Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 18 (226. szám) - Az Egészségbiztosítási Alapból gyógyító-megelőző ellátásokra fordítható kiadások átmeneti szabályozásáról szóló törvényjavaslat vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP):
2958 é s ha ezen a törvényen túlleszünk, akkor a jövőben ennek megfelelően vállaljanak felelős szerepet a mások szennyesének kimosásáért. Köszönöm. (Taps az MDF padsoraiban.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Pusztai Erzsébet képviselő as szonynak, Magyar Demokrata Néppárt. DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a törvényjavaslat, amit most ilyen hirtelenjében, kapkodva kell a parlamentnek meghozni, arra mutat rá – és nagyon élesen – egy óriási fe lkiáltójelként, hogy amit két év óta a kormány az egészségüggyel tesz, az egyenesen a katasztrófába sodorja az egészségügyet. Az elmúlt két év története nem szól másról, mint arról, hogy a kormány néhány általánosító megjegyzésből kiindulva megállapításoka t tesz, a szakmai ellenérveket, a konkrét számításokat abszolút figyelmen kívül hagyva hozza a döntéseket, lesöpörve minden ellenvéleményt az asztalról, olyan megállapításokat téve, hogy aki az egészségügyben tiltakozik, az csak azért tiltakozik, mert önös érdekeit védi; olyan megállapításokat téve, hogy az ellenzék itt – kérem szépen – beszél összevissza, rémhíreket terjeszt. Kormánypárti képviselőtársaim az általunk sorozatosan felhozott szakmai érveket mosolyogva nézik, és rálegyintenek, és nem hajlandók mögénézni. És ez nagyon szomorú, tisztelt képviselőtársaim. Rendkívül szomorú, mert oda vezet, ahol most vagyunk. Mert azt önöknek pontosan tudniuk kell, hogy ebben az évben – az első félév adatai alapján – pontosan tudni lehetett, hogy nem elég a társada lombiztosítás költségvetése. Mindenki, aki hajlandó volt mögénézni a számoknak, az pontosan tudta – több alkalommal megjelent a tömegtájékoztatásban, a sajtóban , nem elég a pénz, kérem, nem lesz elég a pénz. Mégis mi történt? Semmi, tisztelt képviselőtár saim! A világon semmi. Itt vagyunk november közepén, és a parlamentnek – Házszabálytól való eltéréssel – kapkodva el kell fogadni egy olyan indítványt, hogy finanszírozni lehessen az egészségügyet. Hát ez katasztrofális kormányzati munka, tisztelt képvisel őtársaim! És ha ezt önök nem akarják még mindig elhinni, akkor majd jövőre találkoznak valami hasonlóval. Ez egyszerűen döbbenetes méretű felelőtlenség, nemtörődömség. Egyszerűen hihetetlen számomra, hogy egy kormány megengedi magának azt, hogy egy olyan e llátórendszert, mint az egészségügyet, valamiféle mellékes tényezőként kezelve, az érveket sorozatosan az asztalról lesöpörve kezeljen, nemcsak egyszer, hanem éveken keresztül. Gondolják végig, ebben a parlamenti ciklusban, ennek a társadalombiztosításnak és ennek az egészségügynek egyetlen megalapozott költségvetése nem volt még! Gondolják meg! '95ben mi történt? Nyár közepén született meg a költségvetés. '96ban mi történt? A költségvetési vita idején, folyamatosan és pontosan – nem a levegőbe beszéltünk , tisztelt képviselőtársaim – számításokat mondtunk arról, hogy miért nem elegendő ez az összeg. Önök lesöpörték az asztalról az érveinket, és megszavazták. És nem volt elég a kormánynak se. Tudom, és mindenki tudhatja, aki mögénéz. A társadalombiztosítási önkormányzatok – egyértelműen – közölték az adatokat: nem lesz elég a pénz. Kérdezem: miért nem történt semmi szeptembertől, tisztelt képviselőtársaim? Miért nem tartja ez a kormány olyan fontosnak a magyar egészségügyi ellátást, hogy legalább annyit megt egyen, hogy szeptemberben idehoz az asztalra valamilyen javaslatot, hogy ne az utolsó pillanatban – Házszabálytól való eltéréssel – kelljen dönteni. Miért nem tartja ilyen fontosnak? Milyen felelőséggel kezeli a kormány a magyar egészségügyi ellátást? Szám omra lélegzetelállító az, ami itt történik másfél éve. Néhány megalapozatlan, felszínes szlogenre építve, önök hozzák egymás után a törvényeket. Mert nehogy azt higgyék, hogy ez az egyetlen eset. Mert igen, most már világosan látja mindenki, a '96. évi köl tségvetés megalapozatlan volt. Számtalanszor tettük fel a kérdést, hogy rendben van, racionalizáljuk – gyönyörű kifejezés,
