Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 13 (225. szám) - Az ülésnap megnyitása - A társadalombiztosítás helyzetéről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP):
2893 mennek haza külföldi vezetők, és az a véleményük, hogy a magyar vezetők megfelelnek, beválnak, igen alkalmasak azokra a feladatokra, amit eddig ők láttak el. (A jegyzői széket Szili Sándor helyett dr. Kávássy Sándor foglalja el.) Egy gondot látnak, hogy nem tudnak igazán az alkalmazottakkal bánni. Mit jelent? Ennek a szónak az értelmét meg kellene fejteni. Rá kellene kérdezni, bár mi valószínűleg tudjuk, ha az ember véletlenül eljut valahova - mondjuk Németországba a Siemens céghez , és megismeri azt, hogy körülbelül mit jelent ott munkavállalónak lenni, akár török vendégmunkásnak, mit jelent bekerülni a Siemenscsaládba. Az egy rang, ott munkavállalónak lenni egy rang. Ott nem csupán kötelesség, hanem egy olyan megbecsülést jelent, ami kifejezi azt, hogy itt mindenki munkájára szükség van, itt egymást kölcsö nösen meg kell becsülni, mert az egyik ember munkája függ a másikétól. Egy Siemens cég el tudja érni, hogy esetleg az utcán lenézett török vendégmunkás a gyárkapun belül egyenlőnek érezze magát, és a maga munkája alapján ugyanolyan méltóságot érezzen, mint bármelyik más munkás. Milyen méltóságot érezhet Magyarországon az a munkás, amikor bármelyik pillanatban megkaphatja, hogyha nem tetszik, elmehetsz máshova, vagy pedig tudja, hogy ez a gondolat állandóan ott él a vezetőben, amikor őt ingerültségében fegye lmezni akarja, vagy ezt ki is fejezi. Még egyszer szeretném azt a hipotézisemet elmondani, hogy a megbetegedések, megrokkanások nagyon nagy százalékai a mai munkahelyi viszonyoknak tulajdonítható. Mit tehetünk? Elsősorban az ember azt mondja, hogy egy olya n rehabilitációs rendszer kellene, amelyik valóban működőképes. Ez is másfél évtizedes probléma, a fogadkozás, elhatározás, de mindig hátrább rangsorolódik, hogy egy komoly, valódi, működő rehabilitációs rendszer jöjjön létre egy törvényalkotási folyamaton keresztül. De nem csupán a megszokott értelemben vett rehabilitációról vagy habilitációról van szó, hanem valóban arról, hogy felhívjuk a figyelmet, politikai célként fogalmazzuk meg, hogy a munka világában nem következtek be azok a változások, amelyek el viselhetőbbé teszik mindazt, ami a piacgazdasággal jár. Mert ezek nagyon elviselhetetlen módon jelentkeznek a munka világában. Hogy egyáltalán legyenek kutatások, mert vannak, a munkanélküliséget vagy az érdekegyeztetést elszórtan kutatják imittamott, de ahogy az Akadémia beszámolójából látni vagy pedig a költségvetés mellékletében, igen gyér számúak a magyar munkaügyi kutatások. A munka világának ezekre a problémáira ma nem irányulnak semmiféle kutatások. Én azt hiszem, hogyha mi azt mondjuk, hogy a beteg ség és annak okai a társadalom legsúlyosabb problémái, mert énszerintem azok, akkor a politikának - amelynek nem ez a legsúlyosabb problémája, a kormánynak a stabilizáció, a pénzügyi helyzet, ez természetes, ez a munkamegosztás , de a politikának fel kell figyelni arra, hogy neki ez a legsúlyosabb problémája, a társadalomnak pedig az, hogy meg kell találni nem a régi módon, a beavatkozással, hanem azokat az eszközöket, ösztönzőket, amely alapján ezekre a problémákra valamilyen lassú, de megoldást talál. Kö szönöm szépen. (Taps a bal oldalról.) ELNÖK (dr. Füzessy Tibor) : Köszönöm szépen. Kétperces észrevételre megadom a szót Pusztai Erzsébet képviselő asszonynak, Magyar Demokrata Néppárt. DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő társam! Nagyon örülök, hogy ez a hozzászólás elhangzott itt a Házban, mert képviselőtársam rendkívül fontos kérdésre világított rá. Nagyon fontos kérdésre és nagyon fontos összefüggésre, amit ebben a Házban nagyon ritkán vesznek figyelembe. És a kormánynak nemcsak a stabilizációval kéne foglalkozni, hanem azzal is, hogy a stabilizációt úgy hajtsa végre, hogy ezeket a szempontokat vegye figyelembe, mert azt is lehet.
