Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 13 (225. szám) - Az ülésnap megnyitása - A társadalombiztosítás helyzetéről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KOVÁCS PÁL (MSZP):
2874 tudom, hogy ez az 5 milliárd forint legfeljebb egy százalékkal lett volna több, de minden forintra szükségük van elsősorban a kisnyugdíjasoknak. Tisztelt képviselőtársaim, én azt ígértem a barátaimnak, hogy sok időt meghagyok a szakmai vitaanyagok elmondás ára, köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Megköszönöm Lezsák Sándor képviselő úr felszólalását. Tisztelettel felhívom a jelentkező képviselők figyelmét, hogy még nem tudok kétperces reagálásra szót adni a megálla podás értelmében. Pusztai Erzsébet felszólalása után lehetséges kétperces reagálásokat tenni, kérem, hogy akkor tegyék majd meg. Most soron következik Kovács Pál, a Magyar Szocialista Párt részéről, 10 perces időkeretben, őt követi majd Pusztai Erzsébet, a Magyar Demokrata Néppárt részéről, 20 perces időkeretben. Megadom a szót Kovács Pál képviselő úrnak. DR. KOVÁCS PÁL (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Azok, akik ma már ismerik a világban lezajló társadalmi trendeket, nagyon jól tudják, hogy igaza volt valamikor Ralph Darendorfnak, aki azt írta, hogy a modern társadalom legfőbb konfliktusa az elosztási konfliktus, és ezért tartom én nagyon jelentős dolognak, hogy bár kis létszámmal, vannak még ülőhelyek, üres ülőhelyek ebben a teremben, de azért tartunk egy társadalombiztosítási politikai vitanapot. Én azt hiszem, hogy arról ebben a körben nem kell beszélni, hogy a társadalombiztosítás mindkét ágának milyen a társadalmi súlya, hogy a szociális biztonságot leginkább garantáló, egyik legfőb b eleme a szociális biztonságnak, s talán arról sem, hogy nagyon lényeges, hogy ehhez a rendszerhez racionálisan viszonyuljunk, és olyan elemzést végezzünk a rendszer belső szerkezetéről, működéséről, társadalmi kapcsolatairól, más alrendszerekkel való kap csolatáról, amely kritikus és racionális feltétlenül. Most ez természetszerűleg azt is jelenti, hogy a rendszernek a működési hibáit, szervezeti hibáit, a jogi szabályozásnak az anomáliáit egyaránt érintenünk kell, de hát azt is, hogy milyen értékeket hurc ol. Mert hiszen ilyenek is vannak természetesen. Nagyon lényeges az, hogy ma sehol a világon nincs tökéletes megoldás egészségi finanszírozásban. Mi néhányan átnéztük három földrész finanszírozási rendszerét: 54féle megoldást találtunk. Ebből az következi k, hogy nincs egyedül üdvözítő út. Nekünk is magunknak kell kikínlódnunk azt, hogy hogyan alakítsuk az egészségügyet, és ebben milyen szerepe legyen a finanszírozásnak, mennyire segítse az egészségügynek az átalakítását. Nagyjából ugyanezt a helyzetet lehe t leírni a nyugdíjrendszernél is azzal, hogy azért itt kevesebb a variáció, hiszen viszonylag egyszerűbb rendszerről van szó - hangsúlyozom, hogy viszonylag. Nagyon lényeges az, hogy a társadalombiztosítást tekintsük úgy, ahogyan a valóságbeli szerepe ezt előírja, tudniillik különösen az egészségbiztosításnál, hogy ez egy egész lakosságra kiterjedő kockázatközösség, és ne keverjük össze a piaci biztosítást, a kiegészítő önkéntes biztosítást és a kötelező társadalombiztosítást, mert ezek más és más alapelvek en működnek. Itt fontos dolog az, hogy az egészségügy és az egészségbiztosítás viszonya hogyan alakul. Nagyon fontos ebből a szempontból az, hogy finanszírozási úton hogyan tudjuk az egészségügyi szerkezet átalakítását befolyásolni, és ez a finanszírozási úton történő befolyásolás, ez nem egy olyan rejtélyes dolog, ennek az alapelvei a világban kialakultak. Általában az a szokás, az az irányultság, hogy egy minőségi bázisra alapozódó egészségügyet hozzunk létre, amelyben a szakmai minőség és a szakmai haték onyság együtt mozog, és a szakmai hatékonyság együtt mozog természetesen a pénzügyi hatékonysággal is, mert a kettő nem választható el. Nem keverendők össze ebben az esetben természetesen az egészségügyi szolgáltatások különböző szintjei, hiszen más típusú szolgáltatásoknál más minőségi kritériumokat kell leírni, kell meghatározni és kell kontrollálni. Hozzátenném azt, hogy ezeknek a módszere, illetve ezek az indikátorok, jelzőszámok, ezek kialakultak a világban. Nem azt mondom, hogy ezeket változtatás
