Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 13 (225. szám) - Az ülésnap megnyitása - A társadalombiztosítás helyzetéről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. BOROSS PÉTER (MDF): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
2884 adókedvezménnyel. Akik olyan helyen dolgoznak, ahol erre nem képesek, illetve maguk nem képesek, ott ez nem lehetséges. Hogy nagyon sommásan, vagy röviden fogalmazzak, ez egy nagy on világos elképzelés arra vonatkozóan, hogy hogyan kell tartósan kettészakítani a magyar társadalmat, és hogyan kell megfosztani az alacsony jövedelműeket attól a lehetőségtől, hogy legalább részben a nagy, közös szolidaritási kalapból kikerülve maguk szá mára is, a maguk jövedelméhez kapcsolódóan megteremtsék a saját nyugdíjukat. Tényleg nagyon meg vagyok lepődve azon, amit képviselnek. (Taps az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Kétperces reagálásra megadom a szót Boross Péter képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum. DR. BOROSS PÉTER (MDF) : Köszönöm, elnök asszony. A viták szokásos koreográfiája szerint folyik itt minden. Feltételeztük azt, és innen kell kiindulni, hogy a nagy nyomatékkal - a kormányprogramban, a kormányalakulás kor - meghirdetett reformról eddigre már kiderül, hogy jó, nem jó, mely elemeiben kell korrigálni. De mindenesetre az ígéretek olyan hangsúllyal jelentek meg, hogy ennek a mai vitanapnak már egy kormányzati elképzeléseket markánsan magába foglaló modellről kellene szólni. Nem arról szól. Arról szól most is, hogy mit kéne tenni. Most igazából egy ilyen vitanapra, ha a kormány előterjeszt valami jobban megfogható és vitára alkalmas anyagot, abban az esetben nem alakulna ki az a sajátos helyzet, hogy az ellenz ékiek természetesen elmondják a véleményüket, majd két percben a kormánypárti politikusok nem a társadalombiztosítás rendszeréről szólnak, hanem az ellenzéki megjegyzések bírálatával töltik az időt. Én úgy hiszem, hogy ez is egyik tipikus példája annak, am i nálunk itt kialakult. Egy hatalmas probléma előtt állunk, egy olyan probléma előtt állunk, amelyiknél bármilyen reform bevezetése átmenetileg forrást igényelt volna, és ha már elképesztő gondatlansággal eladta a kormányzat az energiabázis egy jelentős ré szét, és tanácstalan volt, hogy mit tegyen a bevételből, akkor például az egyik forrást ebből megteremthette volna, és folytathatnám a sort. Szabad legyen azzal befejeznem, borzasztó nagy baj ez a görcsös védekezési hajlam. Ezért én felelőssé ggel kijelentem, hogy nagy baj volna, ha ez a Ház nem ismerné fel, hogy hihetetlen ügyetlen az a kormányzat, amelyik adott bér, nyugdíj- és inflációs viszonyok között fél százalékról dönt. Hogy hányféle variációja van, hogy ne így láttassa magát, azt hisz em, az különösebb spekulációkat nem igényel. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) (12.20) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Kétperces reagálásra megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak, SZDSZ. BAUER TAMÁS (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök assz ony. Tisztelt Képviselő Úr! Azok nevében, akik reggel nyolc óta itt figyelik ezt a vitát: a kormánypárti képviselők, meg maga az államtitkár úr is, először azzal kezdte, hogy elmondja a magáét. És közben figyeltük, és elmondták a kormánypártok álláspontját , a Szabad Demokraták, a szocialisták álláspontját. Figyeltük. (Közbeszólás az ellenzéki pártok padsoraiból: Nem!) De mondta! És közben figyeltük azt, hogy például a Magyar Demokrata Fórum, aki kezdeményezte a vitanapot és más pártok, akik itt jelen vannak ; mit mondanak a helyzetről és az okokról, vane más mondanivalójuk is, minthogy a kormány csúnya; az okokról és a helyzetről, és milyen megoldási javaslataik vannak. Ezt figyeltük. Gondolom, amikor Lezsák Sándor képviselőtársunk kezdeményezte a vitanapot, ez volt a cél. Mi figyeltük reggel nyolc óta, hogy mit mondanak. És mint a világ minden parlamenti
