Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 19 (227. szám) - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP):
3023 Másodikként arról szólnék, ami itt már a vitában más összefüggésben előjött, az egyház finanszírozása az egyházak támogatásával összefüggésben. És akkor itt szeret nék bevezetőben adatokat sorolni, bár erre vonatkozóan módosító indítványok nem érkeztek, de ha már szóba került, akkor kötelességemnek tartom elmondani, hogy az egyházi alapintézmények működése, felújítása és a többi előirányzat a tavalyi 2 milliárd 50 mi llióval szemben 300 millióval növekszik, és ez 38 egyház között oszlik meg. Én nem hiszem azt, hogy egy 15 százalékos növekedés ebben a pozícióban kárhoztatható volna, ez jelentős mértékű, és esztendők óta esedékes, most először sikerült ezt megvalósítani. Az egyházi közgyűjtemények támogatása 165,5 millióval szemben 265,5 millió. Ez is, úgy gondolom, hogy a költségvetési átlagnál jelentősen nagyobb mértékű növekedés. Egyébként ez 11 egyházi közgyűjtemény között oszlik meg. Végezetül pedig az egyházi szociá lis intézmények javára elkülönített költségvetési hányad 140 millióról 180 millióra növekedett, és ez 19 egyház, illetve egyházi intézmény között oszlik meg. Hozzáteszem azt is, hogy amiről most beszéltem részleteiben, egy közös egyeztetés után az egyházak kal folytatott megbeszélésen jóváhagyatott az egyházak részéről is, és már most szeretném képviselőtársaim figyelmét felhívni, hogy a korábbi években folytatott gyakorlatunknak megfelelően bizottságunk szeretné – az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bi zottság szeretné – az egyházfinanszírozásra vonatkozó országgyűlési határozati javaslatát időben beterjeszteni, és a költségvetéssel egyidőben, illetve időben – de természetesen aznap – az Országgyűléssel elfogadtatni, hogy az érintett egyházak és intézmé nyeik időben juthassanak pénzükhöz. Amiről viszont meg kell emlékezni, mert elég sok módosító indítvány érkezett, az egyháziingatlanvisszaadásokkal kapcsolatos kérdéskör. Erre esztendők óta 4 milliárd forintot különít el a költségvetés. A dolognak azonban nagyon hosszú a története. 1991ben hozta meg a vonatkozó törvényt az Országgyűlés. Hozzá kell tennem, hogy semmiféle vizsgálat, felmérés, hatástanulmány nem előzte meg a törvényt. Egyszerűen csak egy politikai szándék – megengedem, nagyon jó szándékú pol itikai szándék – fogalmazódott meg a törvényben. El kellett telnie egy esztendőnek ahhoz, hogy az érintett egyházakon kívül felébredjenek az önkormányzatok is, amelyeket alapvetően érintett a kérdés, hogy ugyanis ebből a pénzből számukra is kihasítható nem is akármilyen szelet. Egy milliárddal indult első esztendőben ez a tétel – a törvény meghozatalát követő évben – , s a rá következő évben 4 milliárdra növekedett azért, mert már az első évben sem voltak teljesíthetők a beadott igények. Az önkormá nyzati kártérítési követelések vagy kártérítési igények azonban olyan fokon megnövelték ezt a költséghányadot, hogy a címzett és céltámogatások köréből plusz 3 milliárdot oda csoportosítottak át. Azóta folyamatosan azt hallja, halljuk itt az Országgyűlésbe n és a nyilvánosság előtt mi magunk is – és persze a közvélemény – , hogy a kormányzat akadályozza az egyháziingatlanvisszaadások menetét. Amiről szó sincs, egész egyszerűen arról van szó, hogy egy gazdaságilag nagyon is megalapozatlan törvény folyamatosan olyan helyzetbe juttatja a bármikori kormányzatot – az előző is így volt – , amely nagyon nehezen végrehajthatóvá teszi az egész kérdéskört. Ebben a pillanatban a felülvizsgált ingatlanok, illetve ezeknek a listája elkészült, az egyházak ezt beadták, és mi ndenfajta egyeztetés után több mint 120 milliárd forint volna annak a költségkihatása, hogy a törvényt végrehajtsuk. Ez nyilvánvalóan a megadott időben szinte képtelenség, lehetetlen. Én arra kérem képviselőtársaimat, akik ilyen irányú indítványokat adtak be, hogy gondolják végig folyamatában az egészet, mert ilyen mértékben, ahogy ez terhelődik a költségvetésre, nem csak idén, nem csak jövőre, 510 év múlva is nagyon nehezen lesz végrehajtható a törvény. Végezetül egyetlenegy megjegyzést engedjenek meg. Ke ller László korábban szóba hozta a médiafinanszírozás kérdését, s ezzel összefüggésben némi önkritikával azt mondta, hogy a
