Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 13 (225. szám) - Az ülésnap megnyitása - A társadalombiztosítás helyzetéről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - GAÁL GYULA (SZDSZ):
2896 nyugdíjalap olvadhat el. Ennek előjeleként a korábban nettó bérarányos nyugdíjemeléseket most az inflációhoz kívánja a kormány igazítani, és akkor nem tudom igazán, hogy számítanake az infláció csökkenésére, hiszen akkor kisebb lesz a nyugdíjemelés mértéke, mint a nettó bérnövekmény, vagy pedig nem számolnak valójában inflációcsökkenéssel, és ezért ajánlják ezt a megold ást. Hát szóval ennyire lehet biztos az ember a nyugdíjra befizetett pénzeinek a sorsáról. Amint látják, a társadalombiztosítás nem költségvetési kérdés. Nem lehet évről évre változtatni az elképzeléseken. De néhány év is kevés, mert egyegy döntés évtize dekre szól. Tehát ha van nemzetpolitikai, vagy ha úgy tetszik, társadalompolitikai és nem szociálpolitikai kérdés, akkor ez az. És ehhez úgy kellene lássuk a költségvetést és úgy kellene megfogalmaznunk a költségvetési kérdéseket, mint amely a valódi reali tásokkal számol. Tehát a kintlevőségekkel nem lehet úgy számolni, mint együtt. A bevételeket nem érdemes feltupírozni és a deficitet a papíron lecsökkenteni, mert ez nem hozhat hosszú távon semmiféle megoldást. A társadalmi szolidaritást lenézők esetleg má r ott tartanak, hogy Bismarck, sőt Thurzó bányagróf is kommunista lehetett, mert felfogta, hogy meg kell szervezni a közös kockázatvállalást. Amikor az MDF ezt a mai vitanapot kezdeményezte, akkor tulajdonképpen miért kezdeményeztük? Azért, hogy az ellenzé kből és az előző négy parlamentáris év folyamatai, döntése alapján feltehessük a kérdéseinket. Feltegyük a kérdést, hogy hogyan akarja a kormánykoalíció az emberi erőforrásokra fordítani a pénzt? Milyen megoldást gondol az állami, a társadalombiztosítási é s magánbiztosítási elvek felhasználásáról? És ehhez kell a közösség, Magyarország lakossága nevében megvizsgálnunk ezeket a kérdéseket. Ezt a kormányelőterjesztést vártuk volna ma, és nem azt, hogy azt kapjuk, hogy garantálnunk kell, mik a fő céljaink, és nem látjuk igazán a kormány vízióját, előrevetítését arról, hogyha most beindul valami egy irányba, akkor az valóban hova is érkezik. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Gaál Gyu la képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége. GAÁL GYULA (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök úr. Hölgyeim és Uraim! Én elnézést kérek mindazoktól, akik a társadalombiztosítás kérdéseivel hivatásszerűen foglalkoznak. Én nem ebbe a körbe tartozó ember vagyok, és épp az előző hozzászólásból hallottuk, a társadalombiztosítás nem költségvetési kérdés, és mikor Kovács Pál képviselőtársam megjegyezte, hogy három földrész 54, nagyon sok országát tanulmányozták, és 54 különböző rendszert fedeztek fel ez ek működése során, akkor még inkább úgy éreztem, hogy bocsánatkéréssel kell kezdenem a mondandómat, hiszen én ezt nem tettem meg. Ami miatt mégis úgy gondoltam, hogy érdemes itt a vitában hozzászólni, az egyrészt azért van, mert egy ilyen politikai vitanap on nem egy feszes előterjesztés kapcsán kell elmondani a véleményeket, hanem talán mód van arra, hogy nem teljesen kiérlelt gondolatokat is megosszunk egymással, és az alapkérdéseket feszegessük, amire nincsen mód egy előterjesztés vitája kapcsán. Részint pedig mint állami pénzügyekkel foglalkozó gazdaságpolitikusnak nap mint nap kell tudni válaszolni olyan kérdésekre, hogy adott pénzügyi lehetőségek határán belül mik azok az államilag is finanszírozandó és felvállalandó fontos kiadások, amelyekre sort kell keríteni, miknek a rovására lehet megtenni. Tehát az egyik oldalon mik azok a rendszerek, ahol az államnak olyan fontos szerepe van, amiben nem korlátozható a felelőssége és ennek megfelelően kell eljárnia, ennek megfelelően kell felelősséget vállalnia az ott működő rendszerek finanszírozásáért, és hol vannak azok a területek, ahol éppen azért - hát persze csak részben azért , mert szűkösek a források, részben azért, mert logikailag is korlátozható az állami felelősség, visszaléphet az állam a finanszíroz ástól, és kezdeményezheti azoknak a civil rendszereknek a kialakítását, kiépítését, amelyek - adott esetben -
