Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 19 (227. szám) - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása és lezárása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - BALSAY ISTVÁN (Fidesz):
3091 jó adófizető polgárokat kíván a településen előnyben részesíteni, odavonzani, támogatásáról, helyi adó támogatásáról is biztosítani, ez mindenképp az egész ország fejlődésének és az előrelépésének a záloga. A kiegyenlítőrendszer mű ködtetésénél pedig nagyon fontosnak tartjuk azokat az állami beavatkozásokat, amelyek az infrastruktúrában, egyegy térség reorganizációjában, illetve az önkormányzati alrendszertől elvont és hátrányos helyzetű térségekhez való átáramoltatásában is megmuta tkozik. A másik kérdés, amivel a módosító javaslatoknál a FideszMagyar Polgári Párt foglalkozott, ez a szubszidiaritás elve. Mi nem pontosan úgy értelmezzük, mint ahogy a kormánypártok a szubszidiaritás elvét. Mi úgy értelmezzük – és ennek szeretnénk hang ot adni – , hogy minden olyan feladatot, amelyet hatékonyan, egy adott térségben, egy adott településen lehet ellátni és megoldani, azt nem szabad – legfeljebb törvényi keretek között és nagyon átgondoltan szabad – onnan kiemelni. (18.10) Ezek közül is kiem elném a középfokú oktatásból a gimnáziumi oktatásnak az ügyét. Én mindig is azt mondtam, hogy a legszentebb közügy az oktatás. Azoknak a kis- és középvárosoknak, de nagyközségeknek is a fenntartói hatásköréből egy költségvetési kényszer miatt kiszakítani a fenntartói jogokat, a középfokú oktatás jogait, helytelennek tartom, és ezeket áttelepíteni a megyei önkormányzatokhoz; illetve a megyei önkormányzat törvényi okok miatt kénytelen is ezeket elvállalni. Ez helytelen közoktatási szerkezet kialakulásához vez et. A költségvetés egyik tétele, amely több mint 4 milliárddal növeli a megyei önkormányzatok személyi jövedelemadóból való részesedését, úgy indokolja, hogy több mint 70 intézményt kellett átvenni a megyei önkormányzatoknak. Én ezt a tendenciát és ezt az irányt megállítani javaslom. Már a '94es választásokat követően is egy olyan elhibázott törvényt kellett módosítani épp a kisebbik kormánypártnak és az ellenzéknek a javaslata alapján, amely a címzett- és céltámogatásokból is nem kívánta részesíteni azoka t a kis- és középvárosokat és nagyközségeket, amelyeknél, úgymond, kihasználatlan középfokú oktatás volt. Hál' istennek, ezt a törvényi helyet a költségvetésben módosították. Itt a költségvetésnek, a normatív támogatásnak a gimnáziumok esetében és más közé pfokú oktatási intézmények esetében egy olyan szintre való emelését javasolnám, javasoljuk, amely lehetőséget nyújt nem a feladatfinanszírozásra, de a tevékenységnek, az átlagos tevékenység költségeinek a viselésére. Ma Magyarországon a középfokú oktatásba n legalább hétféle különböző variáns van. Más a főváros középfokú oktatásának a finanszírozása, más a megyei jogú városokéban, más a megyei önkormányzatok által finanszírozott, és csodálatos helytállás azoknak a kis- és középvárosoknak, és elismerés azokna k, amelyek megtartották a középfokú intézményeiket, mint például Pápa városa – és lehetne még sorolni másokat is – , amelyek nemcsak történelmi tradícióik folytán, hanem jól felfogott érdekükben is a fenntartói, a működtetői, üzemeltetői feladatokat akkor i s megtartották, hogyha ehhez nem kapnak máshonnan kiegészítő támogatást. Nagyon helytelennek tartom tehát, hogyha kiszakítjuk, az adófizető polgárok segítő, támogató szándéka, egyegy település vagy településcsoport környezetéből ezeket a középfokú intézmé nyeket. Természetes, hogy egy szakképző intézménynél, amely országos beiskolázású, amely adott régiónak az igényeit elégíti ki, és ahol nem lehet egymásért áldozni kívánó önkormányzatokat és polgárokat egy adott cél, egy intézmény működtetéséhez toborozni, itt megfontolandó, hogy egy regionális vagy megyei fenntartó kerestessék. Javaslom azt is tovább, hogy ez a tendencia a következő években ne folytatódjék, és ne szűnjenek meg a kis- és középvárosok középfokú oktatási feltételeinek a lehetőségei, úgy, ahog y sajnos, ez már az egészségügy vagy más területen anélkül, hogy még az 1986ban megismert integrációs folyamatok eredményeként nagyon sok minden átkerült a megyei tanácsok egészségügyi szolgáltatásaiba, majd később a megyei önkormányzatoké. Ennek az eredm ényét láthatjuk már a kis- és középvárosok kórházainál, illetve abból átalakult rendelőintézeteinél történő leépülésben.
