Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 13 (225. szám) - Az ülésnap megnyitása - A társadalombiztosítás helyzetéről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF):
2894 És az egy régi kérdés és egy alapvetően ismert orvosi igazság, hogy a lelki és a testi egész ség összefügg egymással. És aki lelkében nem egészséges, az előbbutóbb testében sem lesz az. És amit a magyar társadalomban tapasztalni lehet, nemcsak a rokkantság függ össze a lakosság lelkiállapotával, de ugyanebbe a körbe tartozik az öngyilkosság, az a lkoholizmus, a drogfüggőség, de hozzáteszem, még a válási statisztikánk is valahol összefügg ezzel a jelenséggel. És éppen ezért én azt gondolom, hogy nemcsak munkahelyi, hanem munkahelyi és társadalmi viszonyok következmé nye az, hogy a magyar lakosság lelkiállapota ilyen, s én nem véletlenül mondtam el olyan nagyon sokszor - és fogom még nagyon sokszor elmondani , hogy azért van szükség egységes családpolitikára, azért van szükség, hogy minden döntésben benne legyenek eze k a gondolatok, mert a lelki stabilitás a stabil családban alakulhat ki a leginkább. És még valamire szükség van: egy nagyon jól működő balesetbiztosítási rendszerre. És erről nem hallunk. A társadalombiztosítás átalakításának idején - a különféle kormányz ati ötletek idején - a balesetbiztosítási rendszerről egyetlen szó nincs. Pedig rendkívül fontos ahhoz, hogy a baleseti és foglalkozásegészségügyi biztosításon keresztül érdekeltté tegyék a munkaadókat abban, hogy olyan munkavédelmi intézkedéseket tegyene k, ami megakadályozza a munkahelyi baleseteket és megbetegedéseket, és olyan légkört alakítsanak ki a munkahelyen, ami az egyéb megbetegedéseknek is ellene hat. Ha nem építik fel ezt a balesetbiztosítási rendszert, nem fognak tudni hatni erre. Ezért olyan rendkívül fontos, amit Götzinger képviselőtársam mondott. Köszönöm figyelmüket. ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Kelemen András képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum. DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Nem mennék vissza a múltba, hiszen ezt már képviselőtársaim vázolták a mai napon, hogy hogyan alakult ki ez a rendszer. Csak addig mennék vissza, hogy a kommunista időszak államosítása tulajdonképpen egy szociális juttatássá változtatta mindazokat a kifizetéseket, amelyeket nem a megcsonkított bér formájában adott. Így aztán rendszerváltozáskor egy olyan helyzettel néztünk szembe, ami kicsit emlékeztet arra, ami az oszmán hódoltság idején a várkapitányoknak a problémája volt, hogy a bécsi királyhoz fo rdultak volna a várak fenntartásához segítségért. De akkor terjedt el ez a mondás, hogy: "se pénz, se posztó". Tehát se a természetbeni, se a pénzbeli támogatás nem volt elegendő. Ha ez a szorult helyzet tulajdonképpen a közvetlen lökőereje annak, hogy ma erről tárgyalunk, akkor nyilvánvalóan elsősorban azt a kérdést kell feltenni a társadalombiztosítással kapcsolatban is, hogy mit fed le tulajdonképpen, és ez döntés kérdése. Döntés kérdése, hogy milyen területeken tartja a politikai vezetés szükségesnek - ha egyáltalán szükségesnek tartja - a szervezett társadalmi szolidaritás működtetését. Az elvi lehetőségek többfélék: nyugdíjbiztosítás, egészségbiztosítás, balesetbiztosítás, családbiztosítás, éppen most említette képviselőtársam a balesetbiztosítást, min t külön társadalombiztosítási ágazattá fejlesztésének kérdését. Ennek az elmaradásáért annak idején, az első négyéves ciklusban bőven kaptunk bírálatot, de úgy látom, azóta sem változott a helyzet, amióta bírálóink kormányoznak. A családbiztosítással - ami ről szintén nem esett szó - más a helyzet. Ennek szükségességét inkább a családhoz köthető gondok, valamint a népesedési helyzet folytonos romlása veti fel, és erről, úgy tűnik, szinte nem is gondolkodik a kormány, sőt, az intézkedések inkább a megszorítás ok irányába hatnak minden ilyen téren. Legfontosabb területén, például a családi pótléknál, a kormány megvonta az anyagi jogosultságot. Ez annál nehezebben érthető, mert egyrészt amerikai, sőt, mondhatom délamerikai méretű gyermekszegénység tapasztalható, másrészt a közvélemény számára ez jelenítette meg a gyermek
