Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. szeptember 17 (201. szám) - Bejelentés előterjesztés visszavonásáról - A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - MIAKICH GÁBOR, az önkormányzati és rendészeti bizottság előadója: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. CSIKAI ZSOLT (SZDSZ):
294 formájában, hogy a költségvetés és a társadalombi ztosítás folyó kiadásait fedezni tudja. Igaz ugyan, hogy 1994ben az ipari termelés és a beruházások 1993 második félévben megkezdődött növekedése folytatódott, a teljesítmények a mezőgazdaságban és az építőiparban is emelkedni kezdtek és a GDP több év óta először mutatott növekedést, de mindezt rendkívül kedvezőtlen egyensúlyi körülmények kísérték. Nőtt a belföldi felhasználás is, erőteljesen növekedett az export, de az import még jobban növekedett. A belföldi felhasználás egy lakosra számítva mintegy 30 e zer forinttal volt több, mint az egy lakosra jutó megtermelt jövedelem. A folyó fizetési mérleg 1994ben 3,9 milliárd dollár negatív egyenleggel zárt. A külső egyensúlyromlás mögött pénzügyi oldalról az állt, hogy az államháztartás hiánya privatizációs bev ételek nélkül tovább emelkedett, és a bruttó hazai termék, a GDP százalékában mérve 1994 végére mínusz 8,2 százalékot ért el. Az 1994. évi gazdasági növekedés tehát tovább rontotta az egyensúlyi helyzetet. Ebben az ellentmondásos helyzetben készült el az 1 995 évi költségvetés, melynek fő célkitűzései a következők voltak: megállítani az egyensúlyromlást és az eladósodást, azaz stabilizálni a gazdaságot; megőrizni, s ha lehet, gyorsítani a növekedés pozitív elemeit; javítani a versenyképességet; növelni az ex portot és a beruházásokat; előmozdítani a gazdaság fejlesztéséhez szükséges, hatékonyan működő külföldi tőke beáramlását; ösztönözni a megtakarításokat és a tőkebefektetéseket. A célkitűzések eléréséhez azonban csak egy út vezetett: meggátolni a rendszeres túlköltekezést, többet fordítani a beruházásokra és a befektetésekre - és bármennyire kínos is , kevesebbet fordítani a végső fogyasztásra. A gazdaságpolitika stratégiájának megfogalmazásakor nem feledkezhetünk meg a következőkről sem: arról, hogy a magy ar gazdaság importigényes, kihasználatlan kapacitásaink többsége korszerűtlen, termékeink, szolgáltatásaink versenyképessége többnyire gyenge, s mind a termelés, mind a fogyasztás, de a beruházás növekedése is az import bővülésével jár. Ezért csak az expor t és a beruházások bővülésére alapuló növekedés lehet tartós. Csak ez vezethet a versenyképesség javulásához, a struktúra átalakításához, a fogyasztás és az életszínvonal növeléséhez, a foglalkoztatás bővüléséhez, az infláció csökkentéséhez. Mindemellett s zigorú kontroll kell az állami költekezésben, s lemondások árán is jelentős önmérséklet a bérek növelése és a fogyasztás terén. A stabilizációt szolgáló intézkedésekkel párhuzamosan lépéseket kellett tenni a strukturális átalakulás felgyorsítására, az alka lmazkodóképesség javítására. Ennek érdekében gyorsítani kellett a privatizációt, gondoskodni az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon hatékonyabb kezeléséről és működtetéséről, a bankrendszer stabilitásának megteremtéséről. Tisztelt Országgyűlés! Teki ntsük át, mit tett a kormány a fenti célkitűzések elérése érdekében! Már 1994 őszén a pótköltségvetésen keresztül a tervezettnél nagyobb deficit kialakulását kívánta megakadályozni, és ekkor 8 százalékkal leértékelte a forintot. Az 1995. évi gazdasági- és pénzügyi programban, a költségvetési kiadások csökkentésével, a reálbérek visszafogásával, a vállalkozások befektetésfejlesztési tevékenységének ösztönzésével kívánt eredményt elérni. 1995 elején azonban már világosan látszódott, hogy az addigi intézkedése k nem vezettek kellő eredményre. A külső és belső egyensúlyhiány tovább növekedett. Ezért szánta rá magát a kormány határozottabb intézkedésekre 1995 márciusában. Ekkor került sor a forint ismét és jelentős leértékelésére, majd az előre bejelentett mértékű csúszóárfolyam meghatározására való áttérésre és a vámpótlék bevezetésére. Az egyensúlyhiány csökkentése érdekében a jövedelemszerkezet olyan átalakítására került sor, melynek eredményeként a lakosság reáljövedelmének jelentős csökkentése árán a vállalkoz ások jutottak nagyobb jövedelemhez és befektetési lehetőségekhez. Ez tette lehetővé a gazdaság szerény növekedését, és vállalkozások beruházásainak jelentős - 33 százalékos , a feldolgozóiparban 40 százalékos emelkedését. Ugyanakkor meg kell jegyeznem, ho gy az államháztartási beruházások kiadásainak számottevő csökkentésére került sor. A költségvetési szektor 1995. évi folyóáras teljesítményértéke 18 százalékkal csökkent.
