Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 19 (227. szám) - A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - VARGA MIHÁLY (Fidesz):
3009 Szeretnék most arról beszélni tisztelt Ház, hogy a FideszMagyar Polgári Párt parlamenti frakciója milyen módosító javaslatokat adott be ehhez a törvényjavaslathoz. Két csomagra szeretném felhívni a figyelmü ket. Az egyik – egy kisebb tétel – az állami kötelezettség- és kezelésvállalásokhoz kapcsolódik. Köztudott az – az elénk kerülő privatizációs botrányok kapcsán is – , hogy ez a terület teljesen szabályozatlan és ez a terület az, ahol az MSZPSZDSZkormány – többek tekintetben is – túlterjeszkedett az országgyűlési jogosítványokon. A beterjesztett törvényjavaslatnak a 36. és 41. §a közötti rész szabályozná ezt a területet, azonban ez a szabályozás számunkra egyáltalán nem lehet megnyugtató. Nem lehet megnyug tató, tisztelt képviselőtársaim, ha ismerjük azt a tényt, hogy az MSZPSZDSZkormány az elmúlt két és fél év alatt közel 2000 milliárd forint értékben vállalt már kezességeket, és különböző kötelezettségeket. Most 1997re – ebben a törvényjavaslatban – újr a több száz milliárdos kezességvállalásra kapna felhatalmazást a kormány, amennyiben ilyen formában kerülne elfogadásra. Több tételből áll össze ez a több száz milliárd forint. Az egyik ilyen összeg, amelyik a kiadási főösszeg 2 százalékához kapcsolódik; d e van itt olyan tétel, amihez egyáltalán semmilyen korlát nem fűződik, így például a kőolaj, földgáz, és villamosenergiabeszerzésekhez kapcsolódó szabályozásnál. Ugyancsak túlságosan nagynak tartjuk azokat a tételeket, amelyek a Magyar ExportImport Ban k Rt.hez vagy a Hitelgarancia Rt. által felvett hitelekhez nyújtott kormányzati kezességvállalások fedezetét teremtik meg; arról már nem is beszélve, hogy több nemzetközi pénzügyi szervezet által szervezett hitelhez a kormány korlátlan mértékben vállalhat kezességet. Nem tagadjuk el a kormánytól, vagy nem vonjuk kétségbe a kormánynak azt a lehetőségét, hogy az államadósság kezeléséhez és bizonyos fejlesztési forrásokhoz kormányzati kezességvállalásra van szükség – ez kétségtelen tény. Azzal azonban már nem érthetünk egyet, hogy ez minden korlát nélkül valósuljon meg 1997ben, hiszen a mai napig sem tudjuk például azt, hogy a korábban eladott gáz- és áramszolgáltató vállalatokhoz milyen kezességvállalások kötődnek, és ezekkel egy későbbi időpontban majd eset leg milyen összegben, milyen tételben kell számolnunk. A másik komolyabb módosító csomagunk, amelyekről még szeretnék néhány szót szólni, ez az oktatási költségvetésre vonatkozik. Köztudott tény az, hogy az oktatás lehet az a terület egy leszakadó, szétsza kadó társadalomban, amelyik bizonyos csoportok számára a felemelkedés, a felzárkózás esélyeit teremtheti meg. Köztudott az is, hogy önmagában a közoktatás normatíváinak az emelése nem jelenti azt, hogy közoktatásfejlesztésről beszélhetünk, hiszen 1996ban is közel 3035 százalékos volt ez a normatívafejlesztés, mégis azt láttuk, hogy az önkormányzatok által finanszírozott közoktatásnak a normatívái végeredményben csökkentek. Tehát, ha az oktatás fejlesztéséről beszélünk, akkor nem lehet elválasztani ettől az önkormányzatokra szánt fejlesztési forrásokat sem. Köztudott az is, hogy bár – mint említettem – 3035 százalékkal növelte a kormány 1996ra ezeket a normatívákat, mégis ebben az évben zárták be a rendszerváltás óta a legtöbb közoktatási intézményt, isk olát és óvodát. Szeretnénk tehát, hogyha finanszírozási értelemben valamivel biztosabb területen tervezhetnének 1997re ezek a közoktatási intézmények. Felmerült a vitában az a javaslat – elhangzott képviselők részéről is – , hogy bizonyos tekintetben, fina nszírozási szempontból, államosítani kellene újra a közoktatás intézményeit. Én azt hiszem, hogy ezzel nem érthetünk egyet, ezzel a kormánypártok részéről, a kormánypártok soraiból elhangzott javaslattal, hiszen önmagában a finanszírozási visszaállamosítás nem teremti meg annak a forrásait, hogy biztosabb és stabilabb legyen ez a gazdálkodás, hiszen emlékezhetünk arra, hogy ebben az évben is például a felsőoktatás területén közel 6000 státusz, álláshely szűnt meg. Önmagában tehát az, hogy valaki egy központ i kormányzati intézményrendszerben kapja meg a fejlesztési forrásait, az nem jelent stabilitást.
