Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 13 (225. szám) - Az ülésnap megnyitása - A társadalombiztosítás helyzetéről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - SZÁSZ DOMOKOS (SZDSZ):
2888 csak nehézségek árán tudom. Tehát még reform nélkül is igaz a tézisem, miszerint s zükség van a személyes nyilvántartásra. Sokkal nagyobb nehézséget okozna ennek hiánya, ha például áttérnénk a felosztókirovó rendszernek azon reformmenetére, amikor nem vezetünk be tőkefedezeti pillért vagy lépcsőt, hanem csak úgynevezett pontrendszer al apján azt kéne tudnunk, hogy melyik munkavállaló abban az évben adott átlagbéréhez képest mennyi járulékot fizetett be, és ebből később dimenzió nélküli számmal pontosan nyugdíjfolyósítást tudnánk csinálni. Elképzelhetetlen ez a reformfolyamat anélkül, hog y ne tudnám minden egyes munkavállalóról pontosan, hogy mennyi járulékot fizetett, és hány éve dolgozik. Igaz ez akkor is, hogyha a másik változatot nézem, tehát én csak illusztrálom, amikor a bármely szót használom, elég azt két reformirányzattal is illus ztrálnom. Ha tőkefedezetire kívánok rátérni a három pilléren belül, akkor az éppen átlépőnél tudnom kell azt, hogy eddig mennyit dolgozott, milyen jogosultságot szerzett, és így tovább. Tehát mindaz, amit az előbb elmondtam, igaz erre az állapotra is. Igaz , hogy egy kisebb halmazra, de igaz. Tehát az átlépők halmazára igaz. Nem kívánom az összes többi reformváltozatot sorra venni. Valószínűleg igazolható, igazoltnak tekinthetem azt a tézist, miszerint személyes számítógépes nyilvántartás nélkül nem működik. Részt vettem azon reformbizottság munkájában, amit még Bokros miniszter úr hozott létre, elég intenzíven dolgozott a társaság, nem volt azonos véleményen. Tehát ott is több reformelképzelés volt. Ebben az egyben azonban egyetértettünk akkor is. És aki fig yelte a sajtót meg a hivatalos tárgyalásokról szóló kommünikéket, az úgy hallhatta, hogy 1997. január 1jétől ez a dolog létrejön. Most, aki figyelemmel kísérte, azt olvashatja az újságokban, hogy 1998. január 1jénél hamarabb nem jön létre ez a dolog. Én meg azt mondom, hogy sajnos az a helyzet, és ebben a másik tézisben már nem mindenki fog velem egyetérteni, hogy ennek megvalósítása, mert a szükségessége az nyilvánvaló, ennek megvalósításában éppen az önkormányzatiság az, amelyik a legnagyobb ellensége ennek az elképzelésnek. Ők maguk már megtehették volna, '88ban még nem volt önkormányzat, de '92től már igen, az azóta eltelt négy esztendő alatt ezt a személyes nyilvántartást létre kellett volna hozni. Hangsúlyozom, '92től csak, mert onnantól van csak önkormányzat. Az én véleményem szerint már '88ban meg kellett volna tenni, de hát ez egy más kérdés. Az, hogy nem jött létre, abban igen komoly szerepet játszik maga az önkormányzatiság, hiszen annak a testületnek az összetétele nem alkalmas arra, hogy e gy ilyen szigorúan szakmai szervezés- meg rendszertechnikai problémákat felvető ügyet megoldjon. Állítom, és ez a tézisem már vitára fog találni természetesen bizonyos képviselők elképzeléseiben, hogy az önkormányzatiság gátja annak, hogy ezt az alappillér t - ami minden reformnak az alfája, ómegája - megvalósítsuk. Lám, már most is két évet húzódott ahhoz képest, amit minden párt elképzelt annak idején. Ezért az én személyes véleményem, hiszen az SZDSZben nincs még teljes egyetértés ezekben az ügyekben, ho gyha másért nem, azért sincs szükség a nyugdíjfolyósításnál az önkormányzatra, hogy ezt az alappillért - ami most nem a három közül az egyik, hanem a tézisem szerinti alappillér - megvalósítsuk. Teszem ezt azért, mert kellemes példák állnak előttem, amikor a földhivatali hasonló ügyek, nem akarom részletezni, a hasonló ügyek, hogy nyilvántartási problémák számítógépesítése, kormánybiztost neveztek ki; és a kormánybiztos, aki egy személyben szakértő, és mindenre oda tud figyelni, lényegesen jobb eredményt ér t el, vagy mondhatom azt, hogy sikereket ért el azóta, mióta kormánybiztosként működik. Tehát a javaslatom az, és kérem, hogy képviselőtársaim bármilyen reformelképzelésük elé helyezzék oda ezt az elképzelést, miszerint a személyes nyilvántartást kell létr ehoznunk ahhoz, hogy később vitatkozhassunk arról, hogy milyen reformelképzelést csináljunk. Ennek egyetlen lehetséges
