Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 20 (228. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. BOROSS PÉTER (MDF):
3198 És ez egy másféle vita lett volna, bizo ny, mint ami most folyik, egy olyan időszak után, amikor ezelőtt közel fél évszázaddal szétdúlták a nemzet összetartó szöveteit, szétroncsolódott az ország, hagyományait elvesztette, szándékos presszióval kiirtották azt a gondolkodásmódot, amelyik egyébkén t a nemzet fönnmaradásának a biztosítéka volt évszázadokon keresztül. Ezt azért hangsúlyozom én, mert a jelenlegi alkotmány és alkotmány körüli vitákban e szellemi rombolás nyomai bizony felfedezhetők. Olyan kérdés köré is csoportosítható mindez, amit én n em akarok elismételni. Sok mindennel egyetértek, szavak árnyalataival esetenként nem, amit itt a koronafelfogás jelent. Mit lehet a koronáról tudni? Akit érdekel, az tudja, hogy ez nem egy olyan korona, mint amely más országokban van. Ezáltal lett király a király, és nem a királyi dísz volt a korona. És ennek a gyönyörű története, kalandos és gyönyörű története, és hogy önmagában a magyar állami függetlenség ethosza a koronához kapcsolódott évszázadokon keresztül – ezt valakinek érteni kell. Nem elég: érez ni kell. Ez érzelmi kérdés is. És ez az a történelmi öröklés, amelyikkel megítélésem szerint egy országot – jelen esetben Magyarországot – a jövőre vonatkozóan és jövőjét tekintve, amelyikre bizalommal és bizakodva lehet tekinteni (Sic!) . Az az álláspont, amelyik abban fogalmazható meg, hogy nincs közünk a megelőző 40 évhez, és nincs közünk az azt megelőző 950 évhez sem, az nem vitaképes ilyen súlyú sorskérdésnél véleményem szerint. Viszont rendkívül nagy problémát jelent, hogyha pusztán tájékozatlanságból, az ismeretek hiányából valaki olyan leegyszerűsítő álláspontra helyezkedik, mint ami elhangzott egy személyes beszélgetés során, hogy "Mit nekünk királyság!". Mert ilyen érvelés is elhangzott e Ház tagja részéről, és ez igazán lehangoló. Legszívesebben mo st azt kérném a közjog iránt vagy közjogban nagyon járatos – és itt a teremben jelenleg professzor is ül, aki egyébként a közjog professzora – , hogy ebben a körben, amelyhez tartozik, tartson előadást arról, hogy mi a korona, és talán azt követően olyan ál láspontot lehet kialakítani, amelyik ezt a kérdést nem egyszerűsíti le arra a körmenetes nemre, mint ami elhangzott az alkotmányelőkészítő bizottságban. Elsodródó kérdéseink is vannak, tisztelt Ház. Ugye, azt mondjuk, hogy nem kell két kamara, mert nem tu djuk ezt, mindenki más két kamarát akar. Lehet, hogy így van. A világ többi országában unják – és bánják, hogy létrehozták második kamarát. Másutt viszont ragaszkodnak hozzá. De nem vitattuk meg, hogyha két kamara lenne, akkor milyen lenne az a bizonyos má sodik kamara. És ez nagy hiány ebben az alkotmányozási polémiában. Nem fordítottunk rá szót. (14.00) Nem fordítottunk rá szót. A döntés először úgy született meg, hogy nem. Aztán merült fel, hát ugyan már, hát többféle második kamara is elképzelhető. És h ogyha végül az a konklúzió, hogy nem kell nekünk most bevezetni a második kamarát, akkor is egy egészséges érvelő vita után születik meg a döntés, és úgy hiszem, egy alkotmányelőkészítő folyamatban ez valóban hiányosságnak tekinthető. A köztársaságielnökválasztás. Köztársaságielnökválasztás, szó volt már róla, összekapcsolódik a köztársasági elnök közjogi minőségével, hatáskörével, és így tovább. Van benne logika. Tehát ha a lakosság választja, akkor egy dúsabb jogosultság passzol ahhoz. De nem biztos. E lképzelhető, hogy a lakosság azért kíván választani eme szűkített jogkörű köztársasági elnököt, mert kényes arra, hogy ki képviseli, milyen stílusjegyekkel képviseli, hogyan képviseli, és arra is kényes, hogy miket nyilatkozik, amikor különböző politikai k öztereken szerepel. Lehet, hogy ilyen erényeket önmagában fontosnak tart, ha reprezentatív a funkció, akkor is. Ne zárjuk ki tehát, ne azért szóljunk arról, hogy nem kell lakossági választás, mert az egyben a jogok bővülésével kell szükségképpen járjon, ha nem mondjuk azt, hogy bizonyos többségi felfogások szerint mi a parlamenti – van erre példa más országokban – mi a parlamenti választás
