Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 18 (226. szám) - Az Egészségbiztosítási Alapból gyógyító-megelőző ellátásokra fordítható kiadások átmeneti szabályozásáról szóló törvényjavaslat vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF):
2957 De, miután a rendsz er így működik, ha nincs a számlálóban egy szám, hogy mit kell elosztani a finanszírozó esetekkel, akkor nem lehet meghatározni, hogy november 20án mennyit fizessen az egészségbiztosítás. Tehát egy ilyen felülnyitott – és önök által javasolt, és nyilván n em saját kútfejükből javasolt – ötlet ez két dolgot eredményezhet: vagy törvénytelenül egy tetszőleges számot ír be a számlálóba a tbönkormányzat, vagy nem tételezek fel róluk semmit, de a mostani hatalmi harcokban esetleg előfordulhat az agyukban, hogy e gy olyan magas számot írnak be, ami miatt önöknek oda kell menni könyörögni, hogy izé, legyenek kedvesebbek egy kicsit alacsonyabb számot beírni, és akkor ugye, majd a delegálásnál méltányoljuk ezt a gesztust. Szóval képtelen helyzetet teremtettek. No, ezé rt mondom én azt, hogy a szakértőik tanácsai ismét jégre vitték önöket, és miután itt nem arról van szó, hogy lesze vasöntöde Diósgyőrben, itt emberekről van szó, betegekről van szó. És ezért vállalni a felelősséget egy ezek szerint vagy hozzá nem értő, v agy nem szavahihető kormánnyal szemben, igen jelentős személyes felelősséget jelent mindhármuk számára. Átéltem, velem kétszer játszották ezt el, harmadszor nem vállaltam, én javaslom, hogy önök gondolják meg, hogy mit tesznek ebben az esetben. Na de hogy itt azért van egy harmadik szereplője is a játéknak, a Népjóléti Minisztérium, hát, az államtitkár úr sem ússza meg, hogy idézetekkel emlékeztessem egykor mondott szavaira, amikor azt mondja Pusztai Erzsébetnek válaszolva, hogy nincs meg a bérmegállapodás fedezete. Hogy tisztelt képviselő, az a bizonyos megállapodás megszületett, tehát a béremelésnek most már nem lehet akadálya. Mondja ezt április 15én. Aztán, ami a legszebb – nekem legjobban tetszik stilisztikailag , áprilisban ugyanebben a kérdésben azt hallhattuk, hogy időről időre riogatások és rémhírek járják be a közvéleményt, hogy mégsem lesz béremelés az egészségügyben, nem teljesül a megállapodás a kormány és az EDDSZ között. Ezzel szemben azt mondom, hogy a bérfejlesztés feltételei teljesültek, m ert egy: a társadalombiztosítási alapok idei költségvetéséről szóló törvény elfogadást nyert. Hát ez a törvény nyert elfogadást, amiről most az előterjesztő három képviselő azt állítja, hogy az 1996. évi költségvetésről szóló x törvény 217,5 millió forintb an állapítja meg a végösszeget. Ez az összeg nem nyújt fedezetet a kormány és a szakszervezetek között létrejött megállapodás alapján megvalósított bérintézkedés forrásigényére. Ugye, hát ezt november 7én, '96ban, mikor áprilisban azt hallottuk a kormány képviselőitől, hogy igenis megvan erre a fedezet. Majd, ami még különösebben tetszik – szóval ezt már nagyon nehéz fokozni , amikor zárszóként azt halljuk az államtitkár úrtól, hogy: "Tisztelt Országgyűlés! Végül engedjék meg, hogy azt jegyezzem meg, a t apasztalat azt mutatja, hogy a sajtóban megjelenő üzenetekből nem szabad messzemenő következtetéseket levonni." Ezek szerint az államtitkári kijelentésekből még kevésbé szabad bárminő következtetést levonni. (18.10) Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon sajnál om, hogy ezt így kellett elmondanom, de azt hiszem, hogy itt az ideje, hogy ilyen szűk körben szembenézzünk azzal, hogy ezt a kérdést alapvetően és gyökeresen rendezni kell. Ki a társadalombiztosítási költségvetés gazdája? Ki vállal felelősséget az ígérete kért? Mert különben abba a helyzetbe kerülünk, amibe önök kerülnek elsősorban, de mi is, hogy amikor a nyugdíjemelés csak fél százalék lehet, mert törvény, a parlament – ugye – úgy határozott, hogy az előző évi nettó munkabér arányában lehessen bért emelni , akkor ezért a parlament felelős. Majd azt halljuk, hogy a kormány úgy döntött, hogy jövőre 19,5 százalékos lesz a nyugdíjemelés. Mintha nem is döntött volna úgy a parlament, hogy az idei nettónak megfelelő legyen. Tehát ha valami jó történik, azt a kormá ny adja, ha valami baj van, azért a parlament felelős. Én ez ellen mindig tiltakoztam, mert én a parlament kisebbsége vagyok, de talán önöknek is tiltakozni kellene az ellen, hogy a sorozatos balhékat önökkel vitesse el az önök kormánya. Gondolják végig,
