Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 13 (225. szám) - Az ülésnap megnyitása - A társadalombiztosítás helyzetéről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - UNGÁR KLÁRA (SZDSZ):
2906 hinné m, hogy a Népjóléti Minisztérium államtitkára ebben nagyot lódított volna. Azt hiszem, hogy át kell még ezt önnek is olvasnia. A másik ilyen: az állami vállalatok tbtartozásának az ügye. Ön is tudja, hogy ez az a kategória, amikor egyik zsebünkből átrakju k a másik zsebünkbe ezt a dolgot, és ráadásul pénzügyi konstrukciós nehézségei vannak. Azt is hozzá kell persze tennem, hogy ezek nyilván nem 1994 után képződtek, és úgy, ahogy emlékszünk, hogy hány konszolidációs folyamat volt ebben az országban, mennyi p énzt költött el az állam konszolidációra. Éppen ezt szeretnénk elkerülni. Mi véget szeretnénk vetni annak, hogy egyremásra újabb és újabb konszolidációk történjenek. A harmadik dolog, amit szeretnék mondani, hogy ön azt állította, hogy én mondtam, hogy az ellenzék nem érdekelt az önkormányzatiságban; én azt mondtam pontosan, hogy az önkormányzatok ilyen összetételében nem érdekelt, és azt hiszem, hogy ezt az állításomat bátran fenn is tartom. Köszönöm. (Gyér taps.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm. Két percre megadom a szót Kökény Mihály államtitkár úrnak. DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök úr. Lesz még lehetőségem a vitazáróban szólni, mégis úgy gondolom, hogy talán megkönnyítené a további ezzel kapcsolatos ész revételeket, ha most mondanám el azt, hogy a kormány nem hozott olyan tartalmú határozatot, amely a kötelező biztosítási rendszer fölszámolására vonatkozott volna. Sőt, ellenkezőleg. Az Országgyűlés a minap erősítette meg az egészségbiztosítás területén a társadalombiztosítási 1975. évi II. törvény módosításával a biztosítási elvet, a szolidaritási elvet. Ami pedig a nyugdíjrendszer változásait illeti: azt gondolom, hogy az expozéban is világosan elmondtam - bár igen röviden, mert nem szerettem volna újból megismételni a nyugdíjkérdésről a vitanapot , hogy domináns marad a tervek szerint a felosztókirovó rendszer, ami egy kötelező biztosítási rendszer és körülbelül a jelenlegi tervek szerint a nyugdíjrendszer egyharmadát tenné ki a várományfedezeti rendsze r. Én azt gondolom, hogy mindebből nem következik az, hogy itt valaki a kötelező biztosítási rendszer fölszámolásáról szólt volna, erről tehát nincs szó, és szeretném én határozottan megerősíteni, hogy itt ha egyes képviselőtársaim ezt másképp értelmezik, akkor a csúsztatás esetét sem tudom kizárni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Ungár Klára képviselő asszonynak, Szabad Demokraták Szövetsége. Az SZDSZ hátralévő ideje 13 perc. UNGÁR KLÁ RA (SZDSZ) : Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy három teljesen különböző kérdésről kell beszélni, ezek természetesen összefüggenek, de szétválaszthatóak. Az első kérdés a jelenleg lévő két társadalombiztosítási önkormányzat helyzete, az ő munkájuk; az elmúlt pár éves tapasztalatnak az összegzését tehetnénk meg, vagy megpróbálhatnánk megtenni. Elhangzott ebben a Házban, hogy egy olcsóbb, egyszerűbb járulékfizető képviseletet kell megoldani, tehát a járulékfizetőket kell a társ adalombiztosítási önkormányzatban megjeleníteni, és erre a delegálást találják többen a leghelyesebbnek. Lehet gondolkozni azon, hogy a jelenlegi társadalombiztosítási önkormányzatba választás helyett delegálás legyen abban az esetben, ha a szereplők megvá ltoznak. Delegálni szakmai csoportokat, érdekképviseleteket, orvoskamarát, gyógyszerészkamarát, egészségügyi dolgozókat lehet, tehát létező társadalmi szervezeteket. Amennyiben a járulékfizetőkről beszélünk, a járulékfizetők nagy közösségéről, akkor nagyon nehéz delegálásról beszélni és egyszerre demokráciáról, akkor inkább érdemes lenne mégiscsak a választásról beszélni.
