Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 18 (226. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1996. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája - DR. GARAY ISTVÁN (MSZP):
2969 kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.) Köszönöm. Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége indítványomat elfogadta. Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az első vitaszakasz az ajánlás 1., 2., 3. és 4. pontja szerint. Megkérdezem, kíváne valaki szólni a vita e szakaszában? Megadom a szót Garay István képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt. DR. GARAY ISTVÁN (MSZP) : Elnök úr, köszönöm szépen a szó. Tisztelt Ház! A társadalombiztosítás pénzügyi al apjai 1996. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslatban a kormány a Pénzügyminisztérium előterjesztése alapján törlésre javasolta az eredeti költségvetés, a pályázatok támogatásának anyagi fedezetként szolgáló 725 millió forintos tételét. A törvényjav aslatban szereplő elvonás indoklása, miszerint az említett tétel nem szükséges el nem különített összeg, nem teljesen állja meg a helyét. Az Egészségbiztosítási Önkormányzat a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1996. évi költségvetéséről szóló törvén yben foglaltak szerint előirányzott 725 millió forint jogszerű és eredményes felhasználása érdekében 1996. április 29én pályázatot hirdetett, mellyel a Népjóléti Minisztérium is egyetértett. A széles körben közzétett pályázati felhívás megjelent a társada lombiztosítás és a Népjóléti Minisztérium hivatalos közlönyében, valamint az országos napilapokban – Népszava, Népszabadság, Magyar Hírlap – és a pályázati figyelőben. A pályázatok benyújtási határideje 1996. június 10e volt. (19.00) Az egészségbiztosítá si önkormányzat középtávú egészségbiztosítási és kockázatkezelési, megelőzési, egészségmegőrzési stratégiai törekvéseivel összhangban, a korszerű társadalombiztosítási alapelv hasznosításával 1994 óta működő, egészségi kockázatkezelői pályázatrendszer főbb célkitűzései a következők: a lakosság egészségi állapotának minőségi javítása révén a biztosítási rendszer terhelésének csökkentése; a civil társadalom mozgósítása és megnyerése az életmód változásához; az új törekvések, elképzelések, szakmai programok me gvalósításához szükséges kapacitások megismerése és támogatása; a közgondolkodás, az egészségkultúra, az életmód formálása, az értékrend helyreállítása és az értéktorzulás visszaszorítása. A felhívásra 2928 pályázat került benyújtásra. A beérkezett pályáza tokat júliusszeptember közötti időszakban a kuratóriumok elbírálták, és 1238 esetben javasoltak támogatást. A támogatásra javasoltak között az ez évi pályázat keretében 782 pályázó az 1994 óta működő szakmai program folytatásának lehetőségét célozta meg. A kiírások az alábbi témakörökben történtek. Egy: krónikus betegségek megelőzésére szolgáló program. Kettő: fogyatékosok rehabilitációs programjai. Három: mentálhigiénés és szenvedélybetegségek megelőzését, leküzdését célzó programok. Négy: ifjúsági és sza badidős sport. Magyarország lakosságának egészségi állapotát ismerve, mind a négy téma rendkívül fontos; és még fontosabb az a munka, melyet végezni kellene annak érdekében, hogy ez az állapot végre pozitív irányba mozduljon el. Hogyha megtekintjük az össz efoglaló ajánlást, látszik az, hogy hasonló értelmű módosító javaslatot több képviselőtársam adott be, és gyakorlatilag 100 százalékig egyező értelmű javaslatot kormánypárti oldalról, illetve ellenzéki oldalról is beadtak. Talán ez azt mutatja, hogy ezen t émakör fontossága meghaladja az átlagost, és bizonyos értelmű politikai konszenzus is van azon tekintetben, hogy a kockázatkezelés és prevenció, a megelőzés mennyire fontos a mai magyar társadalomban, és mennyire fontos akkor, amikor a magyar népesség egés zségi állapota olyan, amilyen. Kétségtelen és elismerhető az, hogy ezen keret visszamenőlegesen is analizálható. Felhasználása, illetve ezzel kapcsolatosan bizonyos kételyek és aggályok merültek fel és felmerülhetnek, ami viszont egyáltalán nem érintheti a prevenció, a megelőzés alapelvének a fontosságát, magát az elvet, és azt sem, hogy ehhez megfelelő forrásokat kell biztosítani. És valóban nem elég az a szlogenszerű megközelítés, amit már az elmúlt években nagyon sokszor hallhattunk, megismertünk, és vég ül
