Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 13 (225. szám) - Az ülésnap megnyitása - A társadalombiztosítás helyzetéről szóló politikai vita - DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP):
2857 Az államtitkár úr a beveze tőjében mondta, hogy az államháztartásnak csak az egyik eleméről van itt szó, és erről beszéljünk. Én úgy érzem, hogy szélesebb körben kell beszélünk, mert ha beszorulunk itt a szűkebb területre, nem lesz mozgásterünk ahhoz, hogy elrendezzük vagy legalább is kibontakozást találjunk. Engedjenek meg egy nagyon rövid visszatekintést. Hogy is jött létre a társadalombiztosítás? A XIX. században szétesett az a hagyományos családmodell, amely gondoskodott az öregekről, gondoskodott a betegekről, gondoskodott a gye rmeknevelésről. Városokba áramlottak az emberek, megszűntek a nemzedékek egymással való együttmunkálkodásai, és kiszolgáltatottá váltak azok, akik kiöregedtek a munkából, kiszolgáltatottá, reménytelen helyzetbe, adott esetben pusztulásba zuhantak azok, aki ket tartós betegség fogott el, de a rövid betegség is munkabérkieséssel járt és ellehetetlenítette a családokat. A társadalmi feszültség nőtt, valamit ki kellett találni, és így született meg ez a már Bismarck nevével is említett modell, ahol összeadják a kereső emberek azokat a javakat, amelyekből a lehetetlen helyzetekből ki lehet húzni, meg lehet menteni az embereket. A problémához hozzájárult azután a munkanélküliség, hasonló megoldással sietett a munkanélkülivé vált embertársához segítséggel az, akinek még megvolt az állása. Ennek a szolidaritáson alapuló munkásbiztosításnak hatalmas előnyei jelentkeztek. Azonnal csökkent a társadalmi feszültség. Ez alkalmas volt a gazdasági élet fejlődésére, és ami az ilyen biztosítások sajátja, mi történt, a biztosíto ttak adták be a biztosítási díjakat. Nőtt föl egy tőke, hiszen például a nyugdíj esetében évekkel később kellett csak kifizetni a most összeadott pénzeket. Ez a fajta tőkefelhalmozás viszont a gazdasági élet számára egy olyan kívánatos dolog, ha ez működne nálunk, akkor a pénzügyminiszter úr nem nézne ilyen bánatosan ebben a vitában. Azonban ahogy az idő múlt, ez a csodálatos kép, amit most fölvázolok, nem volt ilyen szerencsés. Mert ha ez így működne, akkor mi a csudának kellene most együtt lennünk és vita tkoznunk a politikai vitanapon a társadalombiztosítás kérdéseiről. A társadalmi díj adta előnyök is múlóban vannak, ha egy mai televíziós híranyagot megnézünk, akkor állandóan látjuk a nyugateurópai államokban is a tüntetéseket, a demonstrációkat, a tilta kozásokat. Tehát valami baj van ezzel az egész rendszerrel. És én most először az egész rendszerről és nem Magyarországról beszélek. Később arra is ki szeretnék térni. A járulékok elvonásának ugyanis vannak negatív gazdasági hatásai is. Kiveszem a pénzt a gazdaságból, egy másik elosztórendszerbe teszem, és ez bizony versenyképességrontó tényező, ha olyan államok árucikkei versenyeznek egymással, ahol az egyiknél van egy kifejlett társadalombiztosítási rendszer, mondjuk Európa, és megnézzük a sokat emlegete tt kistigriseket, ahol igencsak vékonyka, sokkal inkább a családokat terheli az a gond, amiről most beszélünk, és ilyen formában persze, hogy fejlődni tudnak, persze, hogy több pénzt tudnak a gazdaságukba visszaforgatni. (10.10) Tehát vannak negatív jelen ségek. Magára az egészségügyre is ellentmondásos hatást fejtett ki a társadalombiztosítás. A jó hatás az volt, hogy megszűnt az, hogy szegénységem miatt nem fordulok orvoshoz, megnőtt az igény az egészségügyi szolgáltatás igénybevételére, ennek az igénynek a kielégítésére fölnőtt egy egészségügyi ipar, amelynek a méretei a biztos piac tudatában ma már a hadiipart elérik, egyes országokban meg is haladják. Ennek akár örülhetnénk is, ha nem úgy reagálna a legtöbb kormány, hogy na, akkor fékezzük le az egészsé gügyi kiadásokat. A társadalombiztosítást ha valaki vádolja azzal, hogy bevitte az egészségügyet egy mintegy pazarló gazdálkodásba, akkor tévednek. A magánbiztosítás még pazarlóbb, még nagyobb költségeket jelentő biztosítást eredményezett. Ott a biztosítot tért való verseny arra készteti a kórházakat, hogy elképesztő luxust próbáljanak, legalábbis egy bizonyos fizető réteg számára biztosítani, kétévente
