Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 13 (225. szám) - Az ülésnap megnyitása - A társadalombiztosítás helyzetéről szóló politikai vita - DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. SZOLNOKI ANDREA (SZDSZ):
2852 Tovább folytatódik a járulékfizetési rendszer toldozgatása és belső aránytalanságainak a növekedése, ahelye tt, hogy az arányos teherviselés, a költségvetés és az egészségügyi rendszer szempontjait együttesen figyelembe véve próbálnának meg javaslatot kialakítani, a rövid távú szempontok dominálnak. Az SZDSZ 1994. évi egészségügyi programja javaslatot tett a jár ulékrendszer átalakításának fő irányaira, a fix összegű járulék bevezetésére. Sajnálatos, hogy ezek a javaslatok az utóbbi hetekig nem kaptak kellő figyelmet. Az egészségbiztosítás létrejötte a korábbi rendszerben a tanácsoknál együtt lévő finanszírozó és szolgáltató szerepek szétválasztását jelentette. Az egészségbiztosítás funkciója a szolgáltatások vásárlása. A vásárló és a szolgáltató közötti szerződési viszony a hatékonyságra ösztönzés alapvető eszközét jelentheti. Ez a modell a gyakorlatban még nem mű ködik. Kérdéses továbbá, hogy az egészségbiztosítás jelenleg centralizált intézményrendszere képes lehete egyáltalán vásárlóként működni. A Szabad Demokraták Szövetsége a tbönkormányzati törvény vitájakor '91ben megfogalmazta az egészségbiztosítás regio nális szintű decentralizálásra vonatkozó javaslatát. Az azóta eltelt évek csak erősítették javaslatunk aktualitását. A '94es SZDSZes választási program tartalmazza s a koalíciós megállapodás megerősítette az egészségbiztosításnak azt a regionális modellj ét, amire a későbbiekben még visszatérnék. A jelenlegi átmeneti periódus zavarai nem magából a többszereplős modellből adódnak, hanem egyrészt az egészségügy alapvető strukturális és hatékonysági problémáiból, amelyek a korábbi centralizált, egyszereplős i rányítás alatt keletkeztek és rögzültek. Továbbá az irányítás zavarai az átmeneti időszakban jellemzőek, amelyek abból erednek, hogy a szereplők feladatai, jogi, pénzügyi eszközei között még nem teremtődött meg az összhang. A megváltozott feltételekhez iga zodó szabályozó szerepre nem volt felkészülve a Népjóléti Minisztérium. A szolgáltató, vásárló szerepre nem volt felkészülve az egészségbiztosítás. Mindezen problémák ellenére is állítható, hogy az 1990 előtti és '9092. közötti kézi vezérlési időszakhoz k épest az önkormányzat léte kétségtelenül szabályozottabb, nyilvánosabb és ellenőrizhetőbb működést jelentett. Ebből következik, hogy a törvényhozók feladata egy hatékonyabban működő önkormányzati rendszer kialakítása. Az egészségbiztosítás és a Népjóléti M inisztérium hatásköreinek a tisztázására, hatékonyabb önkormányzati rendszer kialakítására és nem az egészségbiztosítás felszámolására van szükség. Az államháztartási reform fő célja az egészségügy finanszírozhatóságának a biztosítása és az erőforrások fel használási hatékonyságának növelése. Ezek a célok nem igényelnek modellváltást. Továbbá a nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy mind a két modell biztosítani tudja a lakosság egésze számára az alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférést. Mind a két m odell működhet rossz és jó hatékonysággal is. A fentieknek nem mond ellent annak hangsúlyozása, hogy az egészségbiztosítás igazgatásának a jelenlegi rendszere nem hatékony, a kormány és az egészségbiztosítás közötti kapcsolat nem kielégítő. Az önkormányzat i rendszer átalakításának lehetséges alternatívája közül kettő mérlegelését tartom alapvető fontosnak. Az egyik lehetőség egy olyan egészségbiztosítási önkormányzat létrehozása, melybe delegálással kerülnének a tagok, és az egészségügy szereplői foglalnána k helyet az egészségbiztosítási önkormányzatban. Ez alatt értem a szolgáltatókat, a kórházakat, ez alatt értem a szolgáltatók tulajdonosait, a települési önkormányzatokat és adott esetben a kormányzatot, a Népjóléti Minisztériumot, hiszen neki is vannak tu lajdonában kórházak, a kórházszövetséget, a Magyar Orvosi Kamarát, a gazdasági vezetők egyesületét és a szakszervezetek közül nem az összes szakszervezetet, hanem csak az Egészségügyi Demokratikus Szakszervezetet.
