Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 19 (227. szám) - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP):
3022 ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Gellért Kis Gábor képviselő úrnak, MSZP, őt követi Szabad György képviselő úr. GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Olyan dolgokról beszélnék, amelyek már k öltségvetési kihatásaik mértékében meg sem közelítik az itt elhangzottakat, de úgy gondolom, hogy valamennyiünk számára fontosak. A módosítások során a kisebbségi önkormányzatok, illetve a kisebbségek finanszírozásával kapcsolatos ügyekről szeretnék elsőké nt szólni. Az együttes ajánlásban két ilyen indítvány szerepel, Jakab Róbertné képviselő asszonnyal közösen adtuk ezeket be, a kisebbségi önkormányzatok, Országos Kisebbségi Önkormányzatok támogatására vonatkozik az egyik, a másik a kisebbségi közalapítván y, eredeti nevén a Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány támogatását kívánnám növelni. (11.40) Miért? Arról van szó, hogy 1996ban az Országos Kisebbségi Önkormányzatok között 256 millió forintot osztottunk el, ez 18,1 millióval nőne a költségvet és szerint, ami közelítőleg 78 százalékos emelkedés. A kisebbségi közalapítványnál pedig a tavalyi, illetve az idei 389 millió forintos összeg 395 millióra nőne, ami egy százalék. Az indítványunk erre vonatkozik, elsősorban azért, mert nyilván képviselőtá rsaim zöme nem tudja, hogy a múlt esztendőben a költségvetés lehetővé tette, hogy az Országos Kisebbségi Önkormányzatok székházhoz jussanak. Ezek berendezésére azonban, felszerelésére nem futotta ebből a pénzből, azért válik szükségessé az emelés – az álta lunk javasolt emelés – , mert ha komolyan vesszük a saját kisebbségpolitikánkat, valóban nem csak kirakatnak tekintjük azt, amit megtettünk az elmúlt esztendőkben, akkor ennek logikusan be kell következnie, s a működéshez szükséges feltételeket biztosítani szükséges. Hasonló a helyzet a Kisebbségi Közalapítvánnyal kapcsolatban, amely a kisebbségi szervezetek különböző pályázataira ad pénzt; kulturális, szociális, oktatási, továbbképzési és egyéb célokra. Mi, képviselő asszony társammal együtt, forrásként a k árpótlási hivatal személyi juttatásait jelöltük meg. Elmondom azt is, hogy ezek a javaslatok nem kapták meg a bizottságok támogatását, nem támogatja a kormány sem, sőt, hozzáteszem, hogy a saját frakcióm sem. Elsősorban a forrásoldalról emeltek kifogást a szándékok ellen. Itt azonban – és én szeretném, hogyha konzekvens volna ez ügyben minden olyan szerv, amely költségvetést készít, és amely később megjelenik a költségvetésben – érzek egyfajta tisztázatlanságot. Ennek az esztendőnek a végén lezárulnak a föl dkárpótlással kapcsolatos ügyek, ami hátramarad a kárpótlási hivatalban, az már csak a politikai kárpótlás – remélem tavaszi – lezárásával összefüggő, az akkor szükségessé váló eljárásokkal összefüggő költség lesz. Ez értelemszerűen azt jelenti, hogy az a létszám, amely pillanatnyilag a kárpótlási hivatalban dolgozik, ebben a mértékben nem tartható fenn, átalakításra van szükség. Információm szerint ezeknek az embereknek a zöme a földhivatalokhoz kerül, hiszen ott meg szakemberhiányban szenvednek. Az eljárá sok azért is húzódnak el jelentős mértékben a különböző földügyletek kapcsán, mert egyszerűen kevés a szakember. Tehát én úgy gondoltam, hogy itt felszabadul valami pénz, reményeimmel ellentétben ez nem talált támogatásra, mert hogyha szükség volna egyébké nt akár a földkiméréssel, a földhivatalok munkájával kapcsolatos pótlólagos pénzekre, akkor annak, úgy gondolom, ott kellett volna megjelennie. Nem így történt. Ezzel együtt kérem arra majd képviselőtársaimat, hogy legyenek figyelemmel erre, és támogassák az eredendő törekvésünket, hogy ugyanis szükséges a kisebbségi ügyek valamelyest megtoldása.