Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 13 (225. szám) - Az ülésnap megnyitása - A társadalombiztosítás helyzetéről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF):
2895 értékének elismerését. És ugyanakkor, amikor a kétkeresős családmodell kialakítása hosszú évtizedeket vett igénybe, egyre növekszik azon fiatalok aránya, akiket nem két szülő nevel. (13.10) A cso nka családban felnövő fiatalok hányada ugrásszerűen nőtt a '70es évek óta. A másik terület az egészségbiztosítás. Erről is esett már több szó ma. Ez tulajdonképpen a rendszerváltozás gyümölcse, ennek az előszele volt az a bizonyos 1989ben lezajlott forrá scsere, ahol akkor úgy tűnt, hogy azonos értékben a családi pótlék összegével - egy több mint 80 milliárd forintos összeggel - helyet cserélt; tulajdonképpen az egészségbiztosítás belépett mint biztosítási ágazat, amely azonban azóta - és ez előre látható volt - kiadásaiban és kiadásigényeiben messzire elfutott. Az egészségügy működtetése 500 milliárdos nagyságrendű. Előbb ez próbaként, majd rendszerszerűen beépült a biztosítási rendszerünkbe, és az egészségügy romló helyzetéből való kitörésre akkor az egés zségügyi kerekasztal mellett ülő sok más párt - az ellenzéki pártok mellett akkor a Magyar Szocialista Párt is - egyetértett az alapellátáson alapuló egészségügyi rendszer kialakulásának szükségességével, valamint a közösségi képviselet révén történő működ tetésével, és állást foglalt az egészségügy által használt állami vagyon megőrzéséről is. Ezek az idők - úgy tűnik - elmúltak. Sőt most azt látjuk, hogy a szocializmusban iskolázottak azt hiszik, hogy a kapitalizmus nem más, mint a szocializmus fordítottja . Ha tehát a szocializmus idején, 1950 és '80 között 51 ezerről heti 97 ezerre nőtt az engedélyezett kórházi ágyak száma, akkor most 10 ezer ágyat ki kell hajítani, és minden rendben lesz. Pedig a kérdés másik oldala, hogy miután az egészségügyi szolgáltat ásokat biztosítási jogalapra helyeztük - a rendszerváltoztató folyamat során , egy 180 fokos váltással az ellenkező irányba zökkentünk, és tulajdonképpen itt az a balesetveszély, amelyről szintén valamelyik képviselőtársam már beszélt, hogy beleütközünk a szembejövő forgalomba, minthogyha csak áttérnénk az európairól az angliai rendszerű úthasználatra, tehát bal oldali vezetésre. Az állampolgári jogon adott ellátási forma kérdése merül itt fel. Ez láthatóan újra felveti a finanszírozás kérdéseit, valamint az ellátás parttalanná válásának problematikáját, az indokolatlan igénybevétel kérdésétől a teljesítményhez igazodó egységes szakmai követelményrendszer széteséséig. És a nyugdíjbiztosítás kérdése. Másik kormánypárti képviselőtársunk elmondta azt, hogy az alapproblémával kellene itt foglalkozni. Igen. Ezt elismerem. Itt van egy nagyon feszítő financiális probléma, ami az alapkérdésben rejlik. Azonban a mi kérdésünk az volt a kormánypártok felé, hogy milyen választ adunk erre. Az összevissza válaszok rendkí vül szerencsétlenek, hiszen nem is várható akkor az, hogy hosszú távon valamilyen folyamat egy rendeződés irányába menjen. Mi annak idején, az akkori Országgyűlés 1991ben - a 60as országgyűlési határozatával - adott egy választ, amit lehet kritizálni, de amely koherens válasz volt, ez az a bizonyos hármas tagozódású rendszer: az állampolgári jogon járó öregségi ellátás, a munkanyugdíj és a kiegészítő biztosítás kérdése. Most azonban egész más jellegű válaszokat kapunk, amelyek viszont nem állnak össze egy megnyugtató rendszerbe. Egyrészt az önkéntesség helyébe egy kötelező jellegű tőkefedezeti befizetés lép, másrészt a kölcsönös (Sic!) biztosítópénztárak szerepének a leértékelése és külföldi, profitorientált, magántulajdonú biztosítók szerepének a felérték elése, amelyeknél automatikusan felmerül az a kérdés is, hogy vajon a megtakarításból képződő tőke hol kerül befektetésre - vajon Magyarországone, és fokozza a magyar gazdasági élet fejlődését avagy sem, vagy pedig, hogyha egyszer ezek magánvállalatok, ak kor tulajdonképpen a vállalati önállóságuk alapján még üzleti titkuk is lehet a pénz további sorsa. Ugyanígy összemosódott mai napon is az igazságosság és a méltányosság kérdése. És hogyha azt vesszük, hogy a most belépő munkavállalók, valamint a 40 év ala ttiak nagyrészt, az e feletti korúak pedig tetszés szerint átteszik befizetéseiket ezekbe a biztosítókba, akkor a mai nyugdíjasokat ellátó
