményrendszerével nem ellentétes bizonyos szélsőséges esetekben a miniszteri felelősség a parlamenttel szemben. Általában igen. A konstruktív bizalmatlansági intézmény, vegyük tudomásul, kizárja a miniszteri felelősségnek azt a formáját, mintha nem volna konstruktív bizalmatlansági intézmény. De a miniszter alkotmánysért ése esetén nem szükségszerű, hogy kizárja. Hisz azért ez ritka, kivételes, csak nagy súlyú. Azt is lehetne mondani: ha alkotmányt sért a miniszter, akkor nem lehet a miniszterelnökre bízni, hogy az miként bírálja el. Nem hinném, hogy ez a kérdés nem oldhat ó meg, nem ötvözhető tehát ily módon a konstruktív bizalmatlansági intézmény és vele járó sajnos miniszteri, kvázi felelőtlenség kérdése. Igenis ötvözhető – bocsánat – azzal, hogy bizonyos esetekben azonban ezt feloldja egy olyan természetű parlamenti jogo sultság, amely általában nem gyakorolható, de alkalmas arra, hogy a minisztereket visszatartsa esetleg olyan lépéstől, amitől nem tart vissza az a körülmény, hogyha a miniszterelnök személyétől függ, hogy a kérdést miként ítéli meg. Ehhez kapcsolódó kérdés, amire kitért és erősen vitatta az álláspontot Salamon László képviselő úr és kedves barátom, és akkor úgy érzem, hogy ki kell fejtenem a miniszterelnökhelyettesi funkcióval kapcsolatos álláspontot, amit végül is második fordulóba n az alkotmányelőkészítő bizottság igennel támasztott alá. Tisztelt Ház! Aki szervezettannal valaha foglalkozott, az tudja, hogy minden emberi gyülekezet, amely valamilyen funkcióra hivatott, szervezet formáját ölti, és a szervezet törvényszerűségei érvén yesülnek rá. Ilyen a kormány is. Ilyen a kormány is, amelyikben természetes módon alakulnak ki belső hierarchiák, informális belső hierarchiák, többnyire személyi súlyok, és sok minden más elemből kialakul egy olyan sajátos állapot, amelyiket csak elméleti leg lehet úgy felfogni, hogy van miniszterelnök csúcson, és teljesen egyenrangú miniszterek egymás mellett. Ez valójában nem így van. Az érvelési súlyok között is van különbség, aki átélte ezeket az időket, az nagyon jól tudja. Hogy én miről beszélek? A ba j mikor van? Baj többnyire akkor van, miután a minisztériumok súlya között különbség van, hogyha ezzel nem párosul a személyi súly. Mint egy nagy súlyú minisztérium élére egy kis presztízsű miniszter kerül. Emberi dolog. Ilyen nagyon gyakran előfordulhat. Még egyszer mondom, szervezetről van szó, amelyikben ez nagyon furcsa ellentmondásokat eredményezhet. De ami a valódi oka az én javaslatomnak, az: készüljünk fel a koalíciós kormányzásokra. Készüljünk fel! Készüljünk fel a koalíciós kormányzásokra, amelyik ben, különböző egyezkedések eredményeként jön létre egyáltalán a kormány, aztán bizonyos értelemben úgy is működik. Mégpedig pártközi egyeztetések eredményeként. Milyen változat van? Az egyik változat az – és a legtermészetesebb – , hogy miniszterelnök az l esz, aki a legtöbb szavazatot hordozza. Az a párt adja a miniszterelnököt, aki a legtöbb szavazatot hordozza. Ez természetes. És mi történjen a többi párttal? Tisztelt Ház! Nagyon gyakorlati a kérdés. Lehet egyeztetni úgy is pártközi koalíciós viszonyok kö zött, hogy nem a kormányon belül történik az egyeztetés, és lehet egyeztetni úgy is, hogy a kormányon kívül a szabad mezőbe sajtón keresztül történő üzengetéssel vagy más egyéb, de mindenképpen egy kormányhatékonyságot romboló módon történik a kormányállás pontok kialakítása, azt a benyomást keltve a lakosság számára, hogy ennek a kormánya hatékony
