Országgyűlési napló - 1996. évi őszi ülésszak
1996. november 12 (224. szám) - Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény és az ahhoz kapcsolódó egyes törvényi rendelkezések módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Füzessy Tibor): - DR. BOROSS PÉTER (MDF):
2740 évtizedes problémája húzódik meg itt. És ha sikerülne - ahogy én annak idején megkíséreltem az általam vezetett minisztériumban - a törvényelőkészítő osztályok megfelelő helyreállítása és rangjának megteremtése, melyek szaktörvényelőkészítő főosztályok voltak nagyon régen a minisztériumokban, talán könnyebben emészthető joganyagok kerülnének a tisztelt Ház elé. Ami magát a módosítást illeti, én úgy hiszem, valóban, amin n agyon sokat lehet vitatkozni, azok a társadalombiztosításra vonatkozó szabályok, és én az előterjesztésnél most nem azokat a problémákat ismételném meg, amelyek itt egyébként elhangzottak már, hogy a törvényalkotó szándéka és maga a társadalombiztosítás mű ködése, hanem inkább azokat a kísérő jelenségeket, amelyek közepette ez a módosítás vagy ez a törvényi szabályozás is a Ház elé kerül. Mi tudjuk, hogyha valamiben nincs egyetértés vagy megállapodás társadalombiztosítás egyes szektorai, a kormány, némely es etben a parlament és még többek különböző és egymásnak mondó ellenvéleményei miatt, az ez a terület. (11.20) Ez a terület, ahol a sajtón keresztül érintkezik - legalábbis ez az impresszió joggal kialakult - a társadalombiztosítás vezérkara és a kormány vag y a népjóléti miniszter, ezen keresztül tudtuk meg azt, hogy itt centralizációs törekvések vannak, másrészről azt tudtuk meg, hogy nagyon hanyag, felületes és ilyen, olyan, amolyan gazdálkodás folyik, amelyek az előbbit indokolják, jóllehet tényét azért mi ndenki illendőségből tagadja. Ilyen körülmények között került sor egy olyan kérdéskör részleges módosítására vagy előterjesztésére, amelyben az átfogó reform hiánya közismerten és mindenki által szóvá tett módon jelenik meg állandóan a közéletben. Tisztelt Ház! A társadalombiztosítás átfogó reformjánál, én azt hiszem, ott tartunk, ahol körülbelül tartottunk x évvel ezelőtt. Magát az alapvető kérdést nem oldottuk meg. Veszélyei vannak ennek, nagyon komoly veszélyei, azt is tudjuk, és azt is tudjuk, hogy álta lános tanácstalanság övezi a hogyant illetőleg, rengeteg olyan gondolat merül fel, amelyeket valaki bátran felvázol, netán tudományos publikációban leír, hisz remény sincs arra, hogy az megvalósuljon, ennek következtében nem vállalnak túl nagy kockázatot. Ez a kérdéskör tehát nyilván egy ilyen törvényi módosítással a megoldáshoz - a valódi megoldáshoz - egyáltalán nem közelít, és most az időkeretben nincs is mód arra, hogy egyáltalán ennek a problémának a lényegével foglalkozni lehessen. Remélhetőleg a vita nap - a holnapi vitanap - ebből a szempontból tágabb lehetőséget biztosít mindenféle fantáziák kifejtésére, amely e témakörben már egyébként megszületett. Az önkormányzatokat érintő - a városi, községi önkormányzatokat érintő - kérdéskörben én tökéletesen megértem azt az erőlködést, hogy valamit tenni kell, és született is már ilyen törvény. Hát itt túlköltekezés van, mondják egyesek, alulfinanszírozottság miatti kiadástúllépések vannak, mondják mások. Valójában inkább a költségvetési vita tárgykörébe tarto zó kérdés mindez, de abban egészen biztos vagyok, hogy a kincstári biztosi intézmény felállítása, az afféle döntés, amelyiknek valami értelme mindig lehet, de nem teremti meg azt az alapvető problémát, ami miatt jelenleg a költségvetési rendszerben gazdálk odó szervezetek ilyen, olyan vagy amolyan ok miatt az eladósodottság különböző fázisaiban vannak. Nem lehet kifogásolni a kincstári rendszert. A kincstári rendszerrel a korábbi kormány is foglalkozott már. Tulajdonképpen a kincstári rendszert be kellett ve zetni, de elvi egyetértés van abban is, hogy tágabb körűvé kell tenni. Nem az alapkérdésben van itt a vita, hanem hogy mi várható a kincstári biztosi intézménytől. Számomra is meglepő módon kormányrendeleti szabályozásra utal ez a törvényjavaslat. Szeretné m felhívni a figyelmet arra, hogy a törvényi felhatalmazás alapján kiadott kormányrendeletnek is szabályozási korlátai vannak. Ha netán arra gondolna a jogalkotó vagy adott esetben a kormány, hogy pusztán itt egy törvényi felhatalmazás elegendő arra, hogy a kormány szabadon szabályozza a kincstári biztosnak mint intézménynek a működését, akkor felhívom a figyelmet, hogy kétharmados korlátok állhatnak útjába ennek a szabályozásnak, s precíz
