Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 13 (225. szám) - Az ülésnap megnyitása - A társadalombiztosítás helyzetéről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
2872 Adós még a parlament jó néhány törvénnyel, amelyeket még nem hozott meg, ugyanakkor az önkormányzatok sem tudtak el oszlatni valamennyi kételyt működési bizonytalanságaikkal kapcsolatban. Meggyőződésem szerint csak egy olyan közös és együttes munkának lehet jövője, amelyben mindkét fél tudomásul veszi a másik jelenlétét és szerepét. Ezt a közös munkát viszont semmi más nem képes tisztességesen megalapozni, mint a pontos és értelmes és életszerű törvények és jogszabályok. A magam ízlése szerint nem örülnék a visszatérésnek az állami társadalombiztosításhoz, mert arról már kiderült, hogy nem megy, vagy hogy hogyan megy. Má r csak azért sem tetszene egy régiúj, vagy valami egészen más megoldás, mint egy továbbfejlesztett önkormányzati, mert a kezdeti gyermekbetegségek megkerülhetetlenül megint csak előjönnének, és ismét csak keserítenék az életünket. Arról már nem is beszélv e, hogy megint jelentős mennyiségű időt veszítenénk a tartalmi reformok terén. Mert mégis, nem ezek a legfontosabbak, kedves képviselőtársaim. Úgy érzem, ez végszónak is megfelelő. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Megköszönöm Lukovics Éva képviselő asszony felszólalását. Soron következik Lezsák Sándor képviselő úr a Magyar Demokrata Fórum részéről, 20 perces időkeretben. Őt követi majd Kovács Pál képviselő úr a Magyar Szocialista Párt részéről, 10 perces időkeretben. Megadom a szót Lezsák Sándor képviselő úrnak. LEZSÁK SÁNDOR (MDF) : Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az utánam következők érdekében mondom, hogy nem fogom fölhasználni a 20 perces időkeretet. Néhány bevezető megjegyzést szeretnék tenni a Magyar Demokrata Fó rum belső megállapodása értelmében Kis Gyula és Kelemen András képviselőtársam szakmai vitaanyagához. S engedjék meg, hogy így, még a bevezetőben tisztelettel köszöntsem a társadalombiztosítási önkormányzatok megjelent vezetőit, vezető munkatársait, és kös zöntsem Gaskó István urat, a Liga elnökét, valamint Palkovics Imre elnök urat a Munkástanácsok Országos Szövetségétől és annak vezető munkatársait. Miért hangsúlyozom itt a bevezetőben a jelenlétüket? Azért is, mert e vitanap kezdeményezője csak névleg vol tam én, hiszen Palkovics Imre, valamint a Munkástanácsok Országos Szövetsége javasolta, kérte a Magyar Demokrata Fórumot, hogy kezdeményezzük ezt a politikai vitanapot. S az a reményünk, hogy a politikai vitanapok sorában ez is alkalmas lesz egy olyan nemz eti kerekasztal létrejöttére, ahol minden bizonnyal megjelennek a civil szerveződéseknek, kamaráknak, érdekvédelmi testületeknek a valóságból hozott élményei, javaslatai. Itt menet közben kaptam egy kis cédulát, amely talán alkalmat ad Akar László úrnak, h ogy egy kétperces hozzászólásban reagáljon rá, és rávilágít rögtön a kezdet kezdetén egy, az erkölcsi válsággal is minősíthető területre a társadalombiztosítással kapcsolatban. Úgy hangzik ez a kis cédula - az Érdekegyeztető Tanácson, egyik összejövetelén Akar László pénzügyi államtitkár úr a nyilvánosság előtt jegyezte meg, hogy, idézem: "Valljuk be őszintén, nem normális az, aki minden jövedelme után adózik, illetve járulékot fizet." Úgy vélem, hogy ez a kis megjegyzés is alkalmas arra, hogy ne csak a Tár sadalombiztosítási Önkormányzattal kapcsolatos szakmai gondokról, hanem annak az erkölcsi hátteréről is beszéljünk, illetve fognak majd a munkatársaim, a Magyar Demokrata Fórum tagjai szólni. Amit nagyon lényegesnek tartok - és ez az é n feladatom, hogy megfogalmazzam újra és újra, március óta tesszük ezt , hogy szükség van egy nemzeti minimumra, szükség van egy olyan belső politikai, szakmai megegyezésre, kiegyezésre is a társadalombiztosítás területén, amely alkalmassá teszi az ország ot arra, hogy a jövőben is gondolkozzék és a napi életében is biztonsággal eligazodjék. Nos, a nemzeti egészségügy és az ehhez kapcsolódó társadalombiztosítás helyzetét feltétlenül a közösen elfogadható nemzeti minimum sorába tartónak véljük. Hat éve, 1990 óta zajlanak a viták a parlamentben a képviselőcsoportok között, a kormány és a Társadalombiztosítási Önkormányzat,
