Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 13 (225. szám) - Az ülésnap megnyitása - A társadalombiztosítás helyzetéről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
2873 valamint a kórházfenntartók között. A vita láthatóan meddő, kárvallottja pedig az egész magyar társadalom. S most az a tény, hogy az Ország gyűlés rendkívüli vitanapot rendezhet a társadalombiztosítás ügyében, számunkra, a Magyar Demokrata Fórum számára azt jelzi, hogy a kormánypártok és az ellenzék pártjai legalább abban egyetértenek, hogy a társadalombiztosítás ügye égetően sürgető megoldást kíván. Ez az egyetértés nem rossz kiindulóalap ahhoz, hogy a megoldásokat közösen megtaláljuk. Nem feltételezem az Országgyűlés egyetlen képviselőjéről sem, hogy ne lenne hajlandó ebben együttműködésben részt vállalni, még akkor is, ha a tegnapi rendkívül rossz élményünk netán ellenkező indulatokat váltott ki - joggal - a Magyar Demokrata Fórum tagjai között is és az ország közvéleményében. Azonban úgy vélem, hogy túl kell tennünk magunkat a tegnapi estén tapasztalt, a megállapodás fölrúgásában, hiszen 90 parlamenti képviselő nem teheti tönkre annak az esélyét, hogy a társadalombiztosítás területén egy ilyen nemzeti kerekasztal létrejöjjön, és ebben a Magyar Demokrata Fórum természetesen részt kíván venni. A Magyar Demokrata Fórum elképzelését a társadalomb iztosításról egyetlenegy területen talán fontos, hogy röviden elmondjam. Az MDF által 1989ben meghirdetett, majd a '91ben országgyűlési határozattal elfogadott modell a biztosítási elv és a társadalmi szolidaritás egyensúlyán alapul. Az egészségügyben az egészségügyi alapszolgáltatás nem függhet a befizetések nagyságától, hiszen ezek ma rendkívül alacsonyak. Ebben az átmeneti időszakban, amíg a gazdaság nem lesz megfelelően jövedelmező, az államnak támogatnia kell a társadalombiztosítás működését, pótolni kell hiányait. A kiegészítő finanszírozás mellett azonban fokozottan kell a pénzeszközök felhasználásának törvényességét, ésszerűségét és erkölcsiségét vizsgálni. A mai vitanap kérdése az, hogy a kormány ebbéli kötelezettségének hogyan tesz eleget, a rá h áruló feladatokat hogyan látja el. Sokan sokféleképpen próbálták ábrázolni azt a helyzetet, ami ma jellemzi például az egészségügyet, hogy milyen betegségben szenved a magyar egészségügy. Én azt hiszem, hogy nem betegségről van szó, hanem arról, hogy két e sztendővel ezelőtt a nem a látási viszonyoknak megfelelően vezetett kormányzat frontálisan ütközött az egészségüggyel, és ennek következményeit éljük meg, és mi az ellenzék oldaláról hiába próbálunk elsősegélyben részesíteni, úgy vélem, hogy ennek igazán h ozadéka nem lehet, és ilyen módszerekkel, ilyen lehetőségekkel, bármennyire is próbál az ellenzék javaslataival jelen lenni a parlamentben, nem rendezheti a magyar társadalombiztosítás, a kórházak, az egészségügy, a nyugdíjasok helyzetét. És amikor így lát om az arcokon a háborgást, illetve kormányzati képviselőknek a lekicsinylő megjegyzéseit megszólalás közben, azért arra emlékeztetnem kell kormánypárti képviselőtársaimat, hogy az AntallBorosskormányzat négy esztendejében azért nem fordult elő, hogy féls zázalékos megszégyenítő nyugdíjjal becsüljük le a nyugdíjasokat, (Zaj, közbeszólások a bal oldalon.) nem fordulhatott elő az, hogy a kórházak az alapellátást biztosító lehetőségek híján szenvedjenek. (11.30) Nem fordulhatott elő az abban AntallBoross korm ányzati négy esztendőben, hogy KözépEurópában is páratlan privatizációs botrányokról adjanak hírt az újságok. És amikor a félszázalékos nyugdíjemelésnél így fölhördültek, azért szeretném önöket a következőkre emlékeztetni. (Gaál Gyula: Igazat kéne mondani !) Az Állami Számvevőszék által készített T/38/5. szám alatti jelentésben, amely a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1996. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslatot véleményezi, ez áll a 7. oldalon - idézem, háborgó képviselőtársaim figyelmébe ajánlom: "A Nyugdíjbiztosítási Alapból fedezett öregségi és hozzátartozói nyugellátások pótköltségvetésben rögzített kiadási összege 505,8 milliárd forint, ami mintegy 5 milliárd forinttal marad alatta az eredeti előirányzatoknak. A megtakarítás - ez még mindig a számvevőszéki bizottság jelentésében szerepel - a korábban feltételezett és az év során megvalósított nyugdíjemelés eltéréséből adódik." Tehát 5 milliárd forinttal kurtították meg a nyugdíjasokat, adtak félszázalékos nyugdíjemelést, és bizony jól
