Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 13 (225. szám) - Az ülésnap megnyitása - A társadalombiztosítás helyzetéről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP):
2861 Többértékűek és többlelkűek vagyunk a parlamenti vitanapokkal kap csolatban azért is, mert azt hiszem, mindannyian érezzük, hogy a rendkívüli erős parlamenti sodrásban egyegy ilyen vitanap megállítja a parlamenti döntéshozatalt, olykor duplázást eredményez, mint ahogy ez történt a nyugdíjkorhatáremeléssel kapcsolatban is; de ezt kétségtelenül nem tudjuk elkerülni a duplázást most sem, hiszen napirenden van a társadalombiztosítás pótköltségvetése, nem régen fejeztük be a járulékfizetéssel kapcsolatos törvény meghozatalát. Ugyanakkor természetesen egy ilyen politikai vita napnak nagyon sok a pozitívuma, és nagyon sok lehet a hozadéka is. Hiszen összefüggésben tudunk beszélni olyan kérdésekről, amelyeket a jogalkotási folyamat szétdarabol, és ha valóban megmaradunk a szakmapolitika területén, akkor lehetővé tesszük a munkánk iránt érdeklődő állampolgároknak, hogy távolabbi szándékokat, programtörekvéseket is össze tudjon hasonlítani, és a konkrét jogalkotási lépéseket be tudja illeszteni egy hosszabb folyamatba, mérlegelve ennek a folyamatnak a lehetőségeit és esélyeit is. Ez a társadalombiztosítás esetében azért is fontos, mert minden lépés, amelyet a közelmúltban megtettünk, egy valóban 1991 óta tartó hosszú folyamat része. Az a sokat idézett 1991es országgyűlési határozat tartalmazta az induló dilemmákat. Mind a helyzetért ékelésben, mind az akkor megrajzolható változtatási irányokban akkor egyetértettünk. Egyetértettünk abban, hogy szigorú egyensúlyi feltételek mellett kell a gazdasági struktúrát átalakítani és megalapozni a növekedés feltételeit. Természetesen ennek az ere dményéről sokszor beszéltünk, de most is le kell szögeznem, hogy ez az előző kormányzati ciklusban nem sikerült. (Az elnöki széket dr. Kóródi Mária, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) És tudtuk azt is, hogy egyszerre kell a vállalkozásra képes rétegeke t ösztönözni, hiszen tőlük várható a munkahelyek teremtése, tőlük várható a fenntartható növekedés elindítása, és ezzel a törekvéssel együtt és egy időben kell megvédeni a leszakadás által veszélyeztetetteket attól, hogy végletesen és véglegesen kettéváljo n a társadalom. (10.30) A reform fő irányában és alapelveiben akkor egyetértettünk, hiszen tudtuk azt, hogy finanszírozható rendszert kell megalapoznunk, és tudtuk azt, hogy a finanszírozhatóság mellett a biztonságos, kiszámítható és átlátható társadalomb iztosítási rendszer alapjait kell leraknunk. És akkor is együtt láttuk a realitásokat, tudtuk azt, hogy vannak együtt akart és kívánt pozitív lépések, amelyekről akkor együtt tudtuk, hogy a közeli jövőben nem valósítható meg, hiszen szeretném emlékeztetni az akkori kormánypárti, ma ellenzéki képviselőtársaimat arra, hogy a járulékfizetés jelentős csökkentésének a lehetőségét az akkori kormányzó koalíció 2000 körüli időszakra prognosztizálta, és már többször emlékeztettük egymást arra, hogy hogyan és miért t artotta nélkülözhetetlennek a nyugdíjkorhatár emelését az akkori kormányzó többség, majd halasztotta el a nélkülözhetetlen lépés végrehajtását egészen addig, amíg ebben az évben a végleges döntés meg nem született. A dilemmák természetesen ma is élnek. Ném iképpen más helyzetben, hiszen tudjuk, hogy az egyensúly megszilárdult, és tudjuk, hogy a fenntartható növekedés feltételei megvannak. A szociális ellátórendszerek átalakítása megindult. Ugyanakkor természetesen egyetértek képviselőtársaimmal abban, hogy a z eddig megvalósult intézkedéseknek az állampolgárok leginkább a negatívumait, leginkább súlyát érzik. Utalt erre Kökény államtitkár úr a gyógyszeráremelkedéssel, korhatáremeléssel, az ágyszámcsökkentéssel és felszólaló képviselőtársaim, sok egyébbel. Épp en ezért nem kell azon csodálkoznunk, hogy a konkrét intézkedések súlya egyre inkább kétkedővé, egyre inkább szkeptikussá teszi az állampolgárokat, a nagy ellátórendszerek átalakításának indokoltságával és az átalakítás eredményességével kapcsolatban. És e nnek az oka elsősorban az, hogy bármennyire is fájdalmas, a társadalom kettészakadását az elmúlt két
