Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 18 (226. szám) - Az Egészségbiztosítási Alapból gyógyító-megelőző ellátásokra fordítható kiadások átmeneti szabályozásáról szóló törvényjavaslat vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. KISS JÓZSEF (MSZP): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. KISS JÓZSEF előterjesztő válasza:
2963 Jó lennee ez hosszú távon, vagy nem lennee jó hosszú távon? Elgondolkodtató, főleg a szakmai kör számára. A mási k, amit képviselő úr kért, hogy a felelősöket nevezzük meg. A név szerintitől azért eltekintenék, mert az egy kissé hosszadalmas felsorolás lenne. A képviselő úrnak valóban igaza van akkor abban, amikor azt mondja: ha a társadalombiztosításnak az ő apparát usa – a neveket nem mondom, de elég szép számú, azt hiszem, ez az apparátusi kör. Egy kissé korábban jelzi a várható irányokat, és előbb felszólítja az önkormányzatot, mint ezt augusztusban megtette, hogy egy pótköltségvetési javaslatot készítsen elő. Ha e z két héttel előbb történik, akkor lehet, hogy két héttel előbb vagyunk. Ha a kormány két héttel hamarabb fogadja el a saját pótköltségvetési javaslatát, és nem szeptemberben, akkor is előrébb vagyunk két héttel, és akkor ez a felelősség is nyilvánvalóan m egállapítható és nevesíthető. Amennyiben az Állami Számvevőszék ugyancsak két héttel előbb készíti el a jelentését, akkor a Ház is két héttel előbb napirendre tűzte volna, ha pedig… Mivel ez októberben ideérkezett, és november elején elkezdtük tárgyalni, d e látszik, hogy csak december 4én tudjuk igazából elfogadni, és volt két olyan hét, amikor nem is foglalkoztunk vele, akkor éppenséggel ugyanígy a Ház felelőssége is felvetődik, a bizottsági elnöki értekezlet, a házbizottság, akármi, hogy kellett volnae annak ismeretében ezt gyorsítani, hogy tényleg a novemberi finanszírozás az gond. Szilágyiné Császár Teréziának a hozzászólásával sokkal kevesebb vitatémám lenne, azzal az egy megjegyzéssel – és valószínűleg ez okozott itt némi kommunikációs zavart közben és közöttünk , hogy nem témája ennek az előterjesztésnek az adósságrendezés és a bizonyos 2 helyetti 4 milliárd. Az kettővel későbbi napirendnek a témája. De amit egyébként ezzel kapcsolatban elmondott, én azt ugyan nem tudom, hogy a Szocialista Párt nevé ben bárki azt mondta volna, hogy először és utoljára segít a kórházakon. Biztosan tudom, hogy nem először, és biztosan tudom azt is, hogy nem utoljára lesznek ilyen válságjelenségek az egészségügyben. Az átmeneti finanszírozás kérdése önmagában nem jelent mentőövet: egy eljárásjogi kérdést kívántunk megoldani. És ekkor ezt ott mondanám el, amikor Mádi László – az egyébként tényleg ügyesen korrekt és konstruktív – ellenzéki indítványára reagálnék, hogy nincs igazi drámai előterjesztés. Egyetlenegy dolog tört énhet: ha ezt a törvényt nem fogadjuk el, akkor is tudom, hogy az Egészségbiztosítási Pénztár külön törvényi felhatalmazás nélkül fogja utalni ezt az összeget. Ezzel természetesen megsérti a költségvetési törvényt, ezt természetesen meg fogja kifogásolni a z Állami Számvevőszék, és érdemben nem fogja kifogásolni egyetlen józan eszű ember sem. Ennek ellenére tudom, hogy a Házban lesz olyan, aki ezt még majd fel fogja olvasni. A kettő között én nem látok érdemi ellentmondást. Tehát ez egyébként létezik is, önm agában ilyen gyakorlat. A jogban is létezik olyan gyakorlat, amikor igazából a jogszabály betűinek a konkrét betartása nagyobb kárral jár, mint az attól való eltekintés. Ezt minden alkalommal mérlegelték eddig is. Én ezért érzem változásnak magának az előt erjesztésnek egyáltalán a Ház elé kerülését, mert ez néhány évvel ezelőtt valószínűleg nem okozott volna ilyen jellegű problémát. Most azért okoz problémát, mert úgy látszik, hogy az apparátus is és az Egészségbiztosítási Pénztár is erőteljesebben kíván a törvények betűje szerint is tevékenykedni, és én azért örvendezek, hogyha ezt támogatják képviselőtársaim is, mert bizony ebben a vizsgálóbizottságban – azt hiszem – eléggé kemény megállapításokat tehettünk és tettünk arról, hogy sok esetben volt az, amiko r igazában a törvények betűjét nem igyekeztek betartani minden esetben. Ha a vezetéstől ezt elvárjuk, akkor várható el az apparátustól is. Kis Gyula képviselőtársam azt mondta, hogy ki gyújtotta fel a házat. Ez a ház – véleményem szerint – még mindig nem l ángol, lassan izzik és ropog, valószínűleg öngyulladás, a szaga az már
