Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 13 (225. szám) - Az ülésnap megnyitása - A társadalombiztosítás helyzetéről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. GÖTZINGER ISTVÁN (MSZP):
2892 El kellene gondolkoznunk azon, hogy a magyar munkahelyek, a magyar munka világa vajon milyen szerepet játszik abban, hogy ilyen a mi egészsé gi állapotunk, hogy ilyen magas a megrokkanás aránya. Én - elnézést, néztem, hogy vane még egypár percem - nem vagyok képes arra, hogy összefogottan beszéljek erről a témáról, de szeretném elmondani, nem is igen kutatták még komolyan ezt a témát Magyarors zágon. Elvétve voltak kísérletek arra, hogy rokkantakkal készült interjún keresztül - interjúkötet jelent meg ezzel kapcsolatban a '80as években - próbálják megállapítani, hogy a rokkantsághoz vezető útnak, a rokkantkarriernek milyen állomásai, összetevői vannak, mi lehet a szerepe a munkahelynek a megrokkanásban. Nyilvánvaló, hogy egy interjúkötet rengeteg szubjektív dolgot tartalmaz, de egyértelmű volt, hogy valahol azok a konfliktusok, amelyek előbbutóbb megbetegedést okoztak, amelyek előbbutóbb arra késztették az embert, hogy meneküljön a munkahelyéről, meneküljön a betegségbe, hogy felmentést kapjon az alól a mindennapi kötelezettség alól, amely számára igen terhes volt a munkahelyen, ezért alakult ki valahol az a hihetetlen erős törekvés, hogy rokka ntsági nyugdíjat kapjon az ember, hogy a rokkantság állapotát elérje. Én még néhány szót szeretnék szólni arról a feltételezett - bár tapasztalataim alátámasztják, amit mondok, de feltételezett - munkahelyi kultúráról, amit egyrészt meghatároz a vezetői ku ltúra, az alkalmazott munkaszervezési eljárások és természetesen a munkavállalók szükségletei, elvárásai, kultúrája, magatartása. Néhány szót szeretnék erről mondani, amiben természetesen a saját tapasztalataim és valamennyire talán általánosítható ismeret eim benne vannak. Az elmúlt év, ez az elmúlt 40 év valószínűleg nem múlt el nyomtalanul abban a tekintetben, hogy milyen vezetői kultúra alakuljon a munkahelyeken. Talán megerősítette azt a korábbi tradíciót, amely egyértelműen a munkahelyi vezetést is az uralmi és alárendelt helyzetekként értelmezte és élte meg, és ennek a kultúráját alakította ki. Én azt hiszem, hogy a magyar társadalom hosszú ideig ehhez szokott hozzá, olyan ipari tradíciók voltak, amikor ez egyértelműen kényszer volt az életben, amikor úgy tagozódott a munkahely, de maga a munkásság is úgy tagozódott, hogy a mester, segéd, inas alá- és fölérendeltsége, minta- és értékátadó szerepe egyértelmű volt. Tehát valahol elviseltük azt a fajta rendszert, amelyikben nagyobb szerepe volt az akarat m egtörésének, a kényszerítésnek, mint az akarat fejlesztésének ahhoz, hogy mi elviseljük azokat a nehézségeket, amelyeket a munka jelent számunkra. (Az elnöki széket dr. Füzessy Tibor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) A '60as években valahol megválto zott a légkör. Megváltozott az emberek mentalitása. Én csak jelezni szeretném, hogy ha valaki egy kicsit ismerte a műhelysarkok világát, a vasszekrényes öltözők világát, és azokat a beszélgetéseket, akkor feltűnhetett neki, hogy valami a beszélgetésekben, a főnökökkel kapcsolatos viszonyban, megítélésben megváltozott. Sokkal kritikusabb és egy kicsit ellenségesebb beállítódás alakult ki, amit jellemez az, hogy ha például valakire azt mondták, hogy pedáloz, az nemcsak arra vonatkozott, aki mondjuk, belépett a pártba a munkások közül, hanem arra is vonatkozott, aki túl buzgó volt, aki túlzottan engedelmes a főnökökkel szemben. Tehát egyfajta általános norma alakult ki, amiben ez a magatartás, a főnökkel szembeni túl nagy engedékenység, a túl nagy alkalmazkodás , az nem kívánatos és nem tisztességes dolog. De számtalan ilyen kifejezés még, ami jellemezheti azt a viszonyt, ami kialakult a munkavállalók világában a vezetők és beosztottak között. (13.00) Nagyon éles határt tudtak vonni a munkavállalók a saját világu k és a vezetők világa között. Mert a saját világunk volt az, ahol a Józsi az Józsi, a Pista bácsi az Pista bácsi, és ahonnan a főnök elvtárs volt, ma pedig úr, az a másik világ. Na most, ez a világ ma - én úgy érzem - egymást betegíti. Ez a világ ma olyan, amelyik nem ismeri még eléggé a korszerű munkaszervezési elveket, nem ismeri eléggé azt, hogy hogyan kell ma bánni a munkavállalókkal. Nemrég olvastam arról, hogy nagyon sok nemzetközi multicég éléről
