Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 13 (225. szám) - Az ülésnap megnyitása - A társadalombiztosítás helyzetéről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - JUHÁSZ GÁBOR (MSZP):
2902 egy hosszú lista, mintegy három oldalban, hogy kik azok, akik után az égvilágon senki sem fizeti meg a társadalombiztosítás részére a járulékot. És ez úgy kezdődik, hogy a gyermekgondozási díjban, gyermekgondo zási segélyben részesülők: 241 ezer fő; és egészen a felsorolás tarthatna odáig, hogy fogva tartott, őrizetbe vett, előzetes letartóztatott: 13 ezer fő. És hogyha ezeket összeadjuk, amelyeket itt most nem ismertetnék, akkor ebből az derül ki, hogy mindössz esen 1 millió 40 ezer ember után nem fizet senki ilyen járulékot. Ha arra gondolok, hogy a nyugdíjasok után külön egészségbiztosítási járulékot szintén nem fizet senki, ez azt jelenti, hogy csaknem 3,5 millió olyan ember van, aki után valakinek csak ki kel lene ezt fizetni. És én emlékeztetnék arra, hogy ez ugyebár ilyen elvi kérdésként merült itt föl az asztalra, nem költségvetési kérdésként, és ez egészen odáig úgy is van, míg egyszer valakinek ki nem kell ezt fizetni. Mert ha ki kell fizetni, akkor viszon t igenis, ez egy költségvetési kérdés. Nagyon komoly probléma az, hogy ennyi bevétel hiányzik ebből a kasszából. Itt van, amelyről mindnyájan tudunk, az a folyamat, hogy a táppénzkiadások rohamosan növekednek. Ennek egyik oka az, hogy az emberek a munkanél küliség elől, aki tud, a táppénz alá menekül. Ez egy általánosan ismert fogás, én úgy hiszem, hogy ez ma a társadalomban közismert. 1994. évben csak a nyugdíjakra 35 százalékos kulcs kellett volna, és összesen 57 százalékos jövedelemelvonásnak kellett voln a történni ahhoz, hogy valamennyi tbkiadást fedezzünk járulékokból. A másik ilyen nagy probléma, ez a legális gazdaság és a feketegazdaság ügye, és azt tudjuk mindnyájan, hogy a feketegazdaság jövedelembefizetéseket, természetesen, a költségvetésbe nem te ljesít. Fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy - bár csak néhány ellenzéki képviselő van a teremben , de mégis, a kormánynak ebben és a kormánypárti frakcióknak három olyan tudatos lépése volt, amely, azt hiszem, nem vitatható. Az egyik, hogy a tényle ges korhatárt emelni kell. Ez megtörtént, bármennyire is egy nehezen meghozható döntés volt. A másik, hogy az adó- és járulékalapot szélesíteni kell, ez szintén megtörtént. És az indexálási képlet is meg fog változni, erről most beszélt reggel a pénzügymin iszter úr. Fontos dolog itt megemlíteni a munka világát, hiszen a legális munkavállalás helyzete az, amely alapvetően a járulékfizetést befolyásolja. 1990ben 1 munkaképes korú inaktívra 4 aktív állampolgár jutott. 1993ra ez az arány úgy változott, hogy 1 munkaképes korú inaktívra 1,5 aktív statisztikai létszám jutott. Ez ugye, azt jelenti, hogy bizony a foglalkoztatottak száma erősen lecsökkent. És ne felejtsük el azt se, amikor nosztalgiázunk az elmúlt négy évről, hogy ennek a költségvetése, tehát a járu lék be nem fizetési hatásai, azok mindig a folyó évben jelentkeztek. Ugyanakkor meg kell azt is állapítani, hogy nagyon szomorú, de vannak olyan népcsoportok és vannak olyan régiók, ahol ez a szám, az eltartottak és a keresőknek az aránya még az 1:190et i s eléri. Nagyon fontosnak tartom azt, hogy segélyezés helyett a munkajövedelmekre kell helyezni a hangsúlyt. Én úgy hiszem, hogy a kormány ebben is lépett, hiszen a Munkaügyi Minisztérium megváltozott koncepciója szerint új kezdeményezések jelentek meg, a kár itt a pályakezdők aktív eszközökkel való segítésére gondolok, akár a közmunkatanácsok létrehozására vagy más eszközökre. Cél az, hogy az állampolgárokat olyan helyzetbe hozzuk, hogy a saját munkajövedelmeikből legyen lehetőség megteremteni a saját bold ogulásukat. S egy fontos dolog van még itt, amiről talán érdemes szót ejteni: ez pedig a munka szokásának a megőrzése. Mindnyájan tudjuk azt, hogy ma a munkanélküliek - sajnos népes - táborában van egy meglehetősen nagy csoport, aki morálisan annyira elsül lyedt, hogy nagyon nehezen talál majd vissza a munka világába. Ők lesznek vélhetően a tartós munkanélküliek. Ha megnézzük az egészségbiztosítási kiadásokat, akkor azt kell mondani, hogy 1989 és 1993 között ezek az állami szektorból megháromszorozó dtak, és a lakossági terhek pedig megnégyszereződtek. Látszik az, hogy strukturális és hatékonysági viták is vannak, ugyanakkor
