Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 13 (225. szám) - Az ülésnap megnyitása - A társadalombiztosítás helyzetéről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP):
2862 esztendőben nem sikerült megállítani. Ez részemről nem belenyugvó ténymegállapítás, hanem értékmegjelölés, olyan céltételezés, amelyik elérésére programot szervezni a kormánykoalíció és az ellenzék együttes felelőssége és feladata. A leszakadók védelmére a nyugellátásban és az egészségügyi ellátásban is érvényt kell szerezni a társadalmi igazságosság és a szolidaritás értékeinek. És egyetértek Surján képvise lő úrral abban, hogy éppen a társadalom kettészakadása megakadályozására szükséges, indokolt, hogy megmaradjon a kötelező társadalombiztosítás, hiszen a magánbiztosítások térnyerése, a választási lehetőség a társadalombiztosításban való részvétel vagy a ma gánbiztosítás vállalása között a leszakadóknak, a hátrányos helyzetűeknek jelentene újabb behozhatatlan hátrányt. Ugyanakkor természetesen magam is úgy gondolom, ahogy Kökény államtitkár úr mondta, hogy a hosszú távú kockázatok esetében a kötelező biztosít ásnak kell a kockázatvállalás közösségét biztosítani. A rövid távú kockázatoknál viszont bizonyos alternativitás, bizonyos választhatóság is indokolt. Tudnunk kell azt, hogy a megváltozott helyzet megváltozott eszközök alkalmazását igényli, a foglalkoztatá s belső szerkezete gyökeresen átalakult, a bérből és fizetésből élők száma relatíve csökkent, a vállalkozók, az önfoglalkoztatók, önalkalmazók száma radikálisan megnőtt. És erre a megváltozott helyzetre természetesen differenciált gondolkodással kell megad ni a megfelelő szakmai válaszokat. Természetesen nagyon hosszú lenne áttekinteni, elemezni azt, hogy mikor fogják az érintettek - az állampolgárok - igazságosnak tekinteni a társadalombiztosítás ellátórendszereit, é s mikor lesznek hajlandók önként vállalt módon szolidárisak lenni másokkal, mikor lesznek hajlandók a szubszidiaritás elvét érvényesítve saját felelősséggel is részt venni a társadalombiztosítási rendszerek finanszírozásában, lehetővé téve ezzel a szolidar itás érvényesítését, a szolidaritás elvén történő újrafelosztást. Azt gondolom, hogy alapvetően mindannyian akkor tartjuk igazságosnak a társadalombiztosítás ellátórendszereit, hogyha az ellátás színvonala - elsősorban a pénzbeli ellátásoknál - összefügg a befizetések nagyságával és a biztosítási idő hosszával. Nagyon sokan találkozunk nyugdíjasokkal, akik nem tudnak beletörődni abba a ténybe, hogy egy hosszú, munkában töltött élet után, 3540 évi szolgálati idővel a nyugellátásuk gyakorlatilag összecsúszik azokéval, akik 1015 vagy 20 éves jogszerző idő - szolgálati idő - után lesznek nyugdíjasok. Akkor tartjuk valamennyien igazságosnak az ellátórendszert, hogyha a befizetések a valódi jövedelmekkel arányosak, és azt kell mondjam, napi tapasztalata mindanny iunknak, de napi tapasztalata mindazoknak, akik a mi munkánkra figyelnek, hogy itt nagyon távol állunk a társadalom igazságérzetének való megfelelés lehetőségétől. (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) Tudjuk, hogy nagyon n ehéz ennek az elvárásnak megfelelni, hiszen a valódi és a bevallott jövedelmek nagyon nehezen közelíthetők. Nyilvánvaló, hogy a látható életminőség és a papíron kimutatott jövedelem között szakadék van, egyes társadalmi csoportoknál ez a távolság folyamato san nő. És egyetértek Surján képviselő úrral, aki a közmorál állapotára hivatkozik, hiszen ebben az országban - legyünk egymással őszinték - az adócsalás civil virtusnak számít, és nem sújtja a köz elmarasztalása, a köz erkölcsi ítélete azokat, akik az adó fizetés elkerülésével, a társadalombiztosítási járulék elkerülésével próbálnak a maguk számára többékevésbé rövid távú túlélési taktikát kialakítani. Viszont az ő védelmükben legyünk önmagunkhoz is őszinték, a felelősség önkéntes vállalása és az ebből szá rmazó szolidaritás akkor érvényesülhet csak, ha az állampolgárok össze tudják egyeztetni a befizetések önkéntes vállalását, a másokkal vállalt szolidaritást saját érdekeikkel. Hiszen
