Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 13 (225. szám) - Az ülésnap megnyitása - A társadalombiztosítás helyzetéről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - UNGÁR KLÁRA (SZDSZ):
2908 nem erről van szó. Az alapvető elvi kérdést kell tisztázni, azon túl, hogy ha ténylegesen hűtlen pénzkezelést talál az ügyészség, akkor a hűtlen pénzkezeléssel kapcsolatos összes szankciót vagy következ ményt viselniük kell az érintetteknek. A kérdés az, hogy mindenféle politikai felelősségtől is mentesek ezek az urak, akik ott ülnek, hiába választották őket meg. Amikor bármiféle probléma fölvetődik, akkor nagyon haragosan azt mondják, hogy politikai táma dások érik őket, ami egyébként szokott történni választott képviselőkkel, hogy politikai támadás éri őket, lévén, hogy a politikust választják. A felelőtlenség a baj. Ezért azt gondolom, hogy nagyon jó nyomon járunk, ha az államháztartási törvény módosítás nál, az egészségügyi hozzájárulásnál és a kórházi kapacitások csökkentésénél világosan próbáljuk megfogalmazni a tényleges hatásköröket és a tényleges felelősségeket. Amennyiben ez sikerülni fog - az államháztartási törvény a harmadik ebben a folyamatban , annyiban tényleg érdemes lesz elgondolkozni azon az alapkérdésen - nem azon, hogy mi történt és hogy kezelték a pénzt , hogy annak érdekében, hogy a betegek tényleg minél magasabb színvonalon legyenek ellátva, hogy az orvosok minél jobban tudják magukat továbbképezni és tényleg szolgálni a betegeket, hogy annak érdekében milyen intézményrendszert kell, és milyen társadalmi kontrollt kell odahelyezni, amit úgy nevezünk, hogy társadalombiztosítási önkormányzat, vagy úgy nevezhetünk, hogy népegészségügy. Me rt akár tetszik, akár nem, akár szeretjük, akár nem, gyakorlatilag az alkotmányból fakadóan - és ebben nem is nagyon volt semmifajta elvi nézetkülönbség - igenis, azt gondoljuk mindannyian - nekem úgy tűnt a mostani vitából , hogy ez az állam dolga, ennek az intézményrendszerét megteremteni, hogy az állampolgárok az orvosi ellátáshoz hozzáférjenek. Természetesen ennek nagyon sokfajta szervezeti megoldása van. Én azokat, amivel Szolnoki Andrea még a délelőtt folyamán kezdte a beszédét, én ezeket a lehetőség eket nem ismételném el. Egy kis szomorúsággal töltött el, hogy rajta kívül nem sok elképzelést hallottam az egészségügy tényleges megoldására. Bár, amit mi mondunk, azt szokták ilyen ötletelésnek nevezni. Azt gondolom, hogy lehet gondolatnak vagy elképzelé snek meg tervnek meg minden másnak is hívni. Mi a másik nagy kérdés, ami ma azért előelőbukkant, hiszen a sajtóban most már többször találkoztunk vele? Ez a nyugdíjreform. Szeretném, hogyha azt a két teljesen külön dimenziót meg tudnák különböztetni a kép viselőtársaim, hogy mi az, ami kötelező befizetésen alapul, nyugdíjelőtakarékosság, és mi az, ami önkéntes alapon működik, illetve mi az, ami felosztókirovóba, és mi az, ami tőkefedezetibe megy. Tudniillik ma Magyarországon önkéntes alapon tőkefedezeti r endszerbe be lehet fizetni, mint tudjuk, úgy hívják őket, hogy önkéntes pénztárak. Több képviselőtársunk különböző önkéntes pénztáraknak az igazgatóságában, elnökségében benne is van - ha Juhász képviselő úr kíváncsi rá, el fogom mondani, hogy az ő pártjáb ól kik vannak ilyen pénztárakban például. A felosztókirovó rendszer ma Magyarországon, tehát ami nem önkéntes, hanem kötelező, az ma nem tőkefedezeti elven, hanem csak csupán felosztókirovó elven működik. A reformnak nem az a lényege, hogy az önkéntes tő kefedezeti rendszer teremtse meg, mert ez van. Amit egyszer már megcsináltunk, azzal nem nagyon érdemes dicsekedni. Néha érdemes ismeretterjesztő előadásokat tartani róla, de mást nem nagyon érdemes. A reformnak a lényege az, hogy a kötelező rendszerben - nevezhetjük társadalombiztosításnak is - legyen egy felosztókirovó és egy tőkefedezeti rendszer egyszerre. A kötelező, az pedig azt jelenti, hogy törvény írja elő. Azt jelenti, hogy az államnak dolga és kötelessége nagyon szigorúan szabá lyozni a benne részt vevőket, a játékszabályokat. A kötelező azt jelenti, hogy az állam a maga helyén, ami az ő helye, az ellenőrzés és a szabályrendszer megfogalmazásában, nagyon erős jogosítványokat kap. Egy kötelező elven működő tőkefedezeti rendszerben egy vagy több felügyeletnek is nagyon komoly hatáskört kell adni. De azt gondolom, hogy nem a részletek a fontosak, hanem az, hogy attól, hogy nyugdíjreform lesz - reményeim szerint - Magyarországon, az nem azt jelenti, hogy a társadalombiztosítás mértéke
