Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 13 (225. szám) - Az ülésnap megnyitása - A társadalombiztosítás helyzetéről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - UNGÁR KLÁRA (SZDSZ):
2907 Tehát az a fajta megoldás - és hogy világos legyen, hogy kire reagálok , ami Juhász képviselőtársam beszédéből kitűnt, hogy delegálás le sz, ellenben a járulékfizetők jelenlegi képviselői, tehát szakszervezetek mint munkavállalói és munkaadói szervezetek, amelyek most munkaadói szervezeteknek számítanak, hogy úgy kellene a delegálást megoldani - azt hiszem, ez semmi más, mint a jelenlegi sz ereplőknek a biztonságos hely további biztosítása a tbönkormányzatban. Érdemes lenne azért azon elgondolkodni, hogy ténylegesen a járulékfizetőket - munkaadót, munkavállalót - ki képviseli. Ki képviseli leginkább? Erre egy választ - és az elmúlt napokban egy választ már kaptunk , hogy nagyjából a társadalom egészéről van szó, hiszen a nyugdíjas is járulékfizető, még ha nem is most fizette a járulékait; hiszen az egyetemista is járulékfizető lesz, és egyébként meg a családja járulékfizető, tehát gyakorlati lag az egész társadalomról vagy gyakorlatilag a választóképes állampolgárokról van szó. Tehát ki képviseli a járulékfizetőket? Az Országgyűlés biztos, hogy képviseli, amennyiben elfogadjuk, hogy a többpárti demokrácia az a modell, amit szeretünk; és úgy tű nik nekem, hogy ezt a társadalom is és mi is elfogadtuk. Kérdésként teszem föl, mert láthatóan sem az ellenzék nem tudott ebben egységes álláspontot képviselni, sem a kormánypártok nem tudtak ebben egységes álláspontot képviselni. Ma a nyugdíjönkormányzat esetében azzal találkozunk, hogy nagyon szigorú, következetes és pontosan nyomon követhető törvények korlátozzák a hatáskörüket. Azt is mondhatom, hogy nincs rájuk szükség, de nem baj, hogy vannak, lévén hogy nincsen semmi dolguk a végrehajtáson kívül. Leh et bárkit odaválasztani, odadelegálni, az igazi jogosítványok nyugdíjügyben, nyugdíjmegállapítási szabályok, nyugdíjemelési szabályok a parlamentnél lesznek, és reményeink szerint tényleg fogunk tudni arról beszélni, hogy a nyugdíjrendszert hogyan változta ssuk meg. És akkor érdemes lesz kitérni arra, hogy mi az, hogy társadalombiztosítás, és mi, az ami nem társadalombiztosítás. Ez lesz a második téma, amiről szeretnénk beszélni. Az Egészségügyi Önkormányzatnál viszont az a nagy baj - még ha Juhász képviselő társam némileg demagógnak is fogja tartani , hogy az Állami Számvevőszéktől kezdve a parlament vizsgálóbizottsága egy pár apróságot észrevett az elmúlt pár év tevékenységében, miszerint is a jogszabályok be nem tartása, a saját szabályok ki nem dolgozása, az egészségügyi koncepcióhoz semmifajta hozzájárulást - tehát egy új egészségügyi rendszert, nem szakmai hozzá nem járulást , illetve tényleges vagyonvesztést a rájuk bízott vagyon esetében és a normatíváktól nagyon erősen eltérő, inkább baráti alapon tö rténő eseti finanszírozások, illetve hát a Kockázatkezelési Alap a klasszikus példa arra, amikor mindenféle belső szabály nélkül működtek. (14.10) A baj nem csak az, hogy az egészségügyi szolgáltatásokat igénybe vevő kör, magyarul a Magyar Köztársaság telj es népessége nincs képviseltetve, a baj az is, hogy az egészségügyi folyamatokban részt vevők sincsenek képviseltetve. Nincsenek kórházak, nincsenek nővérek, nincsenek gyógyszerek, a szakma sincs benne képviseltetve. A szakma, amely szakmaiságot itt többen , ugye, azért igényelték, például az egyik volt egészségügyi miniszter. A baj az, hogy kártékony, amit csinálnak. Mert lehetne azt mondani, mint a nyugdíjönkormányzatnál, hogy olyan jó törvényeink vannak, hogy nagy bajt nem tudnak csinálni, hiszen nincs is nagyon nagy mozgásterük. De az egészségügyi önkormányzat bajt tudott, kárt tudott okozni - akár elfogadja Juhász képviselő úr, akár nem. Számszerűsíteni is lehet, és pontosan el lehet mondani ezeket az eseteket, ahol kaptak több házat arra, hogy az elhely ezésükről gondoskodjanak, és aztán mégis másfél milliárd forintba került az átépítése; és lehet számosszámos példát hozni, amely épület aztán alkalmatlan arra, hogy betöltsön funkciót. A CMklinika, sajnos, csak egy a történetek közül, a CMklinika egy az on történetek közül, ami az ügyészségnél van. Most már van egypár történet, amit hallunk nap mint nap, hogy érték alatt értékesítik a rájuk bízott vagyont, hogy nem ismerik, hogy milyen értékpapírok vannak a tőzsdére bevezetve és mi nincs, és ehhez képest nagyon magabiztosan mozognak ezeken a területeken, de
